Ötvenezer euróért próbálta eladni egy férfi a daytoni békeszerződés eredeti példányát

Elfogták, de végül szabadlábon védekezhet az a boszniai szerb férfi, aki ötvenezer eurónak megfelelő összegért próbálta eladni az 1992–1995-ös boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés egyik – feltételezhetően eredeti – angol nyelvű példányát – adta hírül szerdán a boszniai sajtó.

A 48 éves Zeljko Kuntost kedden fogták el a boszniai hatóságok annak gyanújával, hogy csalással szerezte meg a dokumentumot, ám szerdán szabadon engedték, mondván: fogva tartása nem megalapozott.

Az ügyészség szerint a gyanúsított 1997-ben, két évvel a boszniai háború lezárása után szerezhette meg a békeszerződés angol nyelvű példányát, amikor a boszniai szerb parlament elnökének sofőrjeként dolgozott.

Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy eredeti vagy hamisított példányról van-e szó, és ha eredeti, akkor melyik félé lehetett. A daytoni békeszerződést a jugoszláv, a horvát és a bosnyák elnök írta alá. Mindazonáltal gyanúra ad okot, hogy Bosznia-Hercegovina 2008-ban új példányt kért a szerződésből, mert az általuk birtokolt dokumentum eltűnt. A szerb fél példánya sincs meg, feltételezhetően akkor tűnt el vagy semmisült meg, amikor 2000 októberében a Slobodan Milosevic elnök ellen tüntető tömeg betört a belgrádi parlamentbe.

1995. november 21-én az amerikai Daytonban Jugoszlávia, Horvátország és Bosznia vezetői keretmegállapodást kötöttek, ezzel véget ért a boszniai háború, amelyben mintegy 100 ezer embert halt meg, és majdnem kétmillióan kényszerültek otthonuk elhagyására.

A békeszerződés folyományaként Bosznia-Hercegovinát két nagy önállóságot élvező úgynevezett entitásra osztották: a terület 51 százalékát kitevő, bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra és a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A bosnyák-horvát föderáció további részekből, kantonokból áll. A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön kormánya, parlamentje és alkotmánya is van, és képviseltetik magukat a szövetségi szintű hatalmi intézményekben. A többszintű rendszer az adminisztráció óriási felduzzadásához vezetett, valamint egy diszkriminatív alkotmányhoz.

A megállapodás legnagyobb érdeme, s egyben legnagyobb hibája is az, hogy a három államalkotó népcsoportnak, a szerbnek, a horvátnak és a bosnyáknak ugyanolyan jogokat adott, és Bosznia-Hercegovinában egyetlen döntést sem lehet meghozni addig, amíg nincs közöttük egyetértés. Ez utóbbi miatt gyakran hónapokig egyetlen lépést sem tehet a kormányzat. Ugyanakkor a nem államalkotó népcsoportokhoz tartozók „másodrendű állampolgárnak” minősülnek, és nem kerülhetnek be a törvényhozásba. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2009-es ítéletében kimondta, hogy a boszniai alkotmány diszkriminatív, ám azt azóta sem változtatták meg.