A pateszi pecséthengerektől a Kárpát-medencei szkítákon át az indoszkítákig

2018. július 2-án Budapesten a Barabás Villában bemutatásra került három szerző könyve: Dr. Aradi Éva – Bakk István PhS – Dr. Gyárfás Ágnes: Múlt és jelen. A pateszi pecséthengerektől a Kárpát-medencei szkítákon át az indoszkítákig címen. A könyvet dr. Czeglédi Katalin nyelvész, szlavista, Kelet-kutató mutatta be a nagy számban megjelent szakmai közönségnek. 

A munkát tudatosan időzítették a Mátyás király emlékévhez. 

A bemutatott könyv szakmai körökben is kiemelt figyelmet kapott. A könyvnek több célja van: egyrészt az, hogy a magyar társadalomban a honfitársainkat segítsék felkészíteni a más társadalmak, illetve kultúrák versenyének a kihívásaival szemben a szilárd önazonosságban rejlő állhatatosságra, másrészt, hogy tudatosítsák a székely és a magyar néperedet történelmi mélységeit, nemességét és páratlan sajátosságait. Olyan történelmi dokumentumok, okirati tények kerültek bele a kötetbe, amelyek támogatást jelenthetnek a magyarságtudat fenntartása és továbbadása szempontjából. Megfontolandónak tartják az oktatásban – a történelemtudat differenciált erősítése érdekében – az iskolai ajánlott olvasmányként történő bevezetését. A magyar népnek fontosak a nemzeti identitás, a nyelv, a születési hely és a hagyományok, amint a könyv előszavában idézett nemzetközi felmérések mutatói a világelsők között jelzik. De ezt ápolni kell! Ugyanakkor mindez párhuzamosan, ám eltérő módon és más-más történelmi múlttal fejlődött a magyaroknál, illetve a székelyeknél. A székely múlt adhatja a magyar nemzetnek az őstörténetét, amit a fejlődő tudomány, a genetika is támogat. Tehát a magyarságtudomány keretén belül is sok kérdésre ad választ ez a könyv. 

A fenti írás a kötet előszava

*

Előszó

A Múlt és jelen című könyv a magyarságtudomány szellemiségében íródott. Föltesszük a kérdést, hogy mi a magyarságtudomány? Természetesen, mint minden tudomány, a magyarságtudomány is olyan történelmi kutatásokkal foglalkozik, ami az egész nemzetnek a mai sorskérdéséhez is hozzájárulhat. Fontos dolog, ha tudományként nézünk a magyarságtudományra, hogy olyan eszközöket használjon, amit más tudomány is tudományos szinten kezel. Mint például a genetika, a genealógia, a különböző tudományok, a történelemtudomány, egyháztörténet. Tehát ezek nagyon fontos összegző tudományok ennek a tudománynak a vizsgálatánál. A magyarságot ebben a kérdésben történelmi szinten nagyon komoly vita érintette, az, hogy a magyarságnak Európában van-e őstörténete. A jelenlegi tudomány azt tanítja és viszi a nemzet elé, hogy a magyarság Európába legelőször 896-ban kerül be, és az összes olyan tudomány, történelmi múlt gyakorlatilag ezt a fajta értékelést támogatja. Ez a magyarságtudomány ezt a dolgot kibővíti, és előszed olyan területeket, ami a magyarság életében nagyon nem volt ismert. Azért, mert a különböző nagy történelmi csomópontoknál, így 1526-ban, olyan sokkos állapotba került a magyarság, hogy elvesztette a vezető rétegét, amely átkerült Erdélybe. A XX. századra a magyarság már ennek a múltnak (pl. Dunántúl) Habsburg-hatás következtében olyan történelmi, kulturális tudat-vesztés alatt volt, hogy a mai napig nem tudott ebben a kérdésben önmagára találni. A Múlt és jelen című könyvben erről a kérdésről bővebben beszél a három szerző. Az egyik szerző egy indológus professzor asszony, dr. Aradi Éva, aki az indiai Rajasthan kérdésben a magyarság szkíta, hun múltját fejtegeti. A másik szerző pedig dr. Gyárfás Ágnes professzor, aki Mezopotámia, Egyiptom kérdéseit hozza be az akkori, dokumentált pecséthengereken keresztül. Bakk István PhS a kettő között helyezkedik el, székely főnemes történelmi család leszármazottjaként olyan történelmi múlttal, amelyben magyar vezetőként a család állandóan felső vezetőként volt jelen. A Múlt és jelen című könyv bemutatja többek között a nemzeti hősmondákat, amelyek nemzeti múltunkban Emese álmáig nyúlnak vissza, s ez az álom a magyarság történetében nem volt egyedülálló, mert a magyar népmesék tündérmeséi, hősei mind szűzfogantatásúak voltak. 

A múltbéli pecséthengerek képi ábrázolásának megszólaltatása nemcsak a titkot fejti meg, hanem a múlt és a jelen összekapcsolása is egyben. A gudeai pateszi pecséthengereken a föld és az ég kapcsolata látható a képi anyagban. Ez lett a turáni szkíta nép egyetemes szellemi kincse, ez az idill, amely magasrendű lelki életre, emelkedett gondolkodásmódra, a másik világgal való állandó kapcsolatra utal. A mű beszámol e szellemiség hatásáról a székelyeknél, a király szkítáknál, illetve az indoszkítáknál. A magyar és székely népnév régi változataival az ókori szerzők jelzik ősnépünket: először az Urmia-tó vidékén; később Kisázsiában, a Kaukázus É-i előterében és a mai Szir-darja folyónál; majd e három népág nagyobb része a Kárpát-medencébe, azaz Pannonszkíthiába települ öt hullámban, de különböző időszakokban. 1000-ben létrejött a Szent István-i duális királyság Magyarországon a Kárpát-medencei szkítákkal, a székelyekkel. Láthatóvá válik a Szent Korona apostoli egyháza, a fehéregyháza a fehérkatolikusokkal is. Bemutatásra kerülnek a Kr. u. 308-ig uralkodó indoszkíták is. Megismerhetjük az indiai történelem kincsesházát, Kácsot. Ebből az időből látható még ma is a kácsi sírkövön egy szkíta harcos és a felesége. Közel a mai pakisztáni határhoz található Dolavira, az 5000 éves Indus-völgyi civilizációnak az egyik jelentős városa.

Fontos fejezet továbbá a mi élő történelmünk országa: Mária országa (Regnum Marianum) Európa közepén – Jézus székében ülő, Szent Koronát viselő, szent királyokkal, hiszen már kezdettől fogva Szűz Mária (Boldogasszony) volt a magyarok legfőbb oltalma: a koronázótemplomaink, a főpapi székesegyházaink is az Ő oltalmazó égisze alatt állnak –, ez a Szent Korona eszméjének és a magyar múlt együttesének rendkívülisége.

A mű külön figyelmet szentel a pálosokra és királyaik által a magyarság életében betöltött szerepükre. Feltárja a Habsburg-Lotharingiai-ház tagjának, Magyarország királyának, Ferenc Józsefnek a kiegyezés utáni törvénysértését. A kiegyezés nem adta vissza a nemzetnek az ellenállási jogát sem. A szabadságharc után 1867. július 28-tól, bár létrejött a kiegyezés, a Habsburg-uralkodónak ez a politikai keret azért kellett, hogy a Székelyföldön már a következő évben föl tudja számolni a székelység nemzeti státuszát: mint nemzet, közjogi és politikai értelemben az 1868. XLIII. tc. életbe lépésével szűnt meg.

Egy társadalom sem haladhat egy bizonyos ponton túl, ha feljegyzett kollektív emlékezetéhez nincs hatékony elérési lehetőség, és fordítva, az a fejlett társadalom, amely elveszti az ellenőrzését a történelem kutatása felett, hanyatlásnak indul.

Tehát az összes olyan történelmi dokumentumot, okirati tényt, ami támogatást jelenthet a magyarság szempontjából, azt szintén ebben a könyvbe bedolgoztuk. A kérdés az, hogy miért van szüksége magyarságtudományra a magyarságnak a XXI. században, az európai struktúrában.

A nemzeti identitás kérdésében világelsők között hazánk!

A nyelv, a születési hely, a hagyományok fontosak a magyaroknak: De miről van szó? A gratisnews által rendszeresen szemlézett Pew Research Center amerikai közvélemény-kutató intézet sok érdekes vizsgálata között a magyar nemzet számára is nagyon izgalmas felmérést tett közzé. „How countries around the world view national identity” a címe. Már ez izgalomba hozott. Hogyan tekintenek a világ különböző országaiban a nemzeti identitásra? Ami aztán kiderült, hogy hazánk mennyire az élen áll e tekintetben. Nézzük hát a felderítő tényeket!

Lássuk csak a grafikont! A nyelv a nemzeti identitás leginkább nélkülözhetetlen kelléke. Látható az ábrán! Szinte minden megkérdezett nagyon fontosnak tartja az anyanyelv szerepét a nemzeti identitás megőrzésében, ezt mutatják a magas százalékos arányok. Ebben is kiemelkedőek a magyarok! A 14 ország között második helyen állunk 81%-kal a nyelvet fontosnak ítélők között. Csak a hollandok előznek meg, akik kis nép, de erős kultúrájú közösségüket a nyelv védőbástyája mögött tartották fenn, egyrészt a hatalmas német nyomás, másrészt az angol befolyás ellenében. De a nagy nyelveket beszélők is ott sietnek a nyomunkban: az angol nyelvű britek, a németek s a franciák. De a japánok sem maradnak le sokkal, sem az amerikaiak vagy az ausztrálok. Meglepően hátul vannak e tekintetben a lengyelek, a svédek, a spanyolok és az olaszok. Pedig az európaiságot jelentő egykori latin kultúrának és birodalmi nyelvnek ők az örökösei. Tőlünk 22%-kal elmaradva! Érdekes, hogy az idősebb korosztály (az 50 felettieknek 81%-a) az USA-ban fontosabbnak tartja az angol nyelv identitásőrző szerepét, mint a fiatalabbak (a 18-34 év közöttiek 58%-a). A nyelv szerepét nagyon fontosnak tartják az USA fehérbőrű evangélikál protestánsai (84%), a „vasárnapi” protestánsok (73%). A katolikusoknak 77%-a vélekedik így, míg a vallásilag sehová sem tartozóknak 51%-a.

A roppant izgalmas felmérés és nemzetközi összehasonlítás első táblázata már kiugró magyar helyezést mutat. A nyitóoldal ábrája mellett megtudjuk: a világméretű migráció során a felméréseket Ausztráliától kezdve Japánon, Európán át az USA-ig végezték. A nemzeti azonosságtudat szempontjából több tényezőt is vizsgáltak: nyelv, hagyományok, szülőföld iránti kötődés, hit. Az ausztráliaiaknak csak 13%-a, a svédeknek 8%-a, a kanadaiaknak 21%-a tartja fontosnak a születési hely szerepét a nemzeti identitás szerkezetében. Szembeötlő, hogy három ország megkérdezettjeinél 50%-os, illetve afölötti a születési hely szerepe. A japánoknál és a görögöknél 50%-os az arány. Magyarország 52%-kal az éllovas ebben a tekintetben, megelőzve ezzel az amerikaiakat, a németeket, franciákat, briteket, spanyolokat, hollandokat. Viszont csak 10%-kal maradnak el tőlünk az olaszok és a lengyelek. Az adatok a 2016. április 4. – május 29. közötti időszakból valók, melynek során 14 országban kérdeztek meg 14.514 személyt.

A nyelv szerepét a legtöbb helyen nagyon fontosnak tartották a megkérdezettek a nemzeti identitás kialakítása és fenntartása tekintetében. A legerősebb szerepet Európában (77%), majd Japánban és az USA-ban (70-70%) tulajdonítanak a nyelvnek a nemzeti identitás őrzésében.

A szokások, nemzeti hagyományok is fontosak a kik vagyunk meghatározásában. A helyi vagy nemzeti kultúra jelentőségét a nemzeti identitás megalkotásában Kanadában (54%) és Ausztráliában (50%) tartották fontosnak. Érdekes módon azokban az országokban, ahol nincs gyökeres nemzeti kultúra, tehát behozott, „idegen” kulturális kohéziók működnek, a bevándorló népcsoportok mértéke, számaránya függvényében határozzák meg.

A vallási hovatartozást is sokan tartották fontosnak a nemzeti identitás formálásában. Az USA megkérdezettjeinek 32%-a a keresztyénség szerepét tartotta döntőnek az igazi amerikai önazonosságtudat szempontjából. A görögöknél ez az arány 54%, ők az ortodoxia szerepét hangsúlyozzák a görög identitás kialakításában és fenntartásában. A svédeknél a vallási identitás roppant alacsony, 7%-os szerepet játszik a nemzeti identitástudatban. Meglepő? Talán nem is annyira. Sem lutheránusságtudat, sem katolicizmustudat nincs. A vallási „senki földje” lesz egyre inkább Svédország, így nem véletlen az iszlám térhódítása sem. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt az összefüggést!

14 európai, amerikai, ausztráliai és japán nemzet sorában a nemzeti identitás erőssége tekintetében a magyarok több mutatóban is élen járnak: a szülőföldhöz kötődésben, a nyelv védőbástya szerepének tudatosításában, a nemzeti, népi hagyományok összetartozást erősítő hatásában. Jó visszaigazolva látni azt, hogy nem üres nacionalisztikus képzelgés viszi előbbre népünket, hanem ezredéves kincseink őrzése, ápolása és továbbadása biztosítja az erős nemzet valóságát a globalizáció és a sokféle belső felhígító törekvés ellenére és közepette is. És az is jó, hogy mindezt nem mi híreszteljük magunkról, hanem egy vezető amerikai közvélemény-kutató intézet empirikus adatai, azaz tények és számok meggyőző üzenetei teszik mindezt nyilvánvalóvá – a magyar közvélemény számára ugyanúgy, mint a nagyvilág publikussága előtt. De mint mindent, még ezt is nagy figyelemmel és odaadással kell tudatosítanunk itthon is. (Megjelent a kolozsvári agnusradio.ro blogján, 2017. 02. 27-én, bekefy.agnusradio.ro: https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=4875085957745160042#

editor/targt=post;postID=5461458139254586208;onPublishedMenu=allposts;onClosedMenu=allposts;postNum=0;src=link) 

Az is látható, hogy a magyarokon kívül az Egyesült Európa minden egyes állama valamilyen értelemben bizonyos történelmi kérdésekre választ keres a maga területi, nemzeti kulturális identitásában. Ebben a kérdésben a magyarságnak is választ kell adnia ugyanazokkal a tudományos eszközökkel, amivel a többi állam. Tehát, ha Európa beszél ókorról, akkor ezen a rendszeren belül a magyarság is tud beszélni ókorról. Hiszen a különböző szerzők, akik érintik ezeket a kérdéseket, más népek kapcsán a magyarságnak a múltját is érintik. Ahhoz, hogy egy európai kulturális-történelmi érték fel tudjon épülni ebben a kutatásban, a nemzetek között levő úgynevezett kutatási konszenzusra kell jutni, és az államok közötti, úgynevezett jogharmonizációban ezeket a kérdéseket rendezni kell, és az egységes európai történelmi múltat a kutatók munkájának figyelembevételével szabályozni kell. Ami nem zárja ki, hogy minden állam ebben a kérdésben egységesen is jelen tudjon lenni. Tehát a magyarságtudomány keretén belül sok kérdésre választ ad ez a könyv.

PhS Bakk Erzsébet