Online tartalmak kavalkádjában

Nem ördögtől való, ha tudatosan, mértéktartóan használjuk

A közösségi média ma már szerves része az életünknek, a gyerekeink mindennapjainak, azonban meg kell tanulnunk, miként használjuk tudatosan, hogy ne váljunk a rabjává. A generációs szakadékok ellenére, szülőként meg kell próbálnunk nyitni azon tartalmak felé, amiket a gyerekünk „fogyaszt” az online térben, hiszen csak így tudunk vele azokról érdemben beszélgetni – hangzott el nemrég a Vásárhelyi Forgatag Duma terében szervezett beszélgetésen, ahol Szente Katalin kommunikációs szakember a világhálón, a közösségi médiában velünk szembejövő tartalomkavalkádról, ezek hatásairól, valamint a digitális tudatosság jelentőségéről beszélgetett Dragomér Eduárd tartalomgyártóval, zenésszel, valamint Szilágyi-Balázs Brigitta kommunikációs szakemberrel, trénerrel.

Manapság olyan világban élünk, amikor az a „trend”, hogy minden gyorsan történjen, a tartalmak, videók, amelyeken végiggörgetünk, rövidek kell legyenek, nincs időnk, sem türelmünk hosszabb tartalmakhoz. 

Szilágyi-Balázs Brigitta elismerte: ha régen valaki azt mondta volna, hogy öt perc leforgása alatt hirtelen vidám, majd szomorú, majd lelkes, majd magányos, majd lehet, hogy frusztrált lehet valaki, szinte hihetetlennek tűnt volna, most viszont egy telefongörgetés során ezeket az érzelmeket ilyen rövid idő alatt mind-mind megtapasztalhatjuk. A legtöbb rövid tartalom ugyanis arra épít, hogy valamiféle érzelmi „horoggal” berántson minket. Fontos tehát tudatosítani, hogy ennek hatása van ránk, a lelkiállapotunkra, akár a napunkra, ezért jó, ha tudunk szelektálni. Ami nagyon lehúz, azokat a tartalmakat inkább ne kövessük – tanácsolta. 

Nem démonizálni kell, hanem mértéktartóan használni

279 ezer követője van a Tik-Tokon, 176 ezer a Facebookon, 115 ezer a YouTube-on és 38 ezer az Instagrammon – így mutatta be Szente Katalin a vicces videóival ismertté vált Dragomér Eduárdot, aki úgy véli, tartalomgyártóként sok lehetőség van a mai világban, azonban fontos előbb tisztázni, hogy mi a cél a közzétett tartalmakkal: szórakoztatni, tanítani vagy reklámozni. 

– Nem azt mondom, hogy rossz dolog a TikTok vagy a néhány másodperces videók, mindössze meg kell tanulni kontrollálni saját magunkat – jegyezte meg a tartalomgyártó, aki elismerte, előfordul, hogy ő is azon kapja magát, hogy órákig görgeti a telefonját. Eduárd rámutatott, ő a humort választotta célként, a közzétett tartalmaival nem szeretne senkit befolyásolni, csak azt teszi, ami szívből jön, arra törekszik, hogy vicces legyen, és szórakoztassa a követőit, azonban magának is állít fel bizonyos morális határokat, amelyeket nem lép át.

Vannak felmérések, amelyek szerint, ha megtaláljuk az egyensúlyt, ha vannak olyan tartalomgyártók, akiket szívesen követünk, és szórakoztató tartalmakkal látnak el, az akár még jót is tehet a mentális egészségünknek, hiszen kicsit kikapcsol, elvonatkoztatunk a körülöttünk lévő problémáktól – jegyezte meg Szilágyi-Balázs Brigitta. – Én sem démonizálom ezeket a felületeket, hiszen ebben élünk, azonban az a feladatunk, hogy kissé tudatosabban használjuk, azaz tanuljuk meg felismerni és kiszűrni azokat a tartalmakat, amelyek nem nekünk vagy nem a gyerekünknek valók – hangsúlyozta.

Sok gyerek szemében vonzó az influenszerélet 

Mint mondta, szülőkkel és gyerekekkel is dolgozik, gyakorlatokat végeznek közösen ebben a témában, és ilyenkor a felnőttek gyakran rájönnek, milyen keveset tudnak arról, hogy például az 5–6.-os gyerekeik mit fogyasztanak szívesen az online térben. Hozzátette, gyerektáborokat is szerveznek, ahol arról is beszélgetnek velük, hogyan lehet okosan tartalmakat készíteni, vagy egyáltalán mivel, milyen munkával jár egy-egy olyan videó elkészítése, amelyek ezrei jönnek velük szembe nap mint nap a világhálón. 

– Sok gyerek szemében nagyon vonzó az influenszerélet, a statisztikák szerint Magyarországon minden második gyerek influenszer szeretne lenni, de el sem tudják képzelni, mennyi munkával jár a tartalmakat összevágni, megszerkeszteni. Tehát ez kemény munka, ami nagy felelősséggel is jár – nyomatékosította Brigitta. 

Dragomér Eduárd megjegyezte: általában az emberek megnézik a kész videót, nevetnek vagy éppen sírnak rajta, de nem tudják, hogy azzal rengeteg munka van, akár két órát is felvesz, hogy elkészüljön egy húsz másodperces tartalom, hiszen ezt meg kell vágni, feliratozni kell. Az emberek hozzászoktak a feliratozáshoz, a statisztikák szerint több mint 70 százalékuk szívesebben megnézi a videót, ha az feliratozott.

A beszélgetésen arról is szó esett, hogy a közösségi platformok tudatosan építenek pszichológiai technikákra, hogy minél több időt töltsünk ott, ahol a reklámok futnak. Szilágyi-Balázs Brigitta trénerként az iskolákban is tapasztalja, hogy sok időt töltenek a gyerekek a TikTokon és más felületeken. Tény, hogy a gyártók nagyon tudatosan, különböző pszichológiai eszközökkel, technológiai módszerekkel elérik azt, hogy a lehető legtöbb időt az adott platformon töltsünk, és a figyelmünk oda irányuljon. Azért is fontos, hogy ezt tudatosítsuk, hogy mi magunk és a gyerekeink is tisztában legyenek azzal, hogy ez egy szándékos, már-már mondhatni manipulatív dolog, ami arról szól, hogy minél több időmet ezzel töltsem, közben pedig sok reklámmal, fizetett tartalommal is találkozzak, és ebből a platformoknak nyereségük van. Ezért fontos, hogy hagyjunk magunknak időt regenerálódni, hiszen nem megengedhető, hogy a nap 24 órájában bombázzanak információkkal, ez messze nem egészséges dolog. Néha el lehet szakadni a telefonunktól, például, ha egyik szobából átmegyünk a másikba, gondoljuk meg, valóban szükségünk van-e arra, hogy oda is magunkkal vigyük. A szakemberek szerint a mentális egészségünk szempontjából az volna jó, ha minden hatnapi kütyüzés után legalább egy nap szünetet tartanánk – tolmácsolta a szakemberek ajánlásait Brigitta. 

Szente Katalin úgy véli, a tudatosság ezen a téren nem a gyerekek, hanem a szülő feladata, mi magunk kell példával elöl járjunk, hiszen ha azt látja a gyerek, hogy mi állandóan görgetjük a telefonunkat, akkor nem tudjuk megtanítani arra, hogy ő másként tegyen.

A boldogító vagy éppen csalódást okozó lájkok viharában

A követőtábora kapcsán Dragomér Eduárd elmondta, a legkevesebben a 65+-osok köréből kerülnek ki, a legtöbbjük (75 százalékuk) a 10-16 éves korosztályhoz tartozik, illetve elég nagy arányban vannak a 16-25 évesek is. Ez azonban platformfüggő is, hiszen például a TikTokon inkább a gyerekek követik, míg a Facebookon az idősebbek, a gyerekek nem is nagyon vannak jelen a Facebookon. 

Eduárd elismerte: a visszajelzések rá is hatnak, a lájkok egy érzelmi hullámvasútként működnek, ha nincs elég pozitív visszajelzés, nem érkezik elég lájk, ő maga is úgy érzi, valamit nem jól csinál, a gyerekek pedig még inkább ki vannak szolgáltatva a „lájkviharnak”. 

Szilágyi-Balázs Brigitta szerint fontos időben erősíteni a gyerekek önbizalmát, hogy tisztában legyenek az értékeikkel, tisztán lássák, ők miben jók, hogy ne az online világból várják a visszajelzéseket, és ezek alapján értékeljék önmagukat, hiszen akkor tud ez a lájkvihar nagyon nyomasztóvá válni, ha semmilyen más visszajelzése nincs egy gyereknek. És ez a felnőttekre is igaz. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor lehet, hogy még a rosszindulatú kommentek is leperegnek majd rólunk – hangsúlyozta. 

Nyissunk a gyerek érdeklődési köre felé, hogy érdemben tudjunk beszélgetni vele 

A tréner nemrég részt vett egy értékalapú tartalomgyártó táborban, ahol olyan rövid tartalmakat készítettek a fiatalokkal, amelyek például keresztény értékeket közvetítenek, a cél az volt, hogy megmutassák: lehet úgy is tartalmat előállítani, hogy abban egy erős értékalapú üzenetet fogalmazunk meg. Mint mondta, nagyon bosszantó, hogy manapság, ha nézettsége van, az online térben mindent, akár nyíltan szexuális tartalmakat is bárki – akár kiskorúak számára is – elérhetővé tehet, ezért fontos, hogy szülőként tisztában legyünk azzal, mi az, amit néz a gyerekünk. 

Brigitta megjegyezte, hatodik osztályban tart foglalkozást, ahol szóba kerültek olyan külföldi tartalomgyártók, akik elítélt bűnözők, nőgyülölők, akik videóikban nyílvánosan sárba tiporják a fontos értékeket, és sajnos azt tapasztalta, hogy hatodikos kislányok istenítik őket. Szülőként tehát óriási felelősségünk van, hogy, ha tegyük fel, nem is értjük, amit néz a gyerek, mert angolul van, nézzünk utána, kiket is követ, illetve miről is szól az adott tartalom, és beszélgessünk róla, ha nem találjuk megfelelőnek. 

– Az egyik legnagyobb gátat az okozza, hogy a generációs különbségek miatt van a szülőkben egy meggyőződés, hogy az influenszerek nem csinálnak semmit, nem dolgoznak, szinte ingyen kapják a nézettséget meg a hírnevet. De ha így gondolkodik valaki, akkor nem tud érdemben beszélni erről a gyerekével, fontos tehát, hogy picit nyissunk az ő érdeklődési köre felé, mert akkor fogunk tudni vele beszélgetni ezekről a dolgokról – hívta fel a szülők figyelmét.