Visszaszereztük tereinket. Két évtizedes száműzetés után a hagyományőrző kultúránk, az önfeledt játék és a jövőfaggató beszélgetések színterévé vált a marosvásárhelyi vár. A Rákóczi lépcső feletti sétány sátorutcái bőségszaruként kínálták a legváltozatosabb kézművestermékeket. A Színház téren felállított nagyszínpad hang- és látványelemei, az óriási LED-falak jó koncerthelyszínt teremtettek a bulira kiéhezett fiataloknak, nagyszülőknek és a totyogó unokáknak egyaránt. A baráti beszélgetésekre vagy a rég nem látott ismerősökkel való találkozásra pedig ott volt a már évek óta bejáratott Borudvar. Az idei Forgatag lehetne valami nagyszerűnek a kezdete: például új alapokra helyezni a közösségi szerepvállalást, legyen az politikai vagy civil szervezet. Véget kellene már vetni az öncélú acsarkodásnak, a karrierérdekű egymásnak feszülésnek. Ellenfeleink erre építve szereztek hatalmat az elmúlt évtizedekben. Az egy évvel ezelőtti összefogás megbuktatta a húsz évig basáskodó polgármester uralmát. Nemcsak a magyar választók, hanem a változást akaró román polgártársak érdeme is ez. Ugyanakkor nem titok, hogy a magyar érdekképviselet marosvásárhelyi szervezetében nem mindenki lelkesedett a kiválasztott polgármester személyéért. A suttogó médiában sokszor nemtelen vádakkal támadták Soós Zoltánt, az őt támogató megyei vezetőséget és a tanácsosjelölt csapatot. A választási eredmény az ellendrukkerek véleményét cáfolta. Az más kérdés, hogy mennyiben váltották be ígéreteiket a fiúk-lányok. Tudjuk, savanyú a szőlő azok számára, akik kiestek
a pikszisből, de talán a közösségi érdek számukra is fontosabb kell legyen, mint a titula és a picula. Ám legyünk igazságosak. A Dorin Floreával együttműködő magyar tanácsosi csapatnak és az RMDSZ városi szervezetének voltak kisebb-nagyobb sikerei. Például, hogy csak egyet említsünk: a Bethlen Gábor-szobor felállítása. De hogy ezért cserébe milyen pénzlenyúlásos terveket kellett támogatniuk, arról már senki nem beszél. Mert ne legyenek illúzióink, az annyira dicsért kompromisszumos politizálás lényegében erről szól. Sokan megkérdezhetik, miként kerül szóba a Forgatag kapcsán a marosvásárhelyi magyar érdekképviselet. Azért, mert néhány éve, egyes vélemények szerint néhány évtizede folyamatos belháború színtere a szervezet. És a sárdobálásos kakaskodás még nem ért véget. A napokban zajló körzeti tisztújítás adott alkalmat arra, hogy a közösségi média felületein jelenjenek meg a rágalmazás határát súroló bejegyzések. Sajnos, úgy tűnik, az országos vezetőségnek sem áll érdekében, hogy szabályzatszerűen lezárja a vitát. Lehet, úgy értékeli, hogy amíg Maros megye a választásokon hozza a kiemelkedően jó eredményt, nem kell pitiáner ügyekkel foglalkozni. Csak egyről feledkeznek meg, a jó eredmények elsősorban a magyar közösség önvédelmi tudatának az érdeme. De lehet, a választópolgároknak egyszer elegük lesz az önjelölt politikusok karrierépítő szerepléséből. Nem kellene ezt megvárni.
