El sem tudjuk képzelni, min mehetnek keresztül azok – ha még egyáltalán életben vannak –, akiket e sorok írásának pillanatában több ezren próbálnak kimenteni a romok közül. A hétfőre virradó, törökországi és szíriai épületeket, negyedeket, műemlékeket, városrészeket leromboló földrengés az utóbbi évtizedek egyik legpusztítóbb ilyen jellegű természeti katasztrófája – Törökországot például az 1939-es erzincani óta nem érte ilyen erős földrengés. Még nem tudjuk, hány halálos áldozattal járt, még nem ismerjük a pusztítás mértékét, sokan a romok alatt rekedtek, sokan – talán a világon elsőként – a romok alól kétségbeesetten közvetítettek élő videókat a közösségi oldalakon, azt remélve, hogy így könnyebben rájuk találnak. De ezek a feedek ritkulnak, a jajkiáltások elhalkultak, majd megszűntek. Mára már szinte mindegyik romhalmazzá vált lakó- és toronyházat dermesztő csend övez.
A CNN egyik, folyamatosan frissülő jelentése szerint hétfő estére több mint 4300-ra emelkedett a halálos áldozatok száma Törökországban és Szíriában. A Gaziantep provinciában, sűrűn lakott térségben hajnali negyed öt körül bekövetkezett, IX-es fokozatú, azaz pusztító erejű, 7,8-as magnitúdiójú rengést érezték Cipruson, Bejrútban, Jordániában, Irakban, Iránban, Örményországban és Georgiában (!) is, a fő rengést ráadásul több mint hatvan utórengés követte, amelyek között volt 6,7-es, 6-os és 7,5-ös magnitúdiójú is, utóbbi a hajnalit követő kilencedik órában következett be. Több ezer épület összedőlt, a túlélők a dermesztő hidegben várták a mentést, amelyet a térségben tomboló, hóban és esőben sem szűkölködő téli vihar is nehezít. Az ilyen erejű rengések világszerte nagyon ritkák – a szeizmikus zónában fekvő Törökországot az elmúlt 25 évben hét 7-esnél erősebb magnitúdiójú földrengés rázta meg, de mind közül a mostani a volt legerősebb. A lakó- és toronyházak mellett a katasztrófa a műemlékeket sem kímélte: a Hettita Birodalom által épített, a rómaiak által átalakított, több mint 2000 éves gaziantepi fellegvár gyakorlatilag megsemmisült.
Szíriában még ennél is rosszabb a helyzet. A katasztrófa által érintett régióban több mint 4 millióan szorultak már addig is humanitárius segítségnyújtásra, ezek legtöbbje nő és gyermek. A földrengés bekövetkeztekor már heves esőkkel járó kemény tél sújtotta a térséget, amelynek települései egy éppen tomboló kolerajárvánnyal is küzdenek. Számos család halt meg a rengés következtében, a lakásaikat elvesztett túlélők pedig embertelen körülmények között, fagypont körüli hőmérsékleten, az utcákon alszanak ebben a pillanatban is, amikor ezeket a sorokat olvassák. Egy szíriai fotós és újságíró azt nyilatkozta, hogy a polgárháború tíz éve alatt sem volt része olyan borzalmas látványban, mint most.
Persze, az ember ilyenkor önkéntelenül magára is gondol, hiszen az idősebb generáció nem feledte az 1977-es bukaresti földrengést. Ugyanennek jártak utána a libertatea.ro újságírói is: a tegnap közölt cikkük számos adattal alátámasztott végkövetkeztetése szerint egy hasonló erősségű rengés esetén Bukarestben két nagy kórház azonnal összeomlana. Az országban lévő 375 kórháznak körülbelül a fele közepesen földrengés-veszélyeztetett, 3 százaléka pedig súlyosan. A diktatúra idején épített panelházak esetében sem jobb a helyzet. A katasztrófavédelmi főigazgatóság (DSU) által 2018-ban végzett szimulációs gyakorlat végeredménye: 4380 halott, 8040 sebesült és több mint 50.000 hajléktalanná vált polgár egy 7,5-ös magnitúdiójú, Bukarest körül bekövetkezett rengés esetén. A következtetés: új, földrengésbiztos(abb) kórházakat, lakó- és toronyházakat kellene építeni, a régieket megerősíteni, felújítani. De természetesen ebben az országban erre sincs pénz. Sem szándék. Sem akarat. De amikor bekövetkezik a baj, talán felébredünk.
A romok alatt.
