Bár nehezen nyelték le a békát, a hatalmon levők számára is egyértelművé vált, hogy nem lehet betiltani a székely szabadság napjára tervezett rendezvényt.
Bár nehezen nyelték le a békát, a hatalmon levők számára is egyértelművé vált, hogy nem lehet betiltani a székely szabadság napjára tervezett rendezvényt. A felvonulásért nem tapsikolnak, sőt etnikai konfliktushoz vezető csetepatét vizionálva továbbra is engedély nélkülinek tekintik. Tegnapra kiderült, hogy nem alaptalan a gyanújuk. Készülődnek a provokátorok. Izsák Balázséknak nem lesz könnyű dolguk kordában tartani a szélsőséges csoportokat. Például a Székely Nemzeti Hadsereg néven bemutatkozó harminc mundéros legényt, akik közleményük szerint megvédeni jönnek a marosvásárhelyi magyarokat, és céljuk, hogy kikiáltsák a Független Székely Köztársaságot, na meg azért, hogy minél több újoncot verbuváljanak. Ebből az alkalomból beszédet mond a „köztársaság belügyminisztere”, aki ki más lenne, mint a bábuakasztásáról elhíresült Csibi Barna egykori finánc. Az eseten lehetne humorizálni, ha nem a mi bőrünkre menne a játék. Még az sem kizárt, hogy Csibiéket a székely önrendelkezési harc ellenségei küldik a nyakunkra. Amolyan diverziós akcióként.
Remélhetően ez mégsem tereli el a figyelmet a lényeges kérdésekről. Többek közt arról, hogy a Székely Nemzeti Tanács, paktumot kötve a néppártiakkal, miként kampányolt Klaus Johannis államelnökké választása mellett, elhitette az atyafiakkal, hogy ez a szász teljesíti az erdélyi székelyek vágyálmát. Miután ez nem jött be, sőt még rosszabb a helyzetünk, ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanának, megint kikiálthatják bűnbaknak a legjelentősebb magyar szervezetet. Hisz nyakunkon az önkormányzati választás, és voksokat kell gyűjteni az összefogástól menekülő szövetségeseiknek. Ugyanis már két éve, amikor Szilágyi Zsolttal aláírták a kampányszerződést, feladták a minden erdélyi magyar politikai tényezővel szembeni egyenlő távolságtartás elvét. A mai beszédekből majd kiderül, hogy a közös ügyet vagy elvbarátaik győzelmét tartják-e fontosabbnak. Az izsáki taktikázás eddig oda vezetett, hogy képtelenek kilépni a mókuskerékből, hogy egy újragondolt szövetségi rendszerben, az európai sorstársakkal közösen eredményesebb autonómiaharcot vívhassunk. Bármennyire fájó némelyeknek, de az eddigi eredmények és természetesen a kudarcok is kizárólag az RMDSZ politikusainak a számlájára írhatók. És a közeljövőben is csak ennek a politikai alakulatnak van esélye a törvényhozásbeli képviseletre, nyitott listával. Ahol megint terítékre kerül a régiók kérdése. Ott dől majd el a Székelyföld sorsa is. Ezért is fontos, hogy a parlamentbe, szenátusba a legrátermettebb képviselőink kerüljenek. Ide kell az igazi összefogás. Természetesen segíteni kell őket, hogy minél kevesebb hibát kövessenek el.