Javában zajlik a futball-világbajnokság. A tét óriási, a mérkőzések komolyak.
Javában zajlik a futball-világbajnokság. A tét óriási, a mérkőzések komolyak. Akik azonban nem focirajongók, másfajta sportágakat kedvelnek, azok a tegnap szemtanúi – drukkerei? – lehettek a parlamentben zajló „nemzeti bajnokságnak”. Annak a vérre menő „politikai bajnokságnak”, amely hónapok óta mérgezi a közéletet, és amely miatt az ország vezetőinek nincs idejük azzal foglalkozni, amivel a választók megbízták őket.
A világbajnoksággal párhuzamosan zajló hazai politikai bajnokság csúcsmérkőzése volt a tegnapi parlamenti vita és szavazás a liberálisok által kezdeményezett bizalmatlansági indítványról, amellyel a Dăncilă-kormányt tervezték meneszteni. Előtte kemény tárgyalások, lobbizások folytak, különösen a liberálisok részéről, akik tüntetést is szerveztek kedd estére és a szavazás napjára is. A keddi akció nem jött össze. A pártelnök hívó szavára nevetségesen kevesen gyűltek össze a kormányépület előtt. Igaz, a szavazás napján már többen kiabáltak a parlamentnél.
A liberálisok elnöke különösen az RMDSZ-t próbálta maga mellé állítani. Az RMDSZ elnöke, bár a szövetség parlamenti együttműködési szerződést írt alá a kormánypártokkal, az utolsó percig lebegtette a kérdést, hagyta, hadd főjenek a saját levükben a marakodó ellenfelek. Bár azt mondta, hogy matematikailag nincs esélye a bizalmatlansági indítványnak, azt a véleményét sem rejtette véka alá, hogy egyetlen kormány sem pótolhatatlan.
A szokásos, (tragi)komédiába illő jelenetekkel és felszólalásokkal zajlott az ülés, majd a szavazás nyomán világossá vált, hogy az ellenzéki indítvány megbukott.
Az RMDSZ elnöke világosan megmondta, hogy a szervezetet nem a politikai csatározás érdekli, hanem az, hogy mi következik utána: milyen többségre számítanak, van-e elegendő aláírás az indítványhoz, ki lenne a liberálisok miniszterelnök-jelöltje, és kik támogatják őt. De szerette volna látni az ellenzék kormányprogramját is, hogy milyen rövid és középtávú intézkedéseket terveznek a költségvetés, a regionális fejlesztés, a közigazgatási és oktatási reform terén, kik a fontosabb miniszterek, és nem utolsósorban a liberálisoknak a magyar közösséghez való viszonya is érdekelte volna a szövetség elnökét. Az alternatíva nélküli támadáshoz azonban nem volt partner. Hozzátehetnénk, hogy a felelősen gondolkodó, nem zsigeri indulatoktól vezérelt választópolgárok is hasonló alternatívát vártak volna, nem zajos, botrányos utcai és parlamenti ricsajt, üres szólamokat. A „politikai bajnokság” eme fejezete lezárult. A kormány marad, az élet megy tovább. A honatyák nyugodtan élvezhetik a nyári vakáció örömeit. Majd ősszel folytatják botrányról botrányra.
