Ószeres csendélet

Eladókból, vásárlókból is kevesebb

A marosvásárhelyi ócskapiac vasárnapról vasárnapra ember- és árutömeg találkozóhelye volt az elmúlt években, évtizedekben. A kereslet és kínálat forgataga a járványhelyzet enyhébb hónapjaiban is a régi állapotokra emlékeztetett, sokan ugyanis csak arra vártak, hogy újra megnyíljon a Maros-híd szomszédságában a pandémia miatt hosszabb időre bezárt ószer. Amióta azonban kizárólag a koronavírus-fertőzéssel szembeni védettség bizonyításával lehet belépni az egykori kaszárnya területére, mind a vásárlók, mind az eladók száma látványosan lecsökkent.

Délelőtt 10 óra körül jó páran várakoznak a piac kapujában, ahol minden nyomtatott vagy mobiltelefonban őrzött zöldigazolvány ellenőrzésre kerül. A bejárattól pár lépésre csendőrök figyelik a mozgást. Minden akadálymentesen zajlik, akinek nincs beoltottságot vagy a betegségen való átesést igazoló irata, meg sem próbál bejutni. Egy házaspár is szétválik a kapuban, a feleség bemegy, férje, a vakcina hiányában, kint várakozik.

A bejárat közelében egymás mellett sorakoznak az asztalokra és földre pakolt termékek – mézfajták, különféle szerszámok, alkatrészek, néhány régi játék, csecsebecse –, aztán az olcsó ruhaneműk „sűrűjébe” jutunk, ahol tízesével forgatják a vásárlók a téli kabátokat, pulóvereket, az ószer hátsó végében azonban üres a „táj”. 

– Régen itt egy tűt sem lehetett leejteni – jegyzi meg gyakorlott ószerjáró ismerősöm. – A miccssütő (sz.m. csórékolbász) előtt is hatalmas sor kígyózott mindig, most alig pár darab hús készül, csak nem tudni, kinek.

A téli öltözék így is kelendő

Az árusok többnyire rosszkedvűek, türelmetlenek, azoknak sincs kedvük nyilatkozni, akiknek kínálatát folyamatosan vásárlógyűrű veszi körül. A hosszú szoknyás, kalapos eladók gyanakodva néznek, és bár hangos tőlük a piac – 30 lej a téli „felszerelés”, 20 helyett most csak 10 a dzseki, 5 lej a gyermekruha, ha 15 lejért vesz egy női nadrágot, kap még egyet ajándékba!, kiabálják –, kérdésünkre nem válaszolnak, vagy valótlanságot állítanak. Egy lábbeliket áruló rokolyás például azt mondja, két lej nála minden bakancs és csizma.

A roma kereskedőktől nem messze, az egyik legkeresettebbnek látszó standnál fiatal román nő hirdeti termékeit: a 10 lejért elvihető kabátokat, az ötlejes mellényeket és tréningeket. A vásárlók kapnak a különleges lehetőségen, hiszen a portéka nemcsak olcsó, hanem jó minőségűnek is látszik, egy bevásárlóközpontban legalább tízszer ennyit kell fizetni érte. Hallom, ahogy két idősebb úr egymással is alkudozik, a szemfülesebbtől át szeretné venni a másik a vastag dzsekit, 15 lejt ígér érte az eredeti 10 lejes ár helyett.

– Csak besegítek valakinek – mondja kérdésünkre a fiatal árus. – Kevesebb a kereskedő, csökkent a konkurencia, így elég jól megy ma az üzlet – teszi még hozzá kissé bátortalanul. Az olcsó ruhaneműktől pár lépésnyire, visszafele haladva az ószer bejárata felé, újabb téli holmis standnál időzünk. Itt nem tömörülnek a vevők.

– A kabátok ára 20 lejnél kezdődik, a drágábbakat 100–150 lejért lehet elvinni. Az árat a márka határozza meg. A bakancsok, csizmák ára 70–150 lej között mozog. Ami vadonatújan az áruházban 500 lejbe kerül, itt mindössze 100 lej – tudjuk meg az árustól, aki kérdésünkre azt is elárulja, hogy mióta zöldigazolványhoz kötötték az ószerlátogatást, 70 százalékkal esett a forgalom.

Játékok, könyvek – egyetlen helyen

 Bár korántsem akkora, mint a ruhaneműsöknél, de a két lejért elvihető, használt játékok – babák, kisautók, egyéb apróságok – asztalánál is van némi mozgás. Egy édesapa kisiskoláskorú lányával válogat, közben a kérdéseinkre is készségesen válaszol. 

– Kéthetente szoktunk kijárni. Most éppen vastag zoknit vettem magamnak, tíz darabot 15 lejért. A munkába kell – magyarázza a középkorú férfi, aki szerint a zöldigazolvány bevezetése konfliktusokat generál, két táborba osztja és egymás ellenségévé teszi az embereket.

Egyetlen asztalnál könyveket is találunk, igaz, egymásra dobálva, a vevőket elriasztó rendetlenségben. Az árus mindössze annyit mond, hogy a magyar és román nyelvű kötetek – amelyeknek halmában jól megfér egymás mellett a szépirodalom és a ponyva – 5 lejért vihetők el. Egy idős úr nézegeti is az egyik kisebb könyvet, aztán lemond róla.

Az idő mérői és megörökítői

Az árutenger különálló szigetei a régiségek, illetve a régiségként értékesített tárgyak. Egy bőrkabátos, alacsony asszony 100 lejért írógépet, 300-ért faliórát kínál, de a földön sorakozó termékek között 10 lejes festményeket, múlt századi mobiltelefonokat és ’70–80-as évekbeli fényképezőgépeket is találni. Egy fiatalember ez utóbbi árucikk iránt érdeklődik, két gépet is a kezébe vesz.

– Gyűjtöm a régi, filmtekercses fényképezőgépeket, mintegy ötven darabom van már otthon. Ha ezt a kettőt 5-10 lejért megkapom, hazaviszem – mondja, majd azt is hozzáteszi, hogy minden vasárnap szokott „ócskázni”, és úgy vette észre, hogy az utóbbi időben a kereslet is, a kínálat is jóval kisebb, mint korábban.

Egy kisszéken üldögélő, ősz hajú férfi lábánál jó pár karóra sorakozik. Értékes japán és svájci időmérők, ékszerként viselendők; annak, aki kemény fizikai munkát végez, nem valók – magyarázza egyszerre két vevőjelöltnek. Az egyik kézbe is vesz egy órát, de amikor megtudja, hogy 800 lejbe kerül, határozott mozdulattal teszi vissza a helyére.

– Az előbb valaki 900 lejt fizetett egy ilyenért. De 700-ért is odaadom. Szükségem van a pénzre, minden értékemtől meg akarok „szabadulni” – néz rá reménykedőn az árus.

A társaságért is 

Az árusok sorában kedves színfoltnak számítanak az otthoni dolgaikból néhányat kihozó, idősebb asszonyok, akik az anyagi haszon mellett a társaság kedvéért is el-eljönnek piacozni.

– Minden vasárnap itt vagyok, amikor szép az idő – mondja egyikük. – Kevés a nyugdíj, jól fog az a 20–30 lej, amit jobb napokon itt megkeresek. Nálam minden nagyon olcsó, ez a farmernadrág 5 lej, az ingeket 2–3 lejért adom, de így sem nagyon akad rájuk vevő. Az apró játékok ára 50 bani. Összekötöm a kellemest a hasznossal, hiszen itt mindig lehet ismerősökkel találkozni. 

Egy másik hölgy a lakását díszítő növényekből próbál mindegyre néhányat értékesíteni. A fikuszért 50 lejt, a gumivirágért 10 lejt kér. Egy cserép művirág is szerepel a kínálatában, amit a főnöknőjétől kapott évekkel ezelőtt, amikor még dolgozott, azt is 10 lejért adja. A növények mellé egy új, Németországból kapott dzsekit is kitett, annak ára 50 lej.

– Egy órája jöttem, és még semmit nem árultam. Ma különösen gyenge a piac – jegyzi meg, aztán egy érdeklődő felé fordul.

Téli sportok kellékei 

Bár alig pár hét maradt még az őszből, a korcsolyát keresők ezen a vasárnapon nem jártak volna szerencsével a marosvásárhelyi ószeren. Mindössze egyetlen helyen találunk egy pár használt korcsolyát, két asztalitenisz-ütő és néhány egyéb holmi mellett. 

– Száz lej – mondja a korcsolya tulajdonosa, aki szemmel láthatóan szinte bármennyit engedne az árból, és sehogy sem akarja elfogadni, hogy pusztán érdeklődünk ez alkalommal konkurencia nélküli portékája felől.

Sífelszerelésből viszont gazdag kínálat vár a vásárlókra. A zord tekintetű árus azonnal felméri, hogy nem konkrét vásárlási céllal szólítjuk meg, és nincs kedve társalogni. Annyit azért „odavet” nekünk, hogy a gyermekeknek való sílécek 150 lejbe kerülnek, a felnőtteknek valók modelltől függően valamivel drágábbak, de 250 lejnél egyik sem több.

Karácsonyváróban

Ószeres beszélgetőtársaink közül egyetlen árus, Cinino Katalin vállalta a nevét a nyilvánosság előtt. Asztalán a szenteste megannyi díszítőeleme, különböző méretű gyertyák, közöttük távirányítóval működő, valószerűen pislákoló mécses, üveggömbszettek és darabszámra kínált gömbök, festhető karácsonyfadíszek, fenyőfára és ablakba való égők, fából készített dísztárgyak és még számtalan ötletes és tetszetős ünnepváró kiegészítő sorakozott.

– Egy csomag gömb 25-30 lej, darabjuk 1 lejbe kerül, a festhetők szettje 5 lej. A nagy gyertya ára 15, a kicsié 5 lej. Az ablakba akasztható, fenyőfa alakú égőt 30 lejért adjuk, a fadísz 40 lejbe kerül – sorolta a Németországból hozott termékek árát a kereskedő. A kereslet Katalin szerint is drasztikusan lecsökkent, de reménykedik abban, hogy változni fog a helyzet. Karácsonyi árukínálatát az elkövetkezőkben minden vasárnap megtalálják az ószerre járók.