Ősbemutató a Yorick Stúdióban!

Eltűntek

A kezdődő évadban is folytatja a Kultúraközi párbeszéd a kortárs dráma tükrében című projektjét a Yorick Stúdió. A marosvásárhelyi társulat kezdeményezése az eltelt évtized folyamán számos kiemelkedő előadást eredményezett, a soron következő produkció egy színházban ritkán feldolgozott tematikán, az erdélyi szászok kivándorlásán, kitelepítésén keresztül járja körül a migráció kérdéskörét, meglehetősen autentikus módon: az Eltűntek című dráma fiatal szerzője, Elise Wilk szász nemzetiségű, a főszerepet pedig az Erdélyből 30 éve távozott, a marosvásárhelyi színművészeti egyetemen végzett és a vásárhelyi színjátszásba ezen produkció erejéig első alkalommal visszatérő Szilágyi Enikő színművésznő, nemzetközi hírű sanzonénekesnő játssza. 

A készülő ősbemutatóról hétfő délelőtt a Yorick Stúdió várbeli székhelyén, a Mészárosok bástyájában tartott sajtótájékoztatót az előadás alkotócsapata. A résztvevőket a Yorick vezetője, az előadás rendezője, Sebestyén Aba üdvözölte. Elmondta: az említett projekt tizedik kiadásának alkalmából Elise Wilk német és Kincses Réka magyar nemzetiségű, romániai származású drámaírókat kérték fel, hogy a kivándoroltak és a Romániában maradtak szemszögéből írjanak az emigrálásról. Mindkét, nagyon személyes jellegű új szöveg a dokumentumszínház és a művészszínház közötti határvonalon helyezkedik el. 

Amint hallottuk, az első bemutatandó szöveg, Elise Wilk Eltűntek című drámája egy erdélyi szász család történetét meséli 1944-től napjainkig. A dokumentálás a szibériai kitelepítések túlélőivel és az 1990 után kivándorolt szászokkal készített interjúk, vallomásos oral history módszerrel írt könyvek, irattári dokumentumok és sajtóanyagok alapján történt, de a szöveg maga a szerző személyes tapasztalataiból ihletődött. Az erdélyi szász család 70 évét felölelő történet három részre tagolódik, Románia történelmének három kulcsfontosságú eseményéhez kapcsolódva: 1944–1945 (amikor a németeket szovjet munkatáborokba deportálták), 1989–1990 (a romániai forradalom, melyet a német kisebbség tömeges kivándorlása követett) és 2007 (az ország csatlakozása az Európai Unióhoz). 

– Hogy miért a migráció kérdéskörét választottuk? A sajtó tele van vele, és amikor pár évvel ezelőtt elkezdődött a keletről és délről érkező beáramlás, bennünk is felmerült a kérdés, hogy hogyan lehetnénk toleránsak velük, illetve hogyan volt annak idején, amikor az őseinket rákényszerítették, hogy kivándoroljanak. Én Brassóban születtem, párhuzamosan tanultam magyarul és románul, nagyon sok szászt ismertem, sok román és szász barátom volt. A szászokat eladták a kommunizmus idején, furcsa volt látni, ahogyan teljes tömbházak, falvak ürültek ki szinte egyszerre. Deportálásukról és a székelyek 1944 utáni deportálásáról is sokat beszélgettem Elise-zel. Az én nagyapámat is marhavagonban szállították el, harmadik alkalommal sikerült megszöknie. A kérdés azért aktuális, mert a románok és az erdélyi magyarok emigrálása nem fejeződött be: nagyon sok tanult fiatal elmegy, mert nem tudnak megélni. Vajon nekik hogy megy odakint, hogyan fogadják őket az ottaniak, és hogyan fogadjuk őket mi, amikor hazajönnek? Ha az érkezők más kultúrából származnak, hogyan integrálódnak? Ennek ellenére nem aktualizálunk, megpróbáljuk a témát átfogó módon tárgyalni, ezért is ölel fel három időszakot a cselekmény. Kicsit dokumentumszínház is, amelynek keretében nagyon szépen bontakozik ki egy családi dráma, egy családi történet. Nagyon örvendünk, hogy Szilágyi Enikőt sikerült meggyőznöm, és fellép az előadásban. Több szerepet is játszik, nagy szükségünk volt egy olyan hangra és jelenségre, mint ő. Vele együtt megpróbáljuk körüljárni, hogy e kitelepítések miért történtek, hogyan történtek, és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ez többé ne forduljon elő, mert a folyamatot visszafordítani már nem lehet. Mi is egy kisebbség vagyunk, és ha nem vigyázunk, ami a szászokkal történt, velünk is megeshet – mondta Sebestyén Aba, majd hozzátette: – A Yorick – a kezdeti ígéreteihez híven – továbbra is támogatja a fiatal tehetségeket, azok felfedezését, híd a művészeti egyetem és a kőszínház között. Ezúttal is fiatal csapat vesz körül, mindannyian a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói, avagy doktoranduszai, én pedig most először vállaltam szerepet a saját rendezésemben. Nagyon érdekes tapasztalatokkal teli próbafolyamaton vagyunk túl. Cári Tibor fantasztikus muzsikát szerzett, ami szépen alápontozza a történet kibontakozását. Élő zene lesz ismét, ehhez, ha tehetem, minden előadásomban ragaszkodom: két csellós, Domahidi Kata és Vilhelem András játéka kíséri az előadást. 

Elise Wilk, aki ugyancsak a művészeti egyetem doktori iskolájának hallgatója, elmondta: – Erdélyi szász családból származom, a darab is ebből inspirálódik, a három korszak a családom történetének három korszakán keresztül mutatja be az akkori viszonyokat, a kivándorlás kérdéskörét. 

– Ez a munka számomra fehér lap, egy tanulmány kezdete: fiatal kollégáimtól és a rendezőtől tanulok. Nyitottság, őszinteség, spontaneitás, bátorság jellemzi őket, és mernek nekem tanácsot adni, kijavítani. Nincs kussolás, félelem, hátak mögötti beszéd. Nyíltak, tehetségesek, megbízhatók, és megvan bennük a kellő alázat – árulta el Szilágyi Enikő. – Borzasztó fontos feladat ez számomra, egyfajta jutalomjáték: 45 éve vagyok a művészi szakmában, 30 éve hagytam el az országot, 13 éve nem vagyok társulati tag – koncertezek, sanzonokat adok elő egy koncertzongoristával. Azt hittem, hogy soha nem fognak ide visszahívni. Nem volt könnyű a ‘89-es fordulat előtt pár hónappal politikai okokból Hollandiába menni, 37 évesen új életet alapítani, majd Párizsban dolgozni. Köszönöm Abának, akinek eszébe jutottam, hogy rám merte bízni ezt a feladatot. A szászok, a székelyek 1944 utáni deportálása történelmünk szerves része, de az iskolában nem tanítanak erről. De a szászokkal való viszony a magyar történelemnek is egy fekete pontja: a magyar politikusok annak idején nagyon rosszul bántak a szászokkal, Bethlen Gábor teremtette meg a békességet közöttünk.

– Az, hogy mi történt, teljes meglepetés volt számomra! Lehet, hogy ciki, de nem tudtam arról, hogy mi történt a szászokkal, pedig a szüleimmel, nagyszüleimmel sokszor beszélgetünk a régebbi időkről. Sokkolt, amikor megtudtam, és azonnal fontos lett számomra, hogy az olyan fiataloknak, mint én, elmondjuk, hogy mi történt – árulta el az előadás fiatal szereplője, Tóth Zsófia. 

Az Eltűntek című előadás ősbemutatójára szeptember 18-án 19 órakor kerül sor a Mészárosok bástyájában. A produkció további szereplői: Bajkó Edina, Scurtu Dávid e. h., Szabó János Szilárd e. h., Tóth Zsófia e. h. és Sebestyén Aba. Zeneszerző: Cári Tibor, díszlet és jelmeztervező: Sós Beáta, dramaturg: Cseke Tamás e. h., rendezőasszisztens: Máthé Barbara e. h. A szöveget Albert Mária fordította magyarra. Az előadást magyar nyelven, román felirattal játsszák.