Hatvankét éve a vasfüggöny keleti felén szűk két hétre felcsillanhatott a szabadság reménye.
Utólag szemlélve a történteket, már világos, hogy sok esélye nem volt a magyar forradalomnak, mint ahogy alig egy századdal korábban sem. Hiába volt meg mindkétszer az az alkotóerő, ami létrehozta a legitim rendszerváltást, beváltva ezzel egy forradalom tulajdonképpeni célját, a nagyhatalmak katonai erejével szemben esély sem volt megvédeni a megszerzett szabadságot. Persze, még ember-öltőkig találnak kutatási teret a történészek a forradalmakkal kapcsolatban, mert az eseményekhez hasonlóan lebilincselően érdekes a hátterük is, ezek feltárása számos vitatémát is szül.
Ahogy egy századdal korábban, az ’56-os októberben sem Magyarországon lobbant fel először a forradalom lángja, annak az évnek az októberéig a lengyelek már egy vezércserén is átestek a poznani munkásfelkelés után, de a magyar forradalom ébresztette fel igazán a reményt, hogy más totalitárius rendszerekhez hasonlóan a kommunizmus is megdönthető. Erre még több mint három évtizedet kellett várni, megfűszerezve ezt az időt egy idén épp kerek évfordulós prágai tavasszal.
És van még nyugati áthallása az 56-os forradalomnak. Nem kis felfordulást okozott annak idején a holland
fővárosban, hogy a tulipánok országának kommunista pártja nyilatkozatban üdvözölte a magyar forradalom vérbe fojtását, mert a sztálinista csapatot a rendőrségnek kellett megvédenie a lincseléstől. A fapapucsos elvtársak a barakk későbbi összedőlésekor illegalitásba vonultak, majd más hasonszőrű pártocskák beolvasztásával egy időben nevet is változtattak. Ma már baloldali zöldek, képviselőjük is van az Európai Parlamentben Judith Sargentini személyében. Hisz még valaki a véletlenekben?
Abban meg sajátságos volt az 56-os forradalom, hogy bár ebben az elszakított nemzetrészben tulajdonképpen testet sem ölthetett, az elnyomók megtorlása ugyanolyan kemény volt, mint az anyaországban. A forradalomnak elejét vették, de azért már csak a szabadságra gondolni is épp elég volt ürügynek ahhoz, hogy a régi rendszer már megtizedelt elitjének eltiprását megpróbálják beteljesíteni, és igyekezzenek megtörni a szabadságra fogékony ifjú generáció gerincét. Nem sikerült, ezért ma szabadon gyújthatunk gyertyát a szabadság oltárának tövében a márciusi ifjak mellett a pesti srácoknak és az elszakított nemzetrészekben meghurcolt elvbarátaik emlékére is.
