Összefogná a gazdákat

Három év után újra magyar alpolgármestere van Bonyhának. Varga Edömér a kolozsvári állatorvosi egyetem elvégzése után tért haza falujába, a községhez tartozó Kundra, ahol apja mellett a családi gazdaságot irányította. Tavaly márciusban otthonában kerestük fel a 28 éves fiatalembert, szakmájáról és az itthon maradás jelentőségéről  beszélgettünk. Akkor még szó sem esett arról, hogy másfél év múlva a polgármesteri hivatalban találkozhatunk.

– Polgármesterjelöltként indult a júniusi választásokon, végül a község alpolgármestere lett. Mi késztette erre a szerepvállalásra?

– Úgy éreztem, hogy tudok tenni a község érdekében. 

– Melyek a legfontosabb tennivalók?

– A Bonyhához tartozó hét falu mellékutcáinak az aszfaltozása az egyik legfontosabb. Erre pályázni szeretnénk a jövőben. Szintén pályázati úton újítanánk fel hat település kultúrotthonát. Egyedül Jövedicsen nincs ilyen létesítmény, ott helyi költségvetésből épül majd kultúrház, erről már tanácsi határozat is született. 

– Mi a helyzet a víz- és csatornahálózat kiépítésével? 

– A Küküllő-völgyi infrastruktúrafejlesztés szerepel a Maros Megyei Tanács átfogó stratégiai tervében, a mestertervben. Nincs mit tennünk, meg kell várnunk, hogy sorra kerüljünk. 

– Jelenleg vannak-e elbírálásra váró pályázatai a községnek?

– Semmi ilyesmit nem „örököltem”.

– Melyek a hosszú távú elképzelései?

– Sok mindent meg kellene változtatni. Szeretném, ha szebbekké, rendezettebbekké válnának a falvak. Ezt egyrészt parkosítással lehet elérni, ugyanakkor a helybélieket is rá kell vezetni arra, hogy figyeljenek jobban a környezetükre. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a községközponti és gógáni iskolában megőrizzük a magyar osztályokat. Ennek fontos feltétele a családok itthon tartása. Ahhoz, hogy a fiatal felnőttek ne külföldön próbáljanak boldogulni, új befektetőket kellene a községbe vonzani, azáltal ugyanis új munkahelyek létesülnének. Ami az iskolából kinőtt huszonéves korosztályt illeti, kulturális jellegű tevékenységekkel kellene megszólítani őket. Nagyon fontos változás lenne továbbá a községbeli gazdák összefogása. Egyes vidékeken rengeteg pályázatot adnak le a gazdálkodók, a mieink azonban félnek megtenni. Sokan régi traktorokkal dolgoznak, pedig 25 ezer lejes támogatással már újat vásárolhatnának. Egy pályázatírót hívnék a községbe, az ő segítségével vezetném rá a gazdákat arra, hogy éljenek a kínálkozó lehetőségekkel, és nyertes pályázatok révén fejlődjenek.

– Sok helyen főleg a középkorúak és az idősebbek foglalkoznak földműveléssel, állattartással. Bonyhán is így áll a helyzet?

– Nálunk ez éppen fordítva van, az itteni gazdák több mint fele fiatal. A tehenes gazdák zöme 30–40 év körüli. Ez a korosztály talán nyitott is lenne a változásra.