Pályázat youtubereknek és nem youtubereknek

A nyertesek

Tavaly decemberben hirdettük meg youtuber és nem youtuber fiataloknak szóló pályázatunkat, amelyben a slam poetry vagy rövid próza műfajában vártunk internetes élményekről – legjobb, legrosszabb, legijesztőbb, legkülönösebb tapasztalatokról – szóló alkotásokat. Eredetileg három díjat ígértünk, de a beküldött pályamunkák alapján úgy döntöttünk, négyen is megérdemlik a jutalmat. A két legjobb alkotásnak Forró-Bathó Eszter-Anna kilencedikes bolyais diák Facebook-randi és a tizedikes művészetis Szász Norbert Kell című írását találtuk. A második helyezést Demeter Izabella érdemelte ki, a harmadik díj pedig Mezei Zsoltot illette meg. Mindkét diák tizedikes a Művészeti Líceumban. A márciusi Lélekgraffitiben a két első helyezett írását mutattuk be, most a második és a harmadik helyezettét közöljük. Nyerteseink a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat könyvajándékaiban részesülnek. A csomag átadásáról a járványügyi helyzet alakulásának függvényében a későbbiekben értesítjük a díjazottakat. 

 Az élet operációs rendszere

Szokványos nap volt. Semmi érdemleges nem történt, amin törnöm kellett volna a fejem. Csak üldögéltem, és arra gondoltam, mobilozom egyet. Manapság úgyis az a menő, ha valaki folyton-folyvást a telefonját bámulja.

Így tettem én is. Miért tettem volna máshogy? Az a nagy figyelem, ami a mássággal jár, nekem úgysem hiányzik. Megvagyok én anélkül is. 

Felnyitottam hát a telefonom, és egyből egy színekkel teli, impulzusokban gazdag térbe csöppentem. Méghogy nincs időutazás, badarság! – gondoltam, miközben a YouTube ikonjára tévedt a tekintetem. Megnyitottam, és az információáradat beterítette a képernyőt. Túlságosan fényes volt, ezért lehúztam a fényerőt, és böngészni kezdtem. Family Guy – adta be az ajánló. No nézzük csak. Rámentem, és engedtem, hogy magával ragadjon az a sok semmitmondó, beszélő karakter. Jókat nevettem rajtuk. Az emberi butaság meganimált példái. Belemerengtem a rajzfilmbe, és elbambultam. Mire észrevettem magam, már három részt megnéztem, ittam egy üdítőt, és ettem egy zacskó csipszet, mert megkívántam. Az emberi manipuláció tökéletes megtestesítői. Igaz, csak 2D-ben, de akkor is. Újra elbambultam, még lement két rész. Már ragadt le a szemem, de úgy éreztem, nem vagyok fáradt. Az agyam azt mondta: még, ez nem elég! De a testem már fáradt volt. Mégis bíráskodtam a fizikumom felett, és engedélyt adtam a tudat alatti csábításnak. Öt perccel múlt éjfél. Még volt három perc a filmből, de a szemem csukódott le. Kiesett a telefon a kezemből, nem ez volt az első eset. 

Igazam volt! Létezik az időutazás. Nem is kell tudnunk róla, nap mint nap megtapasztaljuk. Az internet adta számtalan lehetőséggel építjük fel a digitális világunkat, amit 1080p-ben nézünk, miközben az idő különböző síkjaiban utazva kólát iszunk. Persze, ebből semmit nem veszünk észre, csak azt, hogy lejárt a nap, és semmivel nem lettünk többek.

Egy digitális világ digitális hálójába esett egy egész generáció, vagy talán több is. Reggel úgy kelsz fel, hogy a mobilodon megnézed az e-mailjeid, napközben csekkolod az értesítéseid, és este mozizol. Aztán felébredsz, hogy nincs magánéleted, csak Facebookod, nincsenek barátaid, csak követőid, és nincs kapcsolatod csak egyedül a hálózattal. 

Úgy kelsz fel és úgy fekszel le, hogy az interneten lógsz. Fáradtan ébredsz, mégis éjjeleken át mobilozol, mert az agyad ki van éhezve a fölöslegre. Belealszol, és arra ébredsz, hogy tévét nézel... Egy olyan generáció képezi a többséget, amelynek ez természetes.

A weben minden olyan könnyű, csak egy kattintásra van. Van kajád, ruhád, még párt is tudsz venni, ha van MasterCardod. Viszont a való életben magányos vagy, nincsenek barátaid, mert nem tudod, hogy kell valakit bejelölni személyesen ismerősnek.

Csak annyit mondok, kapcsold ki a wifit, és csatlakozz rá egy olyan rendszerre, aminek a neve az, hogy ÉLET. Az operációs rendszere TE vagy, és olyan ütemben „update-olodik” (frissül), amilyen gyorsan te fejlődsz. Nyisd meg az „appot” (applikációt). Ennek az appnak a neve EGYÉNISÉG. Kamera is van hozzá, amit SZEM-nek hívnak, és még sok más ficsőr.

Lépj ki az időgépből, és próbálj a jelenben élni, barátkozni, tapasztalni és Facebook nélkül boldog lenni!

Mezei Zsolt

A legeslegsötétebb élet az internettel 

Egy mély szakadék szélén ücsörgök. A szakadék sötétje majdhogynem eléri a lábam, magával akar rántani. Játszadozom vele.

 Hagyom, hogy elkapjon, de nem hagyom, hogy elragadjon. A sötétből mindig visszakacsint az a bizonyos három démon. Mostanában ritkábban barátkozom velük, de így is eléggé meglátszik a jelenlétük. Mindhárom démon képes fenekestől felforgatni az életem, szinte egyformán rossz hatással vannak rám, és mindig visszatérnek hozzám, amint újra online vagyok.

 Az első az a bizonyos démon, aki folyton kétségekbe kerget. Azt várja el tőlem, hogy csak rá figyeljek. Egoista... Szerinte nem a mindennapi teendőimre kéne figyelnem, hanem az értesítéseimre. Elvárja, hogy folyton azokat várjam, lessem, és ha ellenállok, bűntudatot okoz, vagy csak ködösít. A lényeg, hogy mindig győz, megszerzi, amit szeretne.

 A második démon sem tétlenkedik, amint elmegy az első, eléri, hogy őt keressem. Az első démon akkor már nem jön vissza, a második meg nem mond semmit, inkább kirágja magának a helyet, és üresen hagy. Ezzel vesz rá, hogy hiábavalóan keresgéljek, még akkor is, ha már nem akarom, ha már nem érdekel.

A „kedvencem” a harmadik démon, mert ahogy eltűnik a második, rögtön negatív érzelmekkel töm tele. Sérteget, vagy rávesz, hogy mást sértegessek, és emiatt majd rosszul érezzem magam. 

Ők hárman nem érkeznek mindig sorrendben, gyakran váltogatják, ötvözik egymást. A legkellemetlenebb, amikor egyszerre kísértenek.

 A démonok: a figyelemzavar, a magányérzet és az ingerlékenység, avagy a tinédzsereknél az indulat-ingadozás. Mindenki ismeri őket, és nagyon sokan élnek együtt velük. Sokan megpróbálnak harcolni ellenük, de sajnos a technológiai fejlettség és az igazi kommunikáció kihalása miatt ez kissé nehézkes vagy szinte lehetetlen. Tekints egy picit a dolgok mögé! A magány áll a háttérben. Magányosnak érezzük magunkat, mert akik mellettünk vannak, jelentéktelenné válnak, és akinek a figyelmét keressük, jelentéktelennek tart. Üdv a XXI. században!

Demeter Izabella