Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A magyar állami ünnep alkalmából Áder János, Magyarország köztársasági elnöke öt jeles erdélyi személyiséget tüntetett ki, akiknek szeptember 14-én Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul adta át az elismerést. Megyénkből a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével dr. Ballók Jolán görgényüvegcsűri család- és szakorvost, a Magyar Arany Érdemke-reszttel Nagy Gézát, a Sáromberki Református Egyházközség nyugalmazott lelkészét és Nagy Ferencet, a Küküllősárdi Unitárius Egyházközség lelkipásztorát tüntették ki. Nagy Ferencnek, aki egészségi okokból nem vehetett részt az ünnepségen, szeptember 23-án Küküllősárdon adták át az elismerést.
Állandó készenlétben
Dr. Ballók Jolán görgényüvegcsűri család- és szakorvosnak több évtizedes gyógyító-betegségmegelőző tevékenységét, valamint a magyar kisebbség érdekében végzett munkáját ismerték el a rangos díjjal.
– Az életem egy örök őrködés volt. A szolgálati lakásban laktam (amely egy pici, szerény lakás), és az elmúlt 33 év állandó készenlétet jelentett számomra – összegezte tömören eddigi pályafutását a doktornő, akinek vállalt szülőföldjét jelenti a Görgény-völgyi falu, hisz 1951-ben a műemlék templomáról híres udvarhelyszéki Székelyderzsen született, s ott kezdte az iskolát is, amit a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban folytatott. 1977-ben évfolyamelsőként végezte el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet, s így a Kárpátokon túli kihelyezést elkerülve, maga választhatta meg szolgálati helyét. Kezdetben Héjjasfalván dolgozott, majd Görgényüvegcsűrön lett a falu orvosa. 1984-ben gyermekgyógyász szakorvosi vizsgát tett Bukarestben, s mégis úgy döntött, hogy Görgényüvegcsűr körzeti orvosa marad, mert kötelességének érezte az 1500 lelkes magyar sziget lakosait gyógyítani. Munkássága során sokat tett a két nemzeti közösség békés egymás mellett élése érdekében, és még többet a falu magyarságának megmaradásáért. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért, „a szülőföld iránti hűséget” említette. Amikor Svájcba csábították gyermekorvosnak, nem vállalta, mert úgy érezte, hogy neki elsősorban Erdélyben, Görgényüvegcsűrön van kötelessége, feladata.
„Ha túlélted, hallgass!”
Nagy Géza, a Sáromberki Református Egyházközség nyugalmazott lelkésze a múlt rendszerben a falu közösségének lelki, szellemi vezetője volt, kitartásra, helyben maradásra buzdította híveit. Több évtizedes lelkészi szolgálatáért, közösségépítő, nevelő tevékenységéért, életútja elismeréseként tüntették ki a Magyar Arany Érdemkereszttel.
A nyugalmazott lelkész 1929. december 13-án született Nyárádszentbenedeken, s kolozsvári egyetemi hallgatóként kommunizmusellenes ifjúsági szervezkedésben vett részt. A szervezetről később kiderült, hogy kezdeményezője a titkosszolgálat embere volt, a célja pedig az, hogy a rendszerellenes tevékenységért elítéltek között minél több magyar származású személy is legyen. 1949-ben a csoportot letartóztatták és a tagokat 3-15 év börtönbüntetésre ítélték. Nagy Géza 1949–53 között a piteşti-i és szamosújvári börtönökben raboskodott. 1951 folyamán átélte a testi és lelki kínzással alkalmazott „önleleplező-átnevelő” akció ördögi gyakorlatát, melynek lényege abban állott, hogy rabokkal kínoztattak rabokat. A börtönből való szabadulása után a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet diákja lett, ahol édesapja, Nagy András tanárként dolgozott. A teológia elvégzése után Sáromberke egyházközségéhez hívták lelkésznek. Az ifjúság nevelésére különös gondot fordított, a parókián rendszeres vallás- és énektanítás folyt, közadakozásból ifjúsági kulturális központot hozott létre. A vendégszeretetéről híres papi család házához Magyarországról, Svájcból és Hollandiából is rendszeresen érkeztek Erdélyt szerető látogatók, a szállásadás hivatalos tiltása ellenére mindig fogadta a vendégeket.
Tizenkét évvel ezelőtt lépett nyugállományba, de hajdani tanítványai, hívei rendszeresen látogatják, nincs karácsony a sáromberki fiatalok kántálása nélkül. Nyugdíjba vonulását követően megírta a piteşti-i átnevelés akciójának módszereit. Az írás Ha túlélted, hallgass címmel jelent meg a kolozsvári Polis Kiadónál. A kommunistaellenes ifjúsági szervezkedésről, amelyben ő is részt vett, Boros Zoltán rendezésében dokumentumfilm készült Az átnevelés poklában címmel.
Hosszú szolgálat
A lelkészi kényelem száműzője, egy tevékeny, újító egyházi lelkület megtestesítője. A találkozás a kilencvenes évei derekán járó örökifjú Feri bácsi derűjétől mindig élményértékűvé minősül.
Nagy Ferenc küküllősárdi unitárius lelkész máig tartó több évtizedes lelkészi szolgálatáért, közösségépítő, nevelő tevékenységéért, életútja elismeréseként kapta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.
Nagy Ferenc, aki teológiai tanulmányaival együtt már 79 éve folyamatosan lelkész, 1916. június 30-án született Segesváron. Utolsó éves teológusként szervezte meg társaival az unitárius egyházközséget Kolozsvár külvárosában, az Írisz-telepen, majd az egyetem elvégzése után, 1938-ban ott lett lelkész. Hétévi szolgálati ideje alatt épült az Írisz-telepi unitárius templom. Eleven gyülekezetet hozott létre a Bulgária-telepen, Szamosfalván pedig leányegyházközséget szervezett. 1940-ben feleségül vette a papleány Báró Piroskát, s négy gyermekük született. 1945-ben a Homoród menti Recsenyédre hívták, ahol feleségével együtt lelkesen szervezte a falu kis közösségének művelődési életét. A lelkészkörben és a központi valláserkölcsi nevelés újraszervezésében is részt vett – főképpen a vasárnapi iskolát igyekezett életre kelteni. 1953-ban a segesvári gyülekezet meghívására tért vissza szülővárosába, ahol a szószéken 80 évesen nyugdíjba vonult édesapját, Nagy Bélát váltotta fel. A Segesvárhoz tartozó fehéregyházi leányközösséget megszervezte, és templomot épített. Amikor Segesvárra került, megüresedett a küküllősárdi parókia, s a püspök kérésére a kis gyülekezetnek minden vasárnap istentiszteletet tartott. Ezt a 60 évvel ezelőtt hittel vállalt feladatot töretlen rajongással végzi napjainkban is. A 29 fő unitáriusra ma is gondja van, s január folyamán minden családot meglátogatott, amint tette azt minden állomáshelyén.
Nagy Ferencnek nemcsak unitárius berkekben váltak ismertté szerzeményei, hiszen versei, dalai, indulói magyarul, angolul és németül is szólnak. Minden karácsonykor és húsvétkor személyre szabott verset írt a vallásórára járó gyermekeknek. Rajzos-verses ünnepi üdvözletei mellett „kőbe vésett kötetekként” székelyföldi sírkőfeliratok is őrzik termékeny gondolkodásának nyomait.
Nagy Ferenc az angliai és amerikai testvér egyházközösségekkel szorosan tartotta a kapcsolatot; George Kimmich Beach amerikai lelkész a „Feri Bácsi on his Own Terms: An Oral History” címmel könyvet jelentetett meg a Nagy Ferenccel készült interjú nyomán – hangzott el többek között a három kitüntetettről szóló laudációban Csíkszeredában és Küküllősárdon.