Palkó Attila öröksége száz év tükrében

Centenáriumi emlékünnep a magyarói iskolában

Névadója, Palkó Attila történelemtanár, helytörténész, régész, néprajzi író születésének századik évfordulója alkalmából öltözött ünneplőbe november 19-ére, szombat délelőttre a magyarói általános iskola.

A falu híres szülötte – Antal Levente Mihály Maros megyei főtanfelügyelő-helyettest idézve: a „helyi Kallós Zoltán” – tiszteletére emlékszobát rendeztek be a tanintézményben, a jubileumi rendezvény első momentumaként pedig Doroftei Eugen ortodox pap és Takács Albert református lelkipásztor áldásával emléktáblát lepleztek le az iskola bejáratának közelében. „Kezeink munkáját tedd maradandóvá” – idézte a lelkész a Szentírás 90. zsoltárának utolsó szavait, majd Pál apostol szeretethimnuszának igeversével érzékeltette Palkó Attila örökségének fontos alkotóelemeit: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet…” (1. Korinthus, 13:13). Az emléktábla-avató után Vajda Szabolcs iskolaigazgató és Panga Ana igazgatóhelyettes szólt az esemény jelentőségéről, Kristóf József magyarói polgármester pedig elismerését fejezte ki a jeles nap kezdeményezőinek.

A magyar kormány – a Bethlen Gábor Alap –, a Magyarói Polgármesteri Hivatal és a Palkó család leszármazottjainak támogatásával szervezett ünnepség ezt követően a kultúrotthonban folytatódott, ahol a tanintézet pedagóguscsapata Palkó Attila életének fontosabb állomásait – a gyermekéveket, a konfirmációt, a felnőtté válást, a házasságkötést és az időskort – felvillantó fotókból, valamint kötetekben őrzött szellemi hagyatékából rendezett be értékes kiállítást.

A Felső-Maros mente kincsgyűjtője

A nem mindennapi életművet, Palkó Attila oktatói tevékenységét és tudományos munkásságát Kun László nyugalmazott történelemtanár, az iskola egykori igazgatója körvonalazta részletgazdag előadásában. 

– Már gyerekkorától részese volt a falu mindennapi életének és a hozzá kapcsolódó szokásoknak, hagyományoknak. Nem véletlen, hogy a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem elsőéves hallgatójaként tanulmányozni kezdte a szülőföldjét. Részt vett az egyetem pályázatán, melynek témája egy adott vidék állattartása volt. Mivel Magyaró természeti adottságai kedveztek a nagy állattartásnak, a pásztorkodást megbecsült foglalkozásként tartották számon. Palkó Attila feltárta a falu pásztorkodásának múltját, és dolgozatával megnyerte a pályázatot. 1949–1958 között tanársegéd, majd a Bolyai Tudományegyetem adjunktusa. 1958-től nyugdíjazásáig a Báthory István Elméleti Líceum, az akkori 11-es számú líceum tanára és igazgatója. Ebben az időszakban levéltári kutatásai révén lehetősége nyílt Magyaró és a Felső-Maros mente múltjának megismerésére és feltárására. Palkó Attila érdeme, hogy a néprajzi és nyelvészeti sajátosságok kutatásához megnyerte a tudományegyetem tanárainak és a kolozsvári folklórintézet kutatóinak a segítségét. Az 1954-ben megkezdett gyűjtőmunkában részt vett Gálffy Mózes nyelvész professzor, Jagamas János zenekutató, Faragó József néprajzkutató, Szentimrei Judit textilművész, néprajzkutató. A gyűjtőmunkába később bekapcsolódott az ugyancsak magyarói Zsigmond József néprajzkutató és Portik Irén, a népi varrottasok és a szövés elismert szakértője. Palkó Attila sokrétű érdeklődését, hatalmas munkabírását bizonyítja tudományos munkásságának eredménye – hangzott el az értekezésben, majd a továbbiakban egyenként is szó esett a kötetekről, amelyek a Felső-Maros vidéke hagyományvilágát térképezik fel a tutajozástól a régi mesterségeken át a varrottasokig és népdalokig. Palkó Attila fő műve Magyaró – több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként született – történeti és társadalomrajzi monográfiája. A kötet már a nyolcvanas években elkészült, de kiadni csak a rendszerváltás után lehetett. Magyaró. Egy felső-marosmenti falu évszázadai címen 1995-ben jelent meg a Kriterion Kiadó gondozásában. 

Emlékkönyv családi összefogással

Kun László előadása után a centenáriumra készült emlékkönyvet mutatta be dr. Nagy Bálint Zsolt, Palkó Attila unokája, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyetemi docense, aki a családi összefogással megvalósított kiadvány olvasószerkesztését, korrektúrázását vállalta fel. Az értékes kötet létrejöttében Palkó Attila lányai játszottak főszerepet: Nagy Emese Mária szerkesztette, a publikáláshoz szükséges anyagi hátteret Molnár Enikő biztosította. 

– Az idei nyár elején akadályoktól sem mentesen, de kitartóan végigvittük ezt a munkát. Édesanyám és édesapám irányításával gyűjtöttük a régi iskolai emlékkönyvekben megjelent írásokat, fényképeket, interjúrészleteket, valamint a külön erre az alkalomra írt megemlékezéseket – idézte fel az előzményeket dr. Nagy Bálint Szilárd, majd köszönetet mondott az emlékkönyv szerzőinek és mindenkinek, aki a könyv létrejöttéhez hozzájárult. Az öt részre tagolódó kiadvány Palkó Attila életútja és művei, a Báthory líceumban töltött évek, a diákoknak szervezett országos hírű régészeti táborok, illetve a rendszerváltás után újjászületett kolozsvári Református Kollégium ügyének felvállalása mellett olyan magyarói hagyományokat is bemutat, mint a katonai sorozás vagy a párválasztás archaikus kritériumrendszere. A kötet korlátozott példányszámban jelent meg, így könyvesboltokban nem lehet hozzájutni, de elektronikus formában igényelhető a családtól – mondta a Palkó unoka, majd néhány személyes emléket is felidézett a nagyapjáról: azt, ahogy mindig elérzékenyült, amikor a tévében magyar népdalt közvetítettek, vagy ahogy arról kérdezte az útjába kerülő gyermekeket, hogy tudnak-e egy szép népdalt.

A könyvbemutató után az ünnepség a Palkó Attila-emlékdíjak átadásával folytatódott. A pénzjutalmat is jelentő elismerést a magyarói iskola nyolc évvel ezelőtti névadó rendezvénye óta ajánlják fel a leszármazottak a tanintézet legkiválóbb diákjainak. Nagy Emese Mária ezúttal három hetedikes diáknak, a magyar tagozatról Benkő Józsefnek és Ördög Albi Edének, a román tagozatról Ţugui Andreának nyújtotta át a díjat.

A továbbiakban a Palkó Attila Általános Iskola diákjaié volt a színpad. A gyermekek hagyományőrző műsorában a fonó világa, a furulyamuzsika, illetve olyan helyi népszokások váltották egymást, mint a Felső-Maros menti lakodalom, a magyarói berukkolás, újévi almaöntés, kukoricahántás. A többórás, sokszínű műsor a Csurgó néptánccsoport lábat, szívet megdobogtató előadásával zárult.