Hétfői hír szerint az Interpollal kerestetik a restitúciós bizottság képviselői mandátumáról is lemondott egykori tagját.
Hétfői hír szerint az Interpollal kerestetik a restitúciós bizottság képviselői mandátumáról is lemondott egykori tagját. Lehet, ez egy olyan labda, amelyik betör ama kirakaton egy ablakszemet, melyben úgy rendezgetik a díszleteket közel évszázada, mintha a kisebbségek jogai körül minden a legnagyobb rendben lenne e szép hazában.
Mert a kirakatrendezéshez mesterien értenek. Aláírt egyezmények, ratifikált charták szerint szabad, teljes jogú polgárai vagyunk az országnak, amely adóinkat nem szégyelli elvenni, használhatjuk nyelvünket, és a díszletmesterek el is konferenciázgatnak például a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásának évfordulója kapcsán. Diplomaták és a témakörben nem igazán illetékes alkotmányjogászok mondják a szépet a kincses városban, közben száz kilométerrel errébb sok ezer lejes bírság jár a magyar felirat példányáért. És lehetne még sorolni.
A kirakat díszleteinek kiemelkedő darabja a restitúció kérdésköre is, mert papíron tisztelik a tulajdonjogot, viszont a vörös rendszerben egy tollvonással elrabolt javak visszaszolgáltatására kevés volt negyedszázad. És csak a vak nem látja, hogy a korrupcióellenes hadjáratba szépen sikerült becsomagolni a restitúciós folyamat megfékezését. Ugyancsak a kincses városban tartottak egy nem dísz, hanem valódi, a témakörben jártas szakértőket felvonultató konferenciát, ahol kiderült, hogy a Mikó-per óta akadozik a visszaszolgáltatási folyamat, az illetékes köztisztviselők és a bíróságok ott tesznek keresztbe, ahol bírnak. És akkor még nem volt szó arról, hogy amit visszaadtak, azt milyen feltételekkel tudják használni a tulajdonosok, mert a díszletmesterek a már visszaadott ingatlanok használatát is meg tudják nehezíteni.
Most adódott egy fordulat, amit jogászok és diplomaták ügyesen fel tudnának használni, és az európai közvélemény figyelmét felhívni a kirakat díszleteinek csalókaságára. Mert ugyan lehet, hogy a korrupcióellenes ügyészség kiugró népszerűségi indexnek örvend, és regáti erdőügyletek margóján jeles skalpokat ejtett, de az elrabolt kisebbségi vagyonok visszaszolgáltatására a korrupció mázát kenni ugyanolyan aljas fogás, mint az egykori államosítás volt, eddig elmenni alighanem már csak a politikus díszletmesterek egyetértő bólogatása mellett lehet. Ezek viszont értenének a kellő diplomáciai és jogi játszmák nyomán születhető uniós, vagy netán tengerentúli dorgálásból, mert, mint jól tudjuk, kisebbségi jogokat és vagyonvisszaadást illetően törvényeket mindig is külső nyomásra, nem saját jóakaratból alkottak e tájakon.
