özv. KOVÁCSNÉ született MARTON GIZELLA
„Felköltöztek a szavak
a mennybe
csönd van
csak az úr léptei
kongnak az űrben.”
Drága Anya! Egy év telt el utolsó lélegzetvételed óta. 365 nap és éjszaka nélküled. Hiányod tátongó űr a lelkemben, szokom. Úgy mentél el, ahogyan éltél: zokszó nélkül, méltósággal. Köszönöm, hogy voltál, hogy hitem szerint Lélekként most is vagy és mindig is leszel. Köszönöm Istennek, hogy Téged adott Édesanyámul, hogy távozásodkor foghattam a kezedet, és kérem Őt, utolsó lélegzetvételemig kérem, fogadja be és ölelje Magához Hozzá visszatérő Lelkedet. Lelkem szeretete áradjon feléd szüntelen!
Kérem azokat, akik ismerték szeretett Édesanyámat, özv. KOVÁCSNÉ született MARTON GIZELLÁT (Marosvásárhely, 1941. február 23. † Budapest, 2017. július 15.), imádkozzanak érte Urunkhoz, Istenünkhöz és örömmel a szívükben emlékezzenek napsugaras, segítőkész, szeretetteljes, gyönyörű Lényére. Köszönöm. Szívemben, szívünkben mindig itthon vagy, nyugodj békében! Nagyon szeretünk, Anya: Ildikó és Szilárd. (v-I)
