Pál-Antal Sándoré az emlékplakett

Telt házas gálával zárult a Bernády-ünnep

Évről évre október utolsó szombatján, az esti órákban zsúfolásig telik Bernády Kultúrpalotája. A városépítő emlékét megidéző rendezvénysorozat huszonkettedszerre is telt házas gálával zárult.

 – A marosvásárhelyi közönség mindig bebizonyítja, hogy együtt vagyunk erősek – mondta köszöntőbeszédében Nagy Miklós Kund, a Bernády Napokat szervező Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának alelnöke. Borbély László kuratóriumi elnök Bernády György polgármesterré való újraválasztásának 1908. február 10-én elhangzott beszédéből idézett: „A vezérelv pedig nem egyéb, mint Maros-Vásárhelyből a szín-magyar városból az erdélyi részek közepén egy consolidált gazdasági és társadalmi viszonyok között élő polgársággal bíró várost, kereskedelmi és ipari emporiumot, forgalmi gócpontot teremteni, kulturális és humanistikus intézményekkel gazdagítani e várost még jelentékeny áldozatok árán is, mert csak így szolgálhat e város itt az erdélyi részekben, nemzetiségek tengere által lakott országrészekben a magyar kultúra világosságának terjesztésére...” A példaértékű eszmefuttatással pár évvel ezelőtt ( 2016. január 28-án) lapunk olvasói is találkozhattak Pál-Antal Sándor Dr. Bernády György és Marosvásárhely urbanizációja című, folytatásokban közölt tanulmányában. Az idén 80. életévét betöltött történész, levéltáros az elmúlt évtizedekben több száz publikációval gazdagította Marosvásárhelyt, ezért is bizonyult méltónak a Bernády-gálán kiosztásra kerülő emlékplakett átvételére. 

A hagyományos forgatókönyv szerint a kitüntetett személye a gálaest első felében került nyilvánosságra. A csíki gyökerekkel rendelkező, marosvásárhelyiségét 56 esztendeje, pályája elejétől számító tudós kutatót Nagy Miklós Kund laudálta. A méltató szólt a 42 éven át végzett sivár, magányosnak vélhető levéltári munka monoton, de nagyon is fontos feladatairól, majd a rendszerváltás utáni új lehetőségek megéléséről, a rengeteg felgyűjtött forrás birtokában vállalt új minőségről, a történészként végzett szolgálatról. „Szerteágazó kutató-levéltárosi, történészi, helytörténészi, szervezői tevékenységét 356 publikáció, ezek között 21 saját, 15 társszerzőkkel írt, 15 szerkesztett kötet tükrözi” – hallhattuk Nagy Miklós Kundtól, aki a továbbiakban Orosz István akadémikust idézte: „Pál-Antal Sándor (...) a székelység történetírója. Ezzel a regionális történetírás egyik szószólója”. A laudáló arra is kitért, hogy a kitüntetett külön könyvet szentelt a Székelyföld fővárosa, Marosvásárhely (az egykori Székelyvásárhely) történetének, főszerkesztése alatt készült el az alapítvány sokat dédelgetett terve, a Bernády-nagymonográfia, napjainkban is ő tud a legtöbbet Bernádyról, és „ezt a tudást igyekszik a lehető legeredményesebben kamatoztatni”. Nagy Miklós Kund beszéde végén megjegyezte, hogy a sokrétűen kibontakozott Bernády-kultusz bizonyára a továbbiakban sem hagyja pihenni a kitüntetett tollát.

Pál-Antal Sándor megilletődve mondott köszönetet, majd bevallotta, felmerült benne a kérdés, hogy ő-e a legmegfelelőbb személy a közművelődési alapítvány kitüntetésére, a laudációt hallgatva azonban megértette, miért esett rá a választás. Marosvásárhely múltja valóban fontos szerepet kapott kutatásaiban, első, 1964-ben megjelent cikke is a vásárhelyi vízellátás történetéhez kapcsolódik, és írásainak több mint egyharmada címében is utal Bernády városára – ismerte el a tudós történész, aki megígérte, jól látható, megtisztelő helyet talál az emlékplakettnek, hogy munka közben is mindig előtte legyen. 

A kitüntetett a nagyérdemű vastapsa közepette hagyta el a színpadot. A továbbiakban az idei Bernády Napok megszervezésében partnerként részt vállaló Maros Megyei Múzeum igazgatója, Soós Zoltán szólt az egybegyűltekhez.

 – Bernády György bevezette Marosvásárhelyt a 20. századba. Azóta kicsit megtorpantunk. Sok mindent lenne jó megoldani, ehhez azonban közös erőfeszítésre lesz szükség – üzente a vásárhelyieknek a jövő évi polgármesteri választások jelöltje.

A továbbiakban az est izgalmas pillanata, a tombolasorsolás következett. Ezúttal is három képzőművészeti alkotás – Plájás Istvánnak a Kultúrpalota üvegablakait megjelenítő fotója, Hunyadi László patinázott gipszplakettje és Sajgó Ilona festménye – talált gazdára.

A gála második felében Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai-díjas színművésznő az életét, pályáját meghatározó dalokkal, kortárs írók tollából született levelekkel és megannyi személyes vallomással ajándékozta meg a marosvásárhelyi nagyérdeműt.