Országunkban termő gyógynövényekből készült gyógyhatású anyagok
A rebarbara
Egy kínai gyógyfüves könyv, amelyet i.e. 2700 körül írtak, említi a rebarbarát (sárga gyökér) mint gyógynövényt. Európába talán Marco Polo révén érkezett. A növény latin neve, a Rheum rhabarbarum eredetileg azt jelenti, hogy „barbárok gyökere”. A rebarbaranemzetség mintegy ötven fajából gyógyászati célokra az orvosi rebarbarát (Rheumofficinale) használják. Ennek a gyökeréből készült az a száraz kivonat, amelynek neve a segesvári múzeumban az extractum rhei radicis feliraton olvasható.
A rebarbara termetes bokorrá növő, évelő növény. Gyöktörzse 2-3 kg is lehet. Ebből készült a kivonat, amelyet előbb mézsűrűségűre bepárologtattak, majd szárították. Erdélyben a XVIII. századtól használták hashajtó, emésztést elősegítő, szélhajtó, étvágyjavító, vizelethajtó tulajdonságaiért gyomor, máj- és epebajok kezelésére.
Használják napjainkban is a természetes gyógymódok hívei, főleg hashajtóként, étvágyjavítóként. Több formában kapható: por, pép, tinktúra és szirup készül belőle. Alkoholos kivonatát szájnyálkahártya-gyulladás enyhítésére használják. Rebarbarapéppel az aranyeret szokás kezelni. Egy csészényi teához fél teáskanál szárított és aprított rebarbara szükséges. Antibiotikum-erősítő hatása van, daganatellenes és koleszterinszint-csökkentő.
A levélnyeleket és a növény szárát gyümölcslevek, kompótok, lekvárok, sütemények és levesek készítéséhez használják. Szezonja áprilistól júliusig tart. Magas A-, B-, C-vitamin-tartalma van. Levelei mérgezők. Rebarbara fogyasztása azoknak, akik vesekőre hajlamosak, nem ajánlott, magas oxálsavtartalma miatt.
Veress László
