Őrizzük a hagyományt

A napok alkalmával megélénkült a falu, az üres, elhagyott házakba hazatértek az elszármazottak, s várták, hívták, kínálták a betérő ismerősöket. Aki kíváncsi lett a falura, talán észrevette a hajdan faragott díszítésekkel egyénivé tett régi házakat, a Nyárádra rúgó kertek megnyugtató zöld varázsát, s elsétált a bosnyák szerzetesek által alapított középkori kolostorig.

Fotó: Vajda György

A Nyárád hídjáról láthatóvá váló romatelep, a bozótba fulladó üres porták, a por és a csikorgó kavics – minden kellék adott ahhoz, hogy az első alkalommal érkező fanyalgó városi ember kedve elmenjen a falusi művelődés lehetőségétől. Aki azonban a három hétvégi napon ellátogatott a székely kapus Mikháza Csűrszínházáig, feledhetetlen élményben volt része. A napok alkalmával megélénkült a falu, az üres, elhagyott házakba hazatértek az elszármazottak, s várták, hívták, kínálták a betérő ismerősöket. Aki kíváncsi lett a falura, talán észrevette a hajdan faragott díszítésekkel egyénivé tett régi házakat, a Nyárádra rúgó kertek megnyugtató zöld varázsát, s elsétált a bosnyák szerzetesek által alapított középkori kolostorig. A Csűrszínház bejárata körül s az udvarán felállított sátrakban a főtt kukoricától a kürtőskalácsig, a gulyástól a flekkenig volt amiből válogatnia annak, aki megéhezett.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete – Maros szervezetének tagjai is jelen voltak, köztük egy kisteremi termelő, aki zöldségeit kínálta, s a mezőfelei Lázár Gyöngyi, aki míves gyékénymunkáit állította ki.

A rég látott ismerősökkel való találkozás, a baráti beszélgetések mellett a pénteki nap különleges eseménye a néprajzi múzeumnak berendezett egykori kántori lakásban várta a közönséget, Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató mutatta be a „cifra Kalotaszegről” együtt moldvai csángó valamint a Györgyfalváról és környékéről származó gyűjteményének darabjait. A kiállítást Török Viola, a Kallós Alapítvány elnöke ajánlotta a közönség figyelmébe. A helyi néprajzi gyűjtemény meglévő bútorait próbálták a páratlanul szép varrottasokkal s a nyitott szekrényekben elhelyezett népviseleti darabokkal felöltöztetni. A múlt évi mezőségi tárlatot követő kiállítással azt szemléltetik, hogy a Mezőséget közrezáró keleti és nyugati végek népművészete között nem is annyira nagy a különbség, mint gondolnánk, s hogy a románosnak látott moldvai csángó népviselet hogyan hordozza a belső-ázsiai ősmagyar viselet maradványait, a jellegzetes lepelszoknya, a katrinca pedig hogyan rokonítható a kalotaszegi bagaziával, amelynek az ősi változatát képviseli. A gyönyörű szőttesekkel, varrottasokkal feldíszített szobák azt juttathatják eszünkbe, hogy milyen nagyszerű lehetőségünk van Erdély minden vidékén lakásunkat esztétikusan, egyedien berendezni, ha ragaszkodunk a hagyományokhoz. Hosszú gyűjtőmunkája során páratlanul szép tárgyak kerültek Kallós Zoltán néprajzkutató birtokába, aki életére, gyűjtőmunkájára tekintett vissza a tárlatmegnyitón, elmondta a válaszúti szórványközpontban példásan berendezett múzeum történetét, majd lemezeit, könyveit dedikálta.

Míg az iskola nagytermében a megyei múzeum csodálatos Nagy Imre-gyűjteményének legszebb darabjaiból nyílt kiállítás, a másik tanteremben a látogató elszórakozhatott Fekete Pál jellegzetes agyagfiguráin. Visszatérő vendégként a marosvásárhelyi Mentor könyvkiadó újabb köteteket mutatott be, történelmi jellegű kiadványait. Az idén Máthé Edit nyárádremetei fiatal képzőművész a művelődési házban állította ki absztrakt festményeit. A szerzőről és a munkáiról Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész beszélt.

Szombaton délelőtt a Garabonciás egyesület pedagógusai foglalkoztak a gyerekekkel. A kicsik kipróbálhatták a nemezelést, gyöngyfűzést, festegethettek, fakanálból készíthettek különböző játékfigurákat. 11 órakor a pénteki névadó gálaműsor folytatásaként a mikházi temetőben megkoszorúzták Széllyes Sándor sírját, ahol Lokodi Imre újságíró mondott rövid beszédet.

Délben a Reneszánsz panzióban az érdeklődők személyesen is találkozhattak olyan színészekkel, akikről az elmúlt időszakban könyvek jelentek meg. A bemutatást Kovács Levente rendező vállalta el, mert, amint mondta, mindegyikükkel valamilyen módon találkozott, barátként, pályatársként, tanárkollégaként, rendezőként. Mivel a kötetek nagy részét már korábban ajánlották a nagyérdeműnek, ezért Kovács Levente inkább személyes élményeivel gazdagította mindazt, amit a kötetekben olvashatnak az érdeklődők. Farkas Ibolyáról, Balázs Éváról, Makra Lajosról hallhattunk érdekes, színes történeteket. Ezenkívül Székely Szabó Zoltán mintegy 30 pályatársról készült interjúkötetét is bemutatták, ugyanakkor Kádár Dombi Kata szerző Kovács Levente életéről szóló kötetét is az olvasók figyelmébe ajánlotta. Sőt, örömmel értesülhettek a jelenlevők, hogy kisméretű könyv jelent meg a Maros Művészegyüttes egykori nagy népdalénekeseiről is. A rendezvényt a székelyvajai fúvószenekar „ze-nésítette meg”, amelynek tagjai reggel a falu utcáin mutatkoztak be a mikháziaknak.

A színházrajongóknak nyújtott feledhetetlen élményt a két csűrszínházi előadás. Délután a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata szórakoztatta a közönséget Müller Péter, Seres Rezső Szomorú vasárnap című színművével (rendező Kincses Elemér). Este a Yorick stúdió és a Tompa Miklós Társulat közös produkciója, Székely Csaba Bányavirág című (rendező Sebestyén Aba), az idei évadban a legtöbbet díjazott erdélyi előadás vonzott népes közönséget a Csűrszínházba. A nagy érdeklődésre való tekintettel a kul-túrotthonba tervezett előadást a szabadtéri színpadra kellett átköltöztetni, ami a délutáni darab díszleteinek lebontása és az újak felállítása miatt megkésett kezdéshez vezetett. A darab rendkívül szemléletesen mutatja be azt a tragikomikus helyzetet, amelybe az erdélyi falu és lakói süllyedtek. Székely Csaba pontos látleletet készített és minden lényeges elemet felhasznál a darabban. A találóan megírt szöveg, amely úgy vált át tragédiából komédiába és vissza, hogy szinte észre sem vesszük, hogy kinevetjük önmagunkat, holott sírni kellene, különleges varázzsal gazdagodott a Csűrszínház pódiumán.

A hagyománynak megfelelően vasárnap délelőtt a kolostortemplomban, a szentmisét követően irodalmi műsor volt. A marosvásárhelyi Kamaszok színtársulat képviselői (társulatvezető: Kozsik József, tagok: Mező Szabolcs Sándor, Pollack Krisztián, Göllner Boróka, Oproiu Nicolette, Vajda Boróka, Erdős Orsolya, Makkai Bence, Fábián Balázs) zenés-verses összeállítást mutattak be hitről, a fiataloknak az élethez, az idősebb nemzedékhez való viszonyulásáról. A Széllyes Sándor Csűrszínházban a magyarországi Forrás színház Németh Ervin: Szivárvány szép kapujában c. zenés mesejátékával szórakoztatta a nézőket, majd az előadást követően a kisebbek szamár vontatta szekéren járhatták be a falu utcáit.

Az idén minden eddiginél erősebben éreztük, hogy Mikházán otthon vagyunk, minden ember, tárgy és szó rokonunk, és azt is, hogy mégiscsak van remény a továbblépésre. Ezt példázza a tízéves Csűrszínház, amely Szélyes Ferenc és szervezőtársai kitartó erőfeszítése nyomán a megyei művelődési élet központjává válik a két nyári hónap alatt. Innen már nem lehet messze, hogy a Reneszánsz panzió mellett rusztikus vendégfogadó házak várják egy-két hetes pihenésre, kikapcsolódásra azokat, akik sűrű elfoglaltságuk miatt nyáron szeretnék pótolni azokat a művelődési élményeket, amelyekre ősszel, télen, tavasszal nem jutott idejük. Akkor a Bányavirág visszatérő motívumát felhasználva elmondhatjuk, hogy lehet tartással, értékesen ápolni hagyományainkat, ami a helybelieknek megélhetést, a vendégeknek pedig tartalmas szórakozást ígér.