Családi programokkal ünnepelt Marosvásárhely magyarsága

Petőfi kávéház és legényes

Az ünnepre hangolódó, jó hangulatú családi programokkal ünnepelt március 15-én Marosvásárhely magyarsága. A várbeli Petőfi kávéházban egész nap zsongás volt, a családok legifjabb tagjainak lehetőségük adódott interaktív és szórakoztató foglalkozások révén megismerkedni a múltunkkal, a hagyományainkkal. Kokárdákat készítettek, táncoltak, Petőfiként és Júliaként fotózkodtak, és érdekességeket tudhattak meg a márciusi ifjakról. A déli órákban, a járókelők örömére, a város több helyszínén tehetséges néptáncosok ropták a legényest, este pedig zsúfolásig telt a Kultúrpalota nagyterme a Könyv és Gyertya díjátadó gálán. Március 15. alkalmából első alkalommal világították meg szombat este piros-fehér-zölddel a marosvásárhelyi városháza épületét.

Egy napra Petőfi kávéházzá alakult szombaton a marosvásárhelyi várban a várgaléria alatti terem. A Vásárhelyi Forgatagot is szervező Marosvásárhelyért Egyesület az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvánnyal karöltve egyszerre múltidéző és a mai nemzedéket is megszólító, interaktív programokkal emlékezett az 1848–49-es forradalomra, annak hőseire.

Szombaton, kora délelőtt, ottjártunkkor már zsibongott az 1848 szellemében kidíszített terem, egyre érkeztek a családok kisebb-nagyobb gyerekeikkel. Az asztalok körül az apróságok valósággal „egymásnak adták a kilincset”, alig várták, hogy az éppen kézműveskedő társaik befejezzék a munkát, hogy ők is elkészíthessék a saját kokárdájukat vagy lovacskájukat. Az Erdélyi Hagyományok Háza kézművesei ezúttal az ünnephez kapcsolódó kézműves foglalkozásokkal készültek, Ávrám Éva segítségével szalagból készíthetett kokárdát a családok apraja-nagyja, Sándor Melinda a gyöngykokárda-készítésre tanította meg a műhelyébe beülő gyerekeket. Igen népszerűnek bizonyult a Kelemen Vera vezette foglalkozás is, ahol zokniból, seprűnyélből és fonalból méretes lovacskák készültek. Ez nemcsak a fiúk számára bizonyult jó mókának, a kisebb gyerekeknek a szülők segítettek kitömni a lófejjé alakuló zoknit, vagy éppen letekerni a fonalat, amiből rövidesen sörény lett. A kávézó bejárata előtt fotózkodni is lehetett, de nem akárhogy, Petőfi és Szendrey Júlia „bőrébe bújva”. A kézműveskedés mellett az aprónépnek táncházzal is kedveskedtek a szervezők, illetve az érdeklődők tematikus sétán is részt vehettek, és izgalmas történeteket is meghallgathattak a márciusi ifjakról.

Három helyszínen ropták a táncot a „forradalom legényei”

Igen látványos, alkalomhoz illő zenés-táncos villámcsődülettel csatlakoztak a szombati ünnepi műsorhoz a Maros Művészegyüttes, valamint a Maros megyei amatőr néptánccsoportok (a Borsika, a Boróka, a Napsugár, a Hajdina, a Zsurló, a Csillagfény és a Bíborka) legényei. Pontban 13 órakor dobpergésre és muzsikaszóra vonultak be a marosvásárhelyi Színház térre a piros díszmagyarba, illetve fekete-fehér ünnepi ruhába öltözött fiúk, férfiak, akik legényes táncokkal készültek, ezáltal is kapcsolódva a forradalom, szabadságharc szellemiségéhez. A pár perces színvonalas produkció után a táncosok siettek tovább, hiszen a Színház tér után a várban, valamint a Somostetőn örvendeztették meg táncukkal az arra járókat.

Diákhangon a szabadságról

Kokárdát viselő marosvásárhelyi ifjak tisztelegtek dallal, verssel, prózával március 15-én, szombaton délben a 177 évvel ezelőtti magyar szabadságharcosok emléke előtt a megyeszékhelyi Petőfi-szobornál. 

A Pro XXI Kulturális és Sport Alapítvány szervezte együttléten négy iskola – a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és az annak keretében működő II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum, a Marosvásárhelyi Református Kollégium és a Művészeti Főgimnázium – diáksága mutatta be közös ünnepi műsorát. A Bolyai zenekör A költő, ha visszatér című Kormorán-dalával idézte meg a szabadság lírikusának szellemiségét, majd a rendezvény házigazdái, Erdély Tímea és Szász Lehel refis diákok 1848 marosvásárhelyi fiatalságának forradalmi lendületéről szóltak:

 – A vásárhelyi ifjak példaképükként tisztelték és követték Kossuth Lajost és Petőfi Sándort. Felvonulásokat szerveztek, s közben március 24-éig egy küldöttséget létrehozva beadványt fogalmaztak meg a főkormányszéknek, és kijelentették, hogy a pestiek 12 pontját magukénak tekintik (…). Miután a Református Kollégium tanári karának elég nagy része (köztük Bolyai Farkas, Dósa Elek, Binder Mihály) nem rokonszenvezett a fiatalsággal, többet nem látogatták az óráikat. A kormányzati szervek időhúzására és a tanári kar háttérben maradására méltó válaszként a marosvásárhelyi diákok végül iskola helyett fegyvergyakorlatokba kezdtek, és a később vértanúhalált halt Török János vezetésével külön századként léptek be a vásárhelyi nemzetőrségbe. Így vált Marosvásárhely a székelyföldi konzervatívok legerősebb mentsvárává.  

A továbbiakban Balla Diána Csilla, a somosdi általános iskola diákja, a Kamaszok színtársulat tagja Petőfi Sándor Jövendölés című versét szavalta, Ferenczi Attila művészetis diák katonadalokat adott elő, a rákóczis Tamási Csenge Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményével színesítette a műsort. Csenge iskolatársa, Sebesi Renáta népdalt énekelt, a művészetis Csiszár Dániel Petőfi hangján üzente: Akasszátok föl a királyokat!, iskolatársa, Pap Dániel pedig huszárdalokkal állt közönség elé. A Bolyai zenekör második fellépése után Szabó Csongor és Dávid Arnold bolyais diákok Jókai Mór 1848 márciusát megörökítő szavait idézték fel. A Kamaszok színtársulathoz tartozó Farkas Fanni művészetis diák Kölcsey Himnuszának örök érvényű üzenetét tolmácsolta, ezután a Petőfi-szobor megkoszorúzása következett. Az együttlét végén kisiskolások, tinédzserek, felnőttek és – a szobor melletti padokról tiszteletük jeléül felemelkedő – idősek énekelték együtt nemzeti imánkat és a székely himnuszt.

Közösség a Postaréten

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének hagyományos megemlékezése délután 4 órára gyűjtött a Postarétre minden korosztályt, a nagytatája nyakában trónoló apróságtól a kis és nagy diákokon, családi és baráti társaságokon át a piros-fehér-zöld jelképet talán legbüszkébben viselő idősebb generációig. Ahogy a korábbi években már megszokhattuk, a Székely vértanúk emlékműve körül gyűrűző sokaságból a Varázspatkó lovarda szépséges paripái sem hiányoztak. Az ünneplőket a Maros Megyei Magyar Nyugdíjasok Klubja Kossuth-kiflivel és kokárdával várta.

– Ma ne csupán emlékezzünk, hanem éljük is meg a szabadságot! – javasolta a jelenlevőknek Kányádi Orsolya műsorvezető, aki elsőként Zsigmond Barna Pált, Magyarország európai uniós ügyekért felelős minisztériumának parlamenti államtitkárát, országgyűlési képviselőt, miniszterhelyettest kérte a mikrofon elé.

– Keserédes öröksége mindannyiunknak a szabadságért vívott, szűnni nem akaró küzdelem. Őseink fegyverét ugyan a mi kezünkben felváltotta a szavak ereje, de egyazon morál táplálja azóta is a tetteinket: a haza, a nemzet iránti, megalkuvást nem tűrő, feltétel nélküli odaadás – hangsúlyozta a parlamenti államtitkár, aki arra is kitért, hogy Marosvásárhely mindig is a magyar szabadságtörekvések egyik fellegvára volt, majd leszögezte: Magyarország kormánya mindig ki fog állni a külhoni magyarság jogai, identitása és megmaradása mellett.

Ezt követően a II. Rákóczi Ferenc líceum diákjainak kórusa emelte az ünnepi hangulatot, majd Márton Karolina diák Szepsy Eleonóra Március 15. című versét szavalta el. 

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere ünnepi beszédében a közösség erejéről szólt, ami az egységben rejlik. 

– Amikor Önöket nézem, pontosan ezt látom: egy közösséget, amely hisz önmagában, a jövőjében és abban, hogy együtt minden lehetséges – mondta a polgármester.

Az ünnepi együttlét egy különleges színfoltja a Maros Művészegyüttes Katonának gyöngy a neve című, Petőfi Nemzeti dalából született előadása volt, amit belső-mezőségi táncok és katonasiratók köré építettek fel. Ezután Barabási Antal Szabolcs, Maros megye prefektusa Marcel Ciolacu miniszterelnök köszöntését tolmácsolta, majd Szungert Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának külgazdasági attaséja Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét adta át. 

A Székely vértanúk emlékművének megkoszorúzása előtt Jancsó Anett diáklány Juhász Gyula Március idusára című versét szavalta, a koszorúzás után pedig Szabó Előd a Harangok című dallal lepte meg az ünneplőket. Tollas Gábor színművész Petőfi Nemzeti dalát adta elő, majd Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese tartott rövid áhítatott, és mondott áldást az egybegyűltekre. A megemlékezést a magyar és a székely himnusz zárta.

Nem elég beszélni és emlékezni – tennünk is kell

A Maros megyei RMDSZ által a partnerintézményekkel és szervezetekkel közösen szervezett ünnepi eseménysorozat zárómozzanataként, szombat este a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szervezett gálaesten Könyv és Gyertya díjjal mondtak köszönetet 11 olyan Maros megyei személynek, akik munkásságukkal sokat tettek a magyar közösségért. 

– 1848 hősei nekünk, ma élő magyaroknak is üzennek: a szabadság nem ajándék, hanem olyan érték, amelyért nap mint nap meg kell dolgoznunk. Nem karddal és ágyúval, hanem munkával, közösségi szerepvállalással, kitartással és összefogással – hangsúlyozta ünnepi beszédében Csibi Attila Zoltán, a Maros megyei RMDSZ elnöke. – Ma este olyan embereket ünneplünk, akik a maguk területén csendben és alázattal szolgálják közösségeiket. Ők nem a reflektorfényben végzik munkájukat, mégis a mindennapok hősei. Maros megye különböző térségeiben dolgoznak – van, aki a kultúrát ápolja, más az oktatásban neveli a jövő generációit, van, aki a civil szférában szervez közösségi programokat, és van, aki közéleti szerepvállalásával tesz azért, hogy magyar közösségünk megmaradjon és fejlődjön. Mindenki más-más területen dolgozik, mégis van bennük valami közös: a hit, hogy egy közösség akkor lehet erős, ha tagjai aktívan részt vállalnak annak építésében. Ahhoz, hogy közösségünk erős maradjon, három alapértékre kell építenünk: identitásra, összefogásra és cselekvésre. Nem elég beszélni és emlékezni – tennünk is kell azért, hogy közösségünk fejlődjön és megerősödjön. Legyen szó az iskoláinkról, az anyanyelvhasználatról, a gazdaságunkról vagy a politikai képviseletünkről, minden apró lépés számít– emelte ki a megyei RMDSZ elnöke.

Könyv és Gyertya díjat vehettek át: Biro István – Segesvár, Bodnáruk Julianna – Radnót, Csiki Ibolya – Küküllődombó, Csiki Ildikó – Gyulakuta, Demeter József – Szászrégen, Kacsó Mihály – Mezőmadaras, Molnos Ferenc – Szováta, Pál Emese – Mezőbodon, Rigmányi Ida – Nyárádszereda, Nagy Zsigmond egykori alprefektus, valamint Szélyes Ferenc színművész. A gálaműsor Molnár Levente operaénekes és a Fényerő zenekar koncertjével zárult.

Ugyancsak szombat este, a kölcsönös tisztelet és egység jeleként, felváltva, a magyar és a román nemzeti zászlók színeivel világították meg a marosvásárhelyi városháza épületét.

Menyhárt Borbála – Nagy Székely Ildikó