2019. július 19., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A mozgásszegény, ülő életmód ma már gyermekkorban is gyakori jelenség, és sajnos a rossz testtartás mára már szinte népbetegséggé vált. Szűrővizsgálatok is kimutatják, hogy már az óvodáskorban 62 százalékban fordul elő tartáshiba, a középiskolások között viszont 80 százalékra tehető azon tanulók aránya, akiknél vagy tartáshiba, vagy kezelendő fiatalkori gerincbetegség (Scheuermann vagy gerincferdülés) állapítható meg. 

A tartáshiba persze még nem betegség, de ha úgy marad, akkor a gerinc fiatal felnőttkori porckopásának az előhírnökévé válhat, amire a szülőknek időben oda kell figyelni. 

Tudnunk kell, hogy nem az iskolatáska okozza a gyerekek hanyag tartását és gerincproblémáit, hanem inkább a mozgáshiány, a hátizomzat gyengesége áll a gerincfájdalmak hátterében. Attól, hogy a gyerek egy órát rohangál az udvaron, a hátizmai még nem erősödnek meg. Sajnos a mai gyerekek több mint napi három órát töltenek mobiltelefon és további három-négy órát képernyő előtt. 

Nagyon fontos figyelembe venni, hogy gyerekkorban az egyenetlen talajon való járás időtartama határozza meg a gerinc későbbi görbületeit, ami az elkövetkezendőkben befolyást gyakorol a mozgásszervrendszer egészségére.

Ahhoz hogy a gerincgörbületek kialakuljanak, a gyermeknek mozognia kell. Az egészséges gerinc szoros összefüggésben áll a járni tanulással. Amikor a kisgyerek elkezdi emelgetni a fejét, az egyre erősödő nyakizmok kezdik kialakítani a nyaki homorulatot, és amikor járni kezd, akkor a gerinc ágyéki szakaszát stabilizáló izmok kapcsolnak be, és kezdik kialakítani az ágyéki görbületet. A gyermek növekedésével párhuzamosan tanulja meg az idegrendszer, hogy egymáshoz képest milyen sorrendben kell megfeszíteni az izmainkat a járáshoz vagy más tevékenységekhez. Körülbelül 7 éves korra a test megtanulja úgy mozgatni, tartani magát, hogy a legkevesebb energiát használja fel, a lehető legkevesebb terheléssel. A talaj egyenetlenségeit viszont a lábnak kell követnie, ez pedig folyamatos izommunkát igényel, ha viszont sima felületen kezdi a gyerek az ágyéki homorulat (lordózis) kialakulását, akkor a lábboltozat inaktivitása miatt a derék izmai sem úgy és akkor fognak megfeszülni, amikor kell. Testünkben tehát minden mindennel összefügg. A járás egy olyan minta, amit kis korban megtanulunk, és ami egyben folyamatosan karbantartja a helyes mintát az izmok megfelelő használatára. Az idegrendszernek minden lépésnél alkalmazkodnia kell a talaj egyenetlenségeihez, az egyensúly és a test tengelyének megtartásához, tehát minden lépés igénybe veszi a tartásért felelős izmok együttműködését.

A helytelen mozgásmintát akkor kezdjük el kialakítani, amikor 6 évesen beülünk az iskolapadba. Üléskor egész másképp, más izmokkal kell tartanunk magunkat, mint járás közben. Mivel az izmok képtelenek túl hosszú ideig aktívak lenni, így elkerülhetetlen a görnyedés, ami maga után vonja bizonyos lágyrészek zsugorodását. Ahogy az ember leül, az egy teljesen testidegen pozíció, és innen minden testrészünk kitér abból a helyzetből, ahol lennie kell. Más izmok kapcsolnak be, ezek elviszik a csigolyákat más helyzetbe, így a porckorongok, kisízületek terhelés alá kerülnek. Amikor van egy olyan pozíció, ami nem természetes számára, alkalmazkodik, de sokszor pont ezzel ártunk. Például ülésnél az előrehelyezett 5-6 kg-os fejet a nyak mögött elhelyezkedő izmok, szalagok pillanatok alatt segítenek megtartani, de zsugorodnak. Így ülünk hónapokon, éveken át, és ha felállunk, akkor sem leszünk jó helyzetben, mert ha a fej elöl maradna, orra esnénk. Ezt valahogy kompenzálni kell, ezért a medencét előre fogjuk tolni, és innen kezdve testünk egyik ízülete sem ott terhelt, ahol kell, és ez előbb-utóbb kopásokhoz vezet. Elkezdünk távol kerülni a kis korban felépített tökéletes képtől, feszültségek, túlterhelések kezdenek felhalmozódni. 

A sok ülés már kisiskolás korban képes tönkretenni a tartást, erős túlterhelést okozva a csigolyák közti ízületekben. A csigolyák közti távolságot nem egyedül a porckorongnak kell megtartani, hanem az izmokból és lágyrészekből álló fűzőnek, ami körülöleli a törzset. Nagyon fontos, hogy az idegrendszer tudja ezt a fűzőt jól működtetni, de a legnagyobb baj, hogy az ülőmunka pont ezt teszi tönkre. 

A gerincproblémák valódi okát nem feltétlenül a genetikában, a sportsérülésekben kell keresnünk, hanem inkább azt kell megnéznünk, hogy mit csinál egy mai gyermek egy átlagos nap során. Iskolába megy, valószínűleg autóval, az iskolában görnyed a rossz ergonómiájú székeken, az iskola után pedig általában nem a játszótérre megy, nem focizik, verekszik, bújócskázik a többiekkel, hanem az internet és a playstation előtt ül, majd órákon át írja a házi feladatát, természetesen szintén ülő pozícióban. A görnyedő ülés, ami a gyermekeinket jellemzi, hatalmas túlnyomást generál a porckorongok belsejében, meggátolja azok tápanyagfelvételét, a csigolyatestek elülső része közelebb kerül egymáshoz, és idővel egyre több gerincproblémás gyerek lesz. 

 Gerincvédelmi tanácsok 

1. Minél kevesebbet ülni. Mozogni, amennyit csak tudnak! Az izmokat sokoldalúan kell fejleszteni, ideális mozgás az úszás és azok a sportágak, amelyeknél figyelni kell a tartásra (a lovaglás és a különféle küzdősportok), valamint kiváló mozgásforma a túrázás, járás egyenetlen talajon. 

2. Ha már ülni kell, legalább ne csináljuk rosszul!

Ahhoz, hogy helyesen üljünk, a láb alátámasztása mellett fontos, hogy a medencénk enyhén előrebillenjen, mert ez segíti, hogy a fiziológiás görbületek megtartásával tudjunk ülni. Ehhez segítséget nyújt az ékpárna, mely bármely székre ráhelyezhető.

3. Fontosak az életkornak megfelelő ismeretek a gerincről. 

4. Szülőként elengedhetetlen a példamutatás. Gyermekünk egészsége érdekében ismernünk kell, hogyan tudjuk megelőzni a gerincproblémák kialakulását, a gerinc helyes használatát. Ha sikerül a gyermek számára olyan aktív tevékenységet biztosítani, ami izgalmasabb, mint a telefon, laptop, akkor azt fogja választani. 

Sajnos a mozgásszegény, ülő életmódnak ma már a gyermekek is áldozatai. Emiatt csak MA előzhető meg a kb. húsz év múlva jelentkező gerinckatasztrófa. Akkor már nem lehet bepótolni a hiányzó alapokat, csak foltozgatni lehet. 

Bartha Zsuzsa vezető gyógytornász, 
ADT-terapeuta, Procardia Alapítvány