Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az első elnökválasztási forduló lázában nem kapott akkora figyelmet, mint érdemelt volna egy olyan kérdés, ami közvetlenül sokkal nagyobb befolyással lesz az életünkre annál, mint hogy ki üldögél fikuszként, vagy virít bolondgombaként az elnöki székben. Ez az államháztartási hiány, és a helyzet több mint rossz.
A deficit ügyében a jegybank elnöke és a kormányfő is nyilatkozott a napokban. Arra reagáltak, hogy az Európai Bizottság prognózisa szerint idén 3,6, jövőre 4,4, két év múlva pedig 6,1 százalékosra nőhet az államkasszának a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított hiánya, a tervezett bér- és nyugdíjemelések miatt. Az itthoni illetékesek szerint ekkora hiány semmiképp nem következhet be, csakhogy semmilyen megoldás nincs a kezükben ahhoz, hogy amit mondtak, azt komolyan is lehessen venni.
Azt, hogy a már törvénybe foglalt illetményemelések ne okozzanak akkora hiányt, két módon lehet elkerülni. Az egyik, hogy a költségvetési bevételek hangsúlyosabban növekedjenek a béreknél, amihez egy csodálatos gazdasági teljesítmény mellett még az is kellene, hogy az adóhatóság eredményesebben hajtsa be az állam járandóságait. Az európai országok adóbevételei a bruttó össztermék viszonylatában 40%-os átlag felé járnak, mi a sor végén kullogunk 27% „teljesítménnyel”. Ez az egyetlen tényező, amin a kormány a nem létező parlamenti hátterével tudna változtatni. A gazdaság jobb működéséhez már a törvénykeretre is ráférne egy alapos változtatás, ahhoz viszont kéne parlamenti háttér is a kormány mögé. Ugyancsak parlamenti háttér kellene a kormánynak ahhoz is, hogy a bér- és nyugdíjemelésekre vonatkozó törvényeket módosítsák olyan értelemben, hogy ezeken annyit emeljenek, amennyit a gazdaság teljesítőképessége is megenged.
Parlamenti háttere pedig még egyszerű többséggel elfogadható törvények átviteléhez sincs a kabinetnek. A törvénybe foglalt béremeléseket így majd végre kell hajtaniuk, hacsak nem rajzolódnak át a parlamenti erőviszonyok előre hozott választások során például, és az anyagi fedezet előteremtésére nem lesz más út, mint hitel. Ráadásul az egész világ látja azt, hogy merre tart a román gazdaság, így a kölcsön nem lesz olcsó. De ez így megy mindenhol, ahol gondolkodás nélkül osztogatnak, a mai jólétet a holnap generációi fizetik ki.
Meglehet, kezdenek már ráébredni a kormánypalotában, hogy jókora pácba kerülhet egy olyan csapat, amelyik a kormánybuktatásra még összegyűjtötte a szükséges szavazatokat, de a helyzettel érdemben valamit kezdeni már nem lesz ereje. Ennek a politikai árát ők már jövőre törleszthetik, az anyagit majd mi fogjuk, de azt még nem tudni, mennyi ideig.