Önfenntartó családi gazdaság

Az európai uniós felzárkózási folyamatban megfeledkezünk egy olyan foglalkozásról, amelynek nagy hagyománya van, főként Erdélyben. Az önfenntartó családi gazdaságokról van szó, azokról a kertészkedőkről, akik a ház melletti alig néhány árnyi területen megtermelték maguknak a zöldséget, és ebből egészítették ki a család jövedelmét. 

Hogy ez miként működhet jelenleg, példázza Szőcs Mihály és felesége, Szőcs Judit szentgericei zöldségtermesztők esete. A családi ház hátsó udvarán levő kerttel kezdték. Ma sem több a területük, mint egy hektár, amelyen két fóliasátor is van. Judit növényvédő szakértői diplomával rendelkezik. Magyarországon is dolgozott szegfű-, majd paprikatermesztő fóliasátorban. Férjének, Mihálynak más a szakmája, de nem habozott belevágni a zöldségtermesztésbe. Azt mondja, aki erre adja a fejét, annak először el kell gondolkodnia azon, hogy szereti-e ezt a munkát. Csak utána számoljon, készítsen „üzleti tervet”. Ha az előbbi nincs, akkor az utóbbi sem működik. A zöldségtermesztéshez kitartás, türelem és óriási szakmaszeretet kell. Mert vannak hullámvölgyek, az időjárás miatt rosszabb idény, amikor az Úristen áthúzhatja a gazdasági számításokat. Ha valaki kizárólag profitorientáltan gondolkodik, az ne is fogjon hozzá – tanácsolja. 

Virágtermesztéssel kezdték, aztán két év után – a válság begyűrűzése után – már nem ment jól a piac. Mindig alkalmakra (Bálintnap, március 8., halottak napja) kellett hajtani, ezek között pangott az érdeklődés. Több volt a költség is, hiszen a fóliasátrat fűteni kellett. Fokozatosan átálltak a zöldségre, mert erre nagyobb volt a kereslet. Az árak kisebbek, de kialakult a piac. A fóliában három időszakban termesztenek: van a tavaszi elővetemény – saláta, retek, spenót, zöldhagyma –, aztán májustól szeptemberig uborka és paradicsom, majd szeptembertől novemberig saláta, retek, spenót, zöldhagyma terem. December és január a pihenőidő, de már februártól lehet kezdeni a palántázást. Ez is jól megy – mondja a gazda. 

Olyan kicsi a terület, hogy nem mernek kölcsönt felvenni, sem pályázni. Igaz, kezdetben jól fogott a holland testvértelepülés tagjainak kis kamatú kölcsöne. 

A földet kézi géppel művelik, nagyrészt a család dolgozik, időnként egy-két napszámos is besegít. 

– A feleségemmel csak zöldséggel foglalkozunk, tavaly árvácskát, kisebb virágokat is termesztettünk, de most már nincs időnk erre. Gondolkodunk a fejlesztésen, de ha nagyobb lesz a terület, több fóliasátrat húzunk fel, akkor nagyobb befektetésre lesz szükség: nagyobb kapacitású munkagépekre, vegyszeres gyomirtásra, és akkor oda a varázs, többé nem termeszthetünk 100%- osan biotermékeket. Ekkor a profitot már nem lehet a véletlenre bízni, hiszen a fejlődéshez nagyobb kölcsönre is szükség lenne. Jelenleg az a fontos, hogy jó minőségű árut termeljünk, és visszatérjenek a vásárlók – mondja Szőcs Mihály. 

Egyelőre a kövesdombi piacra járnak árulni, de már nagyon sokan otthon megkeresik őket, és elviszik az árut. Minden alkalmat kihasználnak, hogy jelen legyenek a piacon, így a Petry cégnél rendszeresen szervezett vásárnak is visszatérő résztvevői. 

Azon gondolkodnak, hogy a zöldségtermesztés mellett savanyúságokat is eltesznek és árusítanak, vagy akár fűszernövényeket, gyógynövényeket is termesztenek, mert ennek is van jövője, hangsúlyozza Szőcs Mihály, de a lényeg, hogy ezt nem lehet könyvből tanulni, gyakorolni és szeretni kell a kertészkedést, mert meg lehet élni belőle.