Oprea és a mentelmi jog

A romániai közélet, illetve a sajátos romániai törvényhozás és törvénykezés mindig kifogyhatatlan tárháza a jogi anomáliáknak, a minden józan ésszel és jogi logikával szembemenő eseteknek, amelyekből a közvélemény – sokszor a már amúgy is furcsa helyzeteken túl – még egy sarkított és szubjektív képet kap a médián keresztül.

A minap, pontosabban 2016. szeptember 19-én Románia szenátusa elutasította a Gabriel Oprea szenátor ellen indított bűnügyi eljárás jóváhagyásával kapcsolatos, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által indítványozott és a legfelsőbb ügyészen keresztül továbbított kérést. Az ügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja miatt kérte a szenátor ellen kezdeményezett nyomozati eljárás elindításának jóváhagyását.

Amint közismert, Gabriel Oprea annak idején, amikor még miniszterként a belügyminisztériumot vezette, állítólag törvénytelenül vett igénybe többször rendőri felvezetéssel hivatalos konvojt, illetve vásárolt a belügyminisztérium forrásaiból luxusautót. Ez utóbbival kapcsolatosan már létezik egy bűnügyi dosszié, amelyben az első tárgyalást szeptember 20-án tartották a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken.

Az egyik rendőri felvezetés során a konvojt biztosító motoros közlekedési rendőr, Bogdan Gigina, életét vesztette, amikor egy útjavítás után be nem tömött gödörbe esett. Ezzel az üggyel kapcsolatosan indított nyomozást a DNA, arra hivatkozva, hogy a volt belügyminiszter, habár nem vezette ténylegesen a miniszteri autót, törvénytelenül utasította a sofőrt, hogy haladjon a megengedett sebességnél gyorsabban, ami a rossz látási viszonyokkal együtt a rendőr halálát okozta.

Fontos megjegyezni, hogy ezzel az üggyel kapcsolatosan Gabriel Opreának nem a parlamenti képviselők és szenátorok esetében az Alkotmány által biztosított mentelmi jog ad védelmet (ezt az Alkotmány 72. szakasza biztosítja számukra), hanem az Alkotmány 109. szakasza és a miniszteri felelősségről szóló 1999/115. sz. törvény. Az első esetben mentelmi jogról beszélünk, amelyet meg kell vonjon a parlament, a második esetben a nyomozás elindítását kell kérje a képviselőház vagy a szenátus, amennyiben az illető miniszter ugyanakkor a parlament tagja, vagy Románia elnöke, amennyiben az érintett miniszter nem tagja a parlamentnek.

A képviselők és szenátorok esetében az Alkotmány 72. szakasza a következőket rendeli el: a parlament tagjai nem vonhatók jogi felelősségre a megbízatásuk alatti szavazataikért vagy politikai állásfoglalásaikért. Viszont esetükben elindítható a nyomozás (urmărire penală) és akár vádemelés is (trimitere în judecată) olyan cselekményekért, amelyeknek nincs közük a mandátumuk gyakorlásához. Ennek ellenére testi motozásnak nem vethetők alá, illetve nem vehetők őrizetbe és nem tartóztathatók le anélkül, hogy az érintett meghallgatását követően a képviselőház vagy a szenátus (amelynek az érintett személy a tagja), előzetesen jóváhagyta volna. A nyomozást és a vádemelést a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék Melletti Ügyészség rendelheti el, ítélkezési hatáskörrel és jogkörrel pedig csak a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék rendelkezik. Tetten érés esetén (infracţiune flagrantă) azonban őrizetbe vehetők és átkutathatók, de ebben az esetben az igazságügyminiszternek az őrizetbe vételről és a motozásról késedelem nélkül értesítenie kell az illető ház elnökét. Amennyiben az illetékes ház szerint nincs ok az őrizetbe vételre, azonnal el kell rendelnie az intézkedések visszavonását.

Abban az esetben viszont, amikor az illető képviselő vagy szenátor minisztersége esetén követett el egy olyan cselekedetet, amivel kapcsolatosan nyomozást indítanak ellene, ezt a nyomozási kérést már az Alkotmány 109. szakasza szerint bírálják el.

Az említett törvényszakasz szerint a nyomozási kérést a szenátus, a képviselőház vagy Románia elnöke kéri, attól függően, hogy az illető miniszter a parlament tagja-e vagy sem. Amennyiben a nyomozást jóváhagyták, az ország elnöke az illető minisztert felfüggesztheti hivatalának gyakorlásából. Ha az illető miniszter ellen vádat emelnek, akkor a miniszteri mandátum automatikusan felfüggesztődik. Mielőtt az illető ház tárgyalja az ügyet, egy parlamenti bizottságnak jogi szempontból véleményeznie is kell a kérést.

A bizottság köteles volt kihallgatni Opreát, ami meg is történt. Oprea esetében ez a véleményezés a nyomozás megkezdését javasolta. Amennyiben a nyomozás megkezdődött volna, Oprea esetleges letartóztatását, őrizetbe vételét a parlamenti tagokra vonatkozó fentebb tárgyalt szabályok szerint a képviselőház kellett volna jóváhagyja, mivel ő egyben a ház tagja.

Ebben az esetben a nyomozási kérés elindítását Románia legfelsőbb ügyésze, Augustin Lazăr kérvényezte a korrupcióellenes főügyész, Laura Codruţa Kövesi kezdeményezésére, aki a Korrupcióellenes Ügyészség 27 kötetre rúgó bűnvádi dossziéja alapján fogalmazta meg a kérést.

Az ügyben egyértelmű, hogy a rendőr halálát a felvezetett autó törvényesnél nagyobb (84 km/h) sebessége okozta, amely a rossz időjárási viszonyok miatt közvetlen kiváltó oka lett a tragédiának. Az viszont már nem egyértelmű a szenátorok szerint, hogy a gyorshajtás kinek a felelőssége. A DNA szerint a volt miniszter utasította erre a sofőrt, éppen belügyminiszteri rangja és a közte és a sofőr közötti hierarchikus viszony alapján, ezért a minisztert terheli a felelősség.

Jelenleg a volt miniszter ellen, mint már említettük, két másik ügy van folyamatban. Az egyik nyomozati szakaszban van, hivatali visszaélés miatt, amiért állítólag törvénytelenül használt felvezetett hivatalos autókonvojt, a másikban pedig már meg is történt a vádemelés, és bírósági eljárás van folyamatban egy, állami pénzekből törvénytelenül vásárolt luxusautó miatt.

A parlamenti és miniszteri „immunitás” egy demokráciában szükséges eszköz, hiszen ezek politikai funkciók, amelyek fokozott támadási felületet adnak, és amelyek teljesen ellehetetlenülnének, amennyiben azok betöltőit bármikor mindenfajta vélt vagy valós ügyben (esetleg politikai ellenlábasok megalapozatlan panaszai alapján) nyomozati vagy bírósági eljárásnak vetnék alá.

A kérdés nem az, hogy az immunitásra szükség van, hanem az, hogy ezt hogyan alkalmazzák. Egy normális demokráciában még egy nyomozás- visszautasítási kérés esetén is az illető személy lemond, önként vállalva az eljárást, éppen azért, hogy sem személyéhez, sem a képviselt párthoz vagy állami intézményhez még a gyanú árnyéka se férjen, és az ügy minél hamarább tisztázódjon. Az persze más kérdés, hogy az emberek sokkal inkább a vádat jegyzik meg, semmint azt, hogy esetleg évekkel később az illető személyt tisztázták, viszont eközben az illető politikus teljesen ellehetetlenült mint közéleti személyiség.

Ettől függetlenül a köztudatban ilyen esetekben mindig az a kérdés merül fel, hogy amennyiben valakinek nincs rejtegetnivalója, miért bujkál az igazságszolgáltatás elől? Ez és ezek az esetek vezetnek oda, hogy a választók bizalma megrendül minden állami intézményben és a politikusi osztály is hitelét veszti.

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro