Öltések közt az idő (El tiempo entre costuras)

• 2015-03-12 14:23:15

• Rózsa Mária

Elmondom azoknak, akik látták és szerették a spanyol filmsorozatot, amelynek címe olyan szép és magyarul is dallamos, hogy Maria Duenas spanyol írónő 2009-ben megjelent regénye alapján készült, hamarosan a spanyol Antenna 3 csatorna sugározta.

Elmondom azoknak, akik látták és szerették a spanyol filmsorozatot, amelynek címe olyan szép és magyarul is dallamos, hogy Maria Duenas spanyol írónő 2009-ben megjelent regénye alapján készült, hamarosan a spanyol Antenna 3 csatorna sugározta. Magyarul a Gabo Könyvkiadó jelentette meg 2009-ben. Húsz nyelvre fordították le, hamar bestseller lett. Az írónő közönségtalálkozón vett részt Budapesten, sok könyvet dedikált, és szívesen válaszolt a kérdésekre. 51 éves, kasztíliai születésű. A Murciai Egyetem angol nyelv és irodalomprofesszora, édesanyja családja kötődött a marokkói spanyol protektorátushoz, Tetuanhoz, Tangerhez, ahol a regény cselekménye egy időben zajlik. Az Öltések közt az idő első regénye, 2012-ben újabb műve jelent meg, az Elfelejtett misszió (Mision olvido).

A filmre vitt regény főhőse életét, szenvedését, hősies küzdelmét a ’30-as évek Spanyolországának története határozza meg, amint mondja, azt szerette volna, hogy abban a nagyon szövevényes, a spanyol nők számára oly fájdalmas időkben a fiatal varrónő, Sira Quiroga esélyt kapjon az önálló életre, tehetsége, munkája révén.

A könyv 69 fejezete 8 részes tévésorozatban, hatásos képekben a történet minden eseményét megjeleníti és a főszereplő, a gyönyörű Adriana Ugarte szépsége, tehetsége hitelessé teszi, olvasója elvárásait mindenképpen teljesíti.

A helyszín a marokkói spanyol protektorátus területéhez tartozó Tanger és Tetuan. Ismerősként tekintünk ezekre a csodaszép helyszínekre, nem is olyan régen a Bánffy Miklós levelezése, Bánffy Katalin apjához írott levelei Tangerből a második világháború után felvillantották előttünk ennek a vidéknek a varázslatos szépségét, egzotikumát. 1949-ben írta Bánffy Katalin Kolozsvárra apjának: „Az azúrkék tenger, záporozó napsugár, vidám és szeretett villánk, honnan a kilátás oly fejedelmi, hegyekre, tengerekre, oly álomszép harmóniájú, hogy nemcsak Tangerben nincs párja, de azt hiszem, a világon nehezen akad! Az a sok színes, kavargó, mindenféle nációjú ember, mely a nagyvilág leheletét adja ennek a kicsi városnak, s amit szintén nehezen, ha egyáltalán találni másutt.” Rövid gondolati párhuzam a regény főhősének leírásai és Bánffy Katalin pillanatképe között, csak azért, hogy közelebb hozza a regény világát.

Első személyes elbeszélés a regény, ami szintén emeli hitelességét, valóságérzetét. A film inkább romantikus, nagyon eredeti karakterek arcvonásaival. A spanyol polgárháború és a második világháború előestéjén zajlanak az események, először Madridban, a lányát egyedül nevelő varrónő anya egyszerű, szerény környezetében. Sira anyja mellett ugyancsak varrónőnek tanul, de a józan kötelességtudás és életvitel, ami rá várna, egy szenvedélyes szerelemben új életet, tekintélyes vagyon öröklésével gazdagságot csillant meg előtte. Tangerbe, később Tetuanba kerül, ebbe a marokkói, soknációjú környezetbe, Franco falangistái elől menekültek, diplomaták, katonai attasék, arab őslakosság közé. Később a hitleri Németországot képviselő, uralomra vágyó asszonyok vagy az angol titkosszolgálat ügynökei közt kell eligazodnia. Meséje izgalmas, minden epizódjában érdekes. Felépülése a csalódásból, munkabírása, az út, amelyen a legnagyobb veszélyt is vállalja sorstársainak, hazájának érdekében a nácizmus ellen, válhatna kalandossá is, de becsületességéből, önként vállalt feladatának tetteiért, magányából kitörve, támogatókra találva, szüntelenül biztatásra lel a nézők szemében is.

A hosszú, véget nem érő monológok, a szereplők vallomásai vagy a párbeszédek, a ravaszul üzletelő, ám a panziójában rászorultakat támogató, józan, eszes Candelaria, Marcus Logan, az angol újságíró és mindenekelőtt Rosalinda Fox, Sira amerikai barátnője kitűnő jellemek.

Aki előbb a regényt olvasta, úgy hiszem, megszerette a filmet, a képi megjelenítésre azt mondhatta: ilyennek képzeltem. Némileg hiányolhatja a természeti képeket, a kerteket, a kastélyszerű villákat, az arab városrészek festői piacait.

Aki a filmet látta először, s azután olvassa a könyvet, többet nyer. A legújabb kori spanyol történelem sorsdöntő pillanatai, két háborús időszaka, a spanyol asszonyok célratörése, keménysége, elkötelezettsége egy korszakot idéz fel, eleven és gazdag információ. Alapjában a könyv és a film kiegészítik egymást, jókor olvassuk és látjuk. Jó könyv, jó film, mondhatjuk, jó, hogy rátaláltunk. És közben még egy spanyol sorozat, a Gran Hotel is műsoron van. Más korszak, más világ, krimi-hangulat, de társadalmi problémákkal körítve. Végtére is ezek a sorozatok nem szappanoperák, különösen, ha híressé vált regények tévéfilmjei. Alakítják a szemléletet, megidézik a történelmi eseményeket, hősöket, hiteles szereplőket, viselkedési normákat, szokásokat, sőt a nemzeti jelleget is érezzük bennük.

Milyen kiváló sorozatok készültek Várkonyi Zoltán rendezésében a Jókai-regényekből, Szabó Magda Régimódi történet című regényéből! Jól választ, aki „bérletet vált” a regényekből készült filmsorozatokra.

A spanyol Sira, a varrónő életének meséje közben egy asszony tudatos fejlődésregényének hősnője lesz, anyja, barátnője, segítői a nők erejének, esélyeinek képviselői. Erő, szenvedély és önuralom jellemzi őket.

A férfiak, akik mellettük állnak, vagy éppen kihasználják gyengeségüket, sokféle jellemek. Az apa nagyvonalúan és megértéssel, a hazájáért érző Juan Louis Beigbeder ugyancsak hosszú monológban mondják el életüket, álmaikat. Van köztük jó és gonosz, semmirevaló és hűséges.

„Öltések közt” múlik az idő, sok-sok esemény, sok életút, sorsok alakulnak, nem arra valók kormányozzák akkor a spanyol világot.

A film rendezői, Norberto Lopez Armado és Ignacui Mercero mesterien beleéreztek a könyv üzenetébe, bár nem sikerült visszaadni nekik a legemlékezetesebb történetek élményét: Sirát anyja meggyőzése készteti a döntésre, hogy vállalja a feladatot. Beigbeder, Franco volt fegyvertársa és barátja beismeri tragikus tévedését.

A varrónőből kémnővé váló Sira ezt mondja az írónő üzeneteként:

„Büszke voltam rá, hogy én is hozzájárultam egy csekélységgel, hogy ebből az őrült világból jobb hely legyen.”

Az írónő vallomása befejezőül: „… mindig a történelem visszáján húzódtunk meg láthatatlanul, az öltések közt megélt időben. Senki sem figyelt fel létünkre”.