2021. március 7., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel – tartja a régi közmondás, amelyet valószínűleg a kormánypalotában is ismernek és alkalmaznak. Ha még nem lett volna elég kaotikus az oltáshelyzet a mifelénk megszokott számítógépes és egyéb szervezési komplikációk miatt, a kormány szerdán még ki is bővítette az oltáskampány második szakaszának jogosultjait. Elvégre úgy lehet a helyzetet a tökéletességre törekedve összekuszálni, hogy menet közben módosítják a szabályokat.

A vírushelyzettel kapcsolatos tavalyi fejetlen kormányzati kommunikációhoz képest az új évben annyi előrelépés történt, hogy a közszereplők most igyekeznek példamutatással rávenni az embereket arra, hogy oltassák be magukat, ami a járvány elleni védekezés szempontjából jó is lenne. Csakhogy a pozitív erőfeszítés a kapkodás miatt a visszájára fordulhat, mert ha a közvélemény azt érzékeli, hogy a döntéshozók nem urai a helyzetnek, az csak rombolja a védelmi intézkedésekkel szembeni bizalmat. És ez csak a járvány elhúzódásának jó, ami emberéletekbe kerül.

Semmi nem indokolja ezt a kapkodást, mivel a mostani helyzet távolról sem hasonlít az egy évvel ezelőttihez, amikor a vírus még csak távol pusztított, és legfeljebb találgatni lehetett, hogy mi következik. Azzal szemben most már hónapok óta készül(het)tek az oltáskampányra, amíg a gyógyszergyártók az oltóanyag fejlesztésén dolgoztak, kellett volna elég szervezőkapacitás legyen az oltás gyakorlati lebonyolításának megszervezésére. Az első szakaszban, amíg az egészségügyi személyzetet oltották be, úgy tűnt, kézben tartják a helyzetet.

Most kezd kiderülni, hogy mégsem. Csaknem egy héttel a második oltási szakasz kezdete után jutott eszébe a kormánynak, hogy bővítse az ebben a szakaszban oltásra jogosultak körét. Még akár ez is lehetne jó hír, ha az állna a hátterében, hogy több oltóanyag érkezik, mint amennyire számítottak. Csakhogy kiderült, hogy például a közigazgatásban csak a kulcsfontosságú alkalmazottak kaphatnak oltást, anélkül hogy ennek a kulcsfontosságnak a kritériumait valaki is tisztázta volna. Például csak a vezérigazgató kulcsfontosságú egy hivatalban, vagy a kedvenc táskahordozója is annak minősül? A funkció számít ebben a megközelítésben, vagy a fertőzésnek való kitettség? És még lehetne folytatni a kérdések sorát, de az már világos, hogy noha kormányt cseréltek odafent, a balkáni fejetlenséget nem menesztették. Ebből is az következik, hogy a vírus még egy ideig köszöni szépen, jól lesz, és amíg a nem kivételesen fontos, csak a kapkodók fizetéseit kiizzadó, még egészséges mezei adófizetők is sorra kerülnek az oltásosztásnál, még egy esztendőt is tölthetünk karanténketrecben.