Petőfi, a bennünk szunnyadó költő

Ébresztő

Nem a 200. születésnapra, már korábban megszületett a Petőfi-előadóest gondolata, így Laczkó Vass Róbert, a sokoldalú kolozsvári színész és operaénekes, valamint a zenét szerző és az előadót kísérő Székely Norbert zongorista már keresztül-kasul járta vele Erdélyt. Nagy élmény volt, ahogy január 27-én itt, Marosvásárhelyen, a Vártemplomi Református Egyházközség vendégeiként az IKE Ház nagytermében meggyőztek arról, hogy a költő ma is él bennünk, amint az előadóest címe is jelzi. Az előadás pedig nem a klasszikus Petőfi-portrét, hanem a hagyományoknak fittyet hányva, a mindenki nyelvén beszélő, minden témát versbe foglaló, mindenkihez szóló „kópét” keltette életre, idézte fel emlékezetünk mélyéről, és rakta össze eggyé újszerűen, más szemszögből mindazt, amiről azt hittük, hogy régen feledésbe merült, holott kiállta az idő próbáját. 

Petőfiről nehéz újat mondani, de amit tudunk, mondani kell – hangsúlyozta bevezetőjében Henter György, a Vártemplom lelkipásztora. A költő sokoldalúságát jelzi, hogy szólni tudott a kisgyermekekhez, a szerelmesekhez, a kocsmában borozgató férfiakhoz, lelkesíteni tudta a harctérre induló honvédeket, kész volt életét feláldozni a szabadságért, és filozófiai, teológiai elmélkedéseit is versbe szőtte. Költészetében gyakran előbukkan a humor, és bordalaival az akkoriban verset ritkán olvasó férfiközönséget szerette volna megszólítani – utalt dr. Reisinger János irodalomtörténész véleményére a lelkész. 

– Hogyan született meg az előadóest gondolata, hogyan állt össze a műsor? – kérdeztem Laczkó Vass Róbertet a lelkes tapsvihar után. 

– Minden előadásom egy régi történet. Mindeniket valamiért nagyon szerettem „megcsinálni”, ami az alkotótársaimmal eddig sikerült. Ennek a műsornak is eljött az ideje. Petőfiről azt tartják, hogy egy kicsit már idejétmúlt, egy kicsit poros, holott én azt gondolom, hogy egy nagyon nagy vagány. Ha 200 év után is ilyen tökéletesen érthető és értelmezhető a mai magyar nyelven is mindaz, amit ő megalkotott, akkor tudott valami olyat, amivel ennyire szabadon és lazán tud kapcsolódni a mai magyarsághoz. Természetesen ehhez az előadónak meg kell találnia a vivő közegeket. Hogy az koncert, megzenésített vers, dzsessz, blúz, rock and roll, bármi, ahogy a mi színes palettánkra is került, a mi dolgunk eldönteni. Azt gondolom, hogy minden, ami Petőfi után van, erre a lazaságra és vagányságra próbál építeni, több-kevesebb sikerrel. Továbbá, hogy ezek a versek, amelyeket adott esetben az iskolában tanítanak, már a könyökünkön jönnek ki, mert az emberek már nem szeretik memorizálni a verseket, dalszövegként viszont kiválóan működnek, a Négyökrös szekér is például. 

– Hogyan dolgoznak együtt a zenét szerző zongorista kollégával?

– Székely Norberttel másfél éve találkoztam, és a karácsonyi koncerttel próbáltuk be egymást. Marosvásárhelyi születésű, zongora főszakot végzett, és a tóközi református gyülekezet kántora. Másik alkotótársam, Szép András jelenleg Budapesten él. Vele nagyon sok előadóestünk készült, de gyakorlatilag szétváltak az útjaink. Bár tartjuk a munkakapcsolatot, sokkal ritkábban tudunk együtt dolgozni. Belém viszont annyi minden szorult, hogy szerettem volna találni egy legalább olyan jó alkotótársat, mint amilyennek megismertem Andrást. Norberttel véletlenül találkoztunk. Amikor megkérdeztem, hogy volna-e kedve improvizációkból dolgozni, és partner lenni az ötleteim megvalósításában, gondolkodás nélkül igent mondott. 

Én szolgáltatom a szöveganyagot, aztán leülünk, elmondom, hogy milyen karakterű dalt gondolok, megkérdezem a véleményét, majd a szövegre improvizálunk valamit. Mivel énekes is vagyok, számomra nem okoz különösebb gondot, hogy improvizációs anyagból rakjunk össze egy dalt, a kíséretet pedig Norbert öltözteti fel. Munkánk vezérfonala, hogy nem a zenét, nem az előadót, hanem elsősorban a szöveget szolgáljuk. 

Alkalmunk volt felvázolni egy egész életművet úgy, ahogy mi gondoljuk. Számomra Petőfiből nem annyira a hérosz, a forradalmár költő érdekes, mert azzal folyton találkozunk. Nem baj, hogy ez így van, de a költészetének annyi más aspektusa van, hogy ezeket is érdemes kimazsolázni. A repertoárunkban olyan versek is szerepelnek, amelyeket gyermekkoromban édesanyámtól hallottam, és úgy gondoltam, hogy ezeket is most, itt kell előadni. Ahogy a többit is, amelyekből életpályáját megismerhetjük.

 – Hogy sikerült, ezt a közönség lelkesedése igazolta, ezért őszintén gratulálok, és azt gondolom, hogy a marosvásárhelyi diákoknak is felejthetetlen élmény lenne „egy vidám hangú vándorszínész ügyes-bajos dolgait” Laczkó Vass Róbert és Székely Norbert előadásában meghallgatni.