Pénzhiány és nemtörődömség

Nagy felháborodást váltott ki a napokban Kolozsváron történt műemlékrombolás, amikor is a helyi önkormányzat utasítására kellő hozzáértés nélkül távolítottak el díszítőelemeket műemlék épületek homlokzatáról, mivel a lehulló vakolatdarabok veszélyt jelentettek a gyalogosokra. 

Marosvásárhelyen is számos az elhanyagolt, leromlott állagú épület, ezek nagy része magántulajdonban van, és az esetek nagy részében a tulajdonosok a helyi rendőrség felszólítása nyomán védőhálót feszítenek ki, hogy a lehulló vakolatdarabok ne veszélyeztessék a járókelők testi épségét, ugyanis javítási, illetve állagmegőrzési munkálatok elvégzésére sokaknak nincsen anyagi lehetősége. 

Peti András alpolgármester 2013 decemberében határozattervezetet kezdeményezett, és javasolta, készítsenek pontos nyilvántartást, amelybe minden, Marosvásárhelyen található, száz évnél régebbi épület, illetve az összes műemlék épület bekerül, és mindenik esetében pontosan tüntessék fel, hogy milyen állapotban van, és állagmegőrzés vagy felújítás címen milyen beavatkozást igényel. A másik cél az lett volna, hogy egyúttal elkészüljön a műemlék épületek aktualizált jegyzéke is. Amint az alpolgármester lapunknak elmondta,  a minisztériumnak alárendelt megyei kulturális örökségért felelős igazgatóság rendelkezik egy nyilvántartással, viszont ezt tíz-tizenöt éve nem aktualizálták. Ezen a jegyzéken az alpolgármester tudomása szerint 187 marosvásárhelyi  műemlék épület szerepelt. A megyeközpontban számos, száz évnél régebbi, értékes épület van, amelyek nem szerepelnek a műemléklajstromban. Az alpolgármester által előterjesztett tervezetre akkor ugyan rábólintott a helyi tanács, viszont a kivitelezés azóta is várat magára. Az általános városrendezési tervben is külön fejezetet kell összeállítani a műemlék épületekről, de úgy tűnik, ez is hiányos. 

Tűzoltásként védőháló

Érdeklődésünkre Peti András kifejtette, a megyeközpontban lévő műemlék épületek csekély, körülbelül öt százaléka van csak a város tulajdonában, mások a megyei önkormányzathoz tartoznak, húsz százalék körül van az egyházi ingatlanok aránya, a többi pedig magántulajdonban van. 

– Igyekeztünk odafigyelni a város tulajdonát képező értékes épületekre, pozitív példaként említeném a Dr. Bernády György idejében épült,  a régi szülészettel szemben lévő 16-os napközit, amelyet korszerűsítettünk, valamint a dr. Bernády György általános iskolát. Emellett elkülönítettünk egy bizonyos összeget a tanulmány elkészítésére, hogy pályázhassunk a Bolyai téren lévő egykori megyeháza épületének a felújítására, ahol jelenleg képzőművészek műhelyei kapnak helyet – utalt a városvezetés további terveire az alpolgármester. Kérdésünkre, hogy van-e olyan épület, amely leromlott állaga miatt veszélyt jelent a gyalogosokra, Peti András a házasságkötő terem szomszédságában lévő a honvédelmi minisztérium tulajdonát képező egykori Görög-házat említette, amelynek a homlokzatára nemrég egy védőhálót húztak. Szintén ezt a megoldást választotta a Művészeti Líceum épületének a tulajdonosa, a katolikus egyház, ugyanis az épület homlokzatáról potyogó vakolatdarabok veszélyeztették a gyalogosok testi épségét, így rendőrségi felszólításra védőhálót feszítettek ki a homlokzatra, viszont a szükséges javítási munkálatokra a mai napig nem került sor. Ugyan nem a városközpontban található, viszont nyáron, strandidényben, a Víkendtelepre látogatók szemében igencsak kellemetlen látványt nyújt a Margaréta utcai, omlófélben lévő házsor, ahonnan évek óta elköltöztették a roma családokat, a helyi tanács több alkalommal is különített el pénzt a felújításra, viszont a mai napig nem történt semmiféle előrelépés. 

Sem az adómentesség, sem a bírság nem vezet eredményre

Peti András rámutatott, a városvezetés próbálta ösztönözni a romos állapotban lévo, egykor impozáns épületek tulajdonosait, hogy felújítsák ingatlanaikat azáltal, hogy amennyiben ezt megteszik, hét évig adómentességet élveznek, viszont ez sem vezetett eredményre. Az esetek nagy részében a tulajdonosnak vagy nincsen anyagi lehetősége megjavíttatni a romos állapotba került ingatlant, vagy nem érdekli az épület sorsa, de olyan esetek is vannak, hogy évek óta árulja, viszont nem akadt vásárló. 

Amennyiben az anyagiak hiánya áll a mulasztás hátterében, a bírság sem hozza meg a várt megoldást, a helyi rendőrség ezen esetekben annyit tehet, hogy a 2008. évi 20-as helyi tanácsi határozat alapján 100-500 lej közötti bírságot ró ki azokra a tulajdonosokra, akik elmulasztják rendbe tenni ingatlanjaikat, ami rontja a városképet és balesetveszélyt jelent az előtte elhaladó gyalogosokra nézve. A múlt év végén a helyi tanács – az új pénzügyi törvény által kínált lehetőséggel élve – megszavazta, hogy ötszörös adót rójanak ki azokra az ingatlantulajdonosokra, akik  többszöri felszólításra sem reagálnak, és nem tesznek egyetlen lépést sem annak érdekében, hogy rendbe tegyék a szóban forgó épületet, és ezáltal elhárítsák a balesetveszélyt. Erre ugyan rábólintott a tanács, viszont az elkövetkezőkben kerül majd sor a kivitelezést lehetővé tevő eljárás, valamint a feltételek kidolgozására, amelyek alapján ide sorolnak majd egy ingatlant. 

Nincs a városnak örökségvédelmi stratégiája

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója szerint Marosvásárhelyen az a legfobb gond az épített örökség megóvása terén, hogy nincsen a városnak egy, a  történelmi belvárosra vonatkozó stratégiája, és ez sajnos minden téren megmutatkozik. Konkrét elképzelés hiányában történik az utcák, terek rendezése is. – Számtalanszor felhívtuk a figyelmet, hogy a belvárosi övezetbe nem való a „piskótakő”. Pontosan szabályozva van, hogy a védett épületek esetében milyen típusú beavatkozásokat lehet végrehajtani, és azt is a szükséges engedélyek birtokában. Ezzel szemben Marosvásárhely főterén több esetben tapasztaljuk, hogy műanyag keretes nyílászárókra cserélték a régi ablakokat. Hogy mi történik ezekkel az épületekkel, azt a városi főépítész kellene figyelemmel kísérje, mégsem teszi – fejtette ki a múzeumigazgató.