Örömszerzés Szászrégenben
Földi életünk során sok megpróbáltatás ér. Ha testi, lelki és anyagi nehézségek tódulnak egyszerre ránk, nehezen tudjuk elfogadni azokat.
Földi életünk során sok megpróbáltatás ér. Ha testi, lelki és anyagi nehézségek tódulnak egyszerre ránk, nehezen tudjuk elfogadni azokat. Mint minden gyarló ember, a „miértek” sora következik számunkra. Talán türelem és hit hiányában többször feltesszük a kérdést a Jóistennek: Miért történik mindez velem? A keresztünket nagyon nehezen tudjuk cipelni, főleg, ha egy jó ideig gyökeresen megváltozik életünk, hirtelen „pálfordulás” történik. Lesz idő átgondolni a fájdalmak között addigi életünket, s ha lehet, változtatni kell. Az elfogadás kötelező, mivel nincs más választás, csak amit Isten kijelölt számunkra.
Velem is így történt, amikor súlyos betegség állt elő, anyagi csőddel párosulva, már a depresszió határán voltam – „hasznavehetetlen”, egy kis tanítványom szerint. Elzártan, magányosan, vívódások, fájdalmak között, nehezen fogadtam el a változhatatlant. A megszokott, mindennapi rend felborult, de mivel úgy tanultam a lelkipásztoromtól, hogy Isten akarata nélkül „egy hajszál sem eshetik le a fejemről”, próbáltam meggyőzni magam az adott helyzetről. Bíztam, hogy majd újra taníthatok, és lassan fizikai, lelki erőm is visszatér. Sokan segítenek, támogatnak – barátok, ismerősök (bajban ismered meg az igazi barátot) –, de az ünnep közeledtével kissé elszomorodtam, mivel az egész nagy keresztény ünnep testi-lelki készülődése mellett lakásunkat is felkészítjük az ünnepre. Egyelőre nem mozoghatok sokat, bár sikeres műtéten estem át dr. Kovács Attilának és csapatának köszönhetően, hosszú a felgyó-gyulási idő. Így csak lelkileg próbáltam készülni, amikor csodálatos dolog történt. Megjelent nyolc lelkes fiatal, akik néhány óra leforgása alatt ragyogóvá tették szerény hajlékomat.
Számomra idegenek voltak, de önzetlen jólelkűséggel, fiatalos lendülettel, s hatalmas szívükkel új erőt adtak nekem. „Az Úr csodásan működik”, a kedvelt református énekem jutott az eszembe. A mai rohanó világban nem gondoltam, hogy léteznek még ilyen lelkiismeretes fiatalok, akik nem saját kedvtelésükre gondolnak, hanem mások megsegítésén fáradoznak. Jóságot, szeretetet és odafigyelést nyújtani beteg embertársainknak – csodálatos dolog.
Szeretném megköszönni soraimmal nekik munkájukat, megfizethetetlen törődésüket a magam és mások nevében. Csak ennyit tudok tenni – emberségből példát adtak! Igazi keresztény szeretettel vettek körül, és azóta is megkeresnek fáradhatatlanul. Kik is ők? Erdei Árpád és csapata: Csegedi Szabolcs, Nagy Blanka, Fülöp Melinda, Szabó Noémi, Jánosi Sarolta, Nagy Renáta és Solter Ervin. Ismerjék meg a nevüket a kedves olvasók – megérdemlik ezek a fiatalok! Nagy kincset hagyott maga után ez a nyolc fiatal – a szeretetet a magam és hasonló helyzetben levő embertársaim szívében.
Mély tisztelettel és elismeréssel tartozom szüleiknek, nevelőiknek, lelkészüknek, hogy ilyen emberpalántákat formáltak. Mindenért köszönet és hála. A Jóisten segítse nemes feladatukban, hogy minél több rászorulónak legyenek örömszerzői.
Demeter Aranka tanítónő
