Összmagyar kórustalálkozó Csíkfalva községben

Tisztelgés, éneklés Kárpát-medencei méretekben

Tizennégy kórus, énekegyüttes és népdalkör részvételével szervezték meg múlt szombaton a hagyományos őszi emlékhangversenyt Csíkfalva községben, amellyel néhai Nagy Ferenc zenetanár, karnagy és a Kárpát-medencei összmagyar kórusmozgalom megálmodója előtt tisztelegnek.

Szombaton gyönyörű őszi napsütésben gyülekeztek az énekesek a csíkfalvi iskola előtt álló Nagy Ferenc-emlékoszlopnál, ahol a Nagy Eszter Gizella zenetanár irányította helyi diákok énekszámai után a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség erdélyi tagozatának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, hiszen öröm egyedül is énekelni, de sokszoros öröm, ha két vagy több ember énekel együtt. Nagy Ferenc minden tervét, cselekvését az össznemzetben való gondolkodásnak rendelte alá, ez szinte hitvallása, élete vezérfonala is volt. Tudta, hogy a kórustalálkozó kapcsolatteremtő, hagyományőrző és nemzeti megtartó erő, és annak érdekében, hogy minél több anyaországi és határon túli magyar megismerhesse egymást, megfogalmazta egy hatalmas kórustalálkozó gondolatát, majd azt meg is valósította. Tevékenységének, munkásságának értelmét azóta igazolta az idő, és azóta sem tudja senki jobban szervezni ezt az ügyet, mint ahogy ő tette annak idején – méltatta Nagy Ferencet Márton Zsolt Barna. A tanárról, karnagyról, magyarságszervezőről egykori ismerőse, Szakács M. Endre is elismerően szólt, hiszen ő „a zenével, ami a lelkében és a kezében volt, a népünket, nemzetünket óvta és kovácsolta össze”, majd arra biztatta az énekeseket, hogy a ránk hagyott nagy örökséget és feladatot „őrizzék és adják tovább”.

Nagy Ferencről mint emberről, tanárról és igazgatóról ma is hangzanak el bíráló jelzők is, de mindenki elismeri azt a hatalmas munkát, amelyet a dal és a magyarság szolgálatában végzett, ezért tisztelegnek évente emléke és nagysága előtt. „Isten áldja meg a magyart!” – hangzott fel a bukovinai székelyek dala, mielőtt az emlékoszlopnál elhelyezték volna a tisztelet koszorúit Nagy Ferenc ismerői, egykori szakmatársai, volt tanítványai, énekesek és családtagjai.

Fotó: Gligor Róbert László

Küldetés énekben

Szombaton délután Balogh István polgármester üdvözlő szavait követően tizennégy csapat adta át egymásnak a színpadot a jobbágyfalvi művelődési otthonban, amely csak este szabadult fel: a nyárádszeredai Kicsinyek kórusa (karvezető: Nagy Eszter Gizella), a Deák Farkas Általános Iskola ifjúsági kórusa (Ferencz Örs), a nyárádszentimrei Liliom citeracsoport (Losonci Noémi), a nyárádremetei Gyöngyszemek énekegyüttes (Fodor Flóra), a nyárádszeredai Bocskai István Dalkar női kara (Ferencz Csaba), a backamadarasi református egyházközség Harmónia kórusa (Nagy-Vajda Katinka), a marosvásárhelyi Bernády György kamarakórus (Márton Zsolt Barna), a nagyszámú somosdi férfikar (Szőcs Imre), az anyaországi Kakasdról a Csillagösvény Székely Népdalkör (Falkainé Jakab Éva), a Német Nemzetiségi Kórus (Molnár Márta), a felvidéki Deákiból a Nefelejcs énekkar (Gjergji Bukovszky Zsuzsanna), majd hazai csoportok zárták a fellépők sorát: a jobbágyfalvi Nagy Ferenc-férfikar (Ferencz Csaba), a szovátai Intermezzo kamarakórus (Fülöp Judit) és a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes (Nyilas Szabolcs). 

Az emléklapok és -szalagok átnyújtása után A csitári hegyek alatt című népdal, valamint a himnuszaink és a Szózat közös éneklésével zárult a rendezvény, amelyről Balogh István polgármester nemcsak a magas résztvevői számot emelte ki (hiszen mintegy 250 énekes lépett színpadra), hanem azt is, hogy olyan tehetséges, jó hangú gyerekkórusok is felléptek, amelyekről eddig szinte nem is tudtak. Ez viszont nem meglepő, hiszen a főtámogató Nyárádmente Kistérségi Társulás egyik feltétele az volt, hogy a rendezvény nyárádmenti közönségnek szólaltasson meg nyárádmenti fellépőket is, a szervezők pedig fontosnak tartották, hogy a kezdő és műkedvelő kórusoknak is bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak. A rendezvényt anyagilag a Maros Megyei Tanács is támogatta, a fellépőknek a nyárádszeredai Genesis Pékség és a kebelei Cseh-tanya biztosított ízletes kóstolót a termékeiből. A rendezvényt a jobbágyfalvi OTISZ Egyesület szervezte, szakmai partnerei Csíkfalva község önkormányzata, a nyárádszeredai Bocskai István Dalkar Egyesület, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség, a Backamadarasért Egyesület és a somosdi Som Egyesület volt.

A Bartók Béla-díjjal és a magyar kultúra lovagi rangjával kitüntetett csíkfalvi zenetanárra, karnagyra és Kárpát-medencei magyar kórusmozgalmi vezetőre való rendszeres emlékezés a világjárvány miatt három évig szünetelt. Az idei találkozó megnevezésében a „nemzetközi“ kifejezés egy picit furcsa, mert száz éve mindegyik kórus településének helyszíne egy ország határain belül volt, ám azóta a sors keze szétszórta ezeket a közösségeket, és lettek más országok kisebbségi polgárai, kisebbségi kórusai. Akármilyen is lesz további sorsunk, „az élet dolgait nemcsak szavakban, hanem dalban is, énekben is elmondhatjuk, mert így jobban megjegyezzük, jobban megérint, és örökre a szívünkbe zárhatjuk. Így még a Jóisten is nagyobb figyelemmel hallgat minket, és értékeli, hogy mit énekelünk, különösen, ha együtt és egymásért énekelünk” – mondta köszöntőjében Nyilas Szabolcs, a nemzetközi kórusszövetség titkára, aki szerint nem véletlen, hogy ezeket a csoportokat hívták meg a szervezők, hiszen minden énekes adottságot, tehetséget kapott Istentől ahhoz a különleges küldetéshez, hogy énekbe öntse az élet örömét, bánatát, szeretetét, szerelmét, szenvedését, értelmét és fájdalmát.

Együtt dobban a szív

A rendezvényen részt vevő anyaországi és felvidéki küldöttségek elutaztak a Gyimesek völgyébe, megcsodálták a Gyimesbükkön kialakított nemzeti zarándokhelyet, az ezeréves államhatárt, és Deáky András nyugalmazott tanár jóvoltából megismerkedtek a gyimesi csángók történelmével, mai élethelyzetével és vendégszeretetével is.

„Jó volt vendéglátó testvértelepülésünkkel, Csíkfalvával és közös testvértelepülésünkkel, Deákival együtt megélni magyarságunkat egy ilyen színvonalas kórustalálkozó kapcsán. Sokat jelentett nekünk a helyiek vendégszeretete, kedvessége, őszintesége, figyelmessége. Köszönet a szervezésért, a megvalósításért, azért a sok jóért, amit kaptunk tőlük” – mondta el lapunknak Schellné Simcsik Orsolya kakasdi polgármester asszony, és a deáki küldöttség nevében Jakócs Krisztina deáki polgármester asszony is köszönetet mondott a fergeteges és felejthetetlen hétvégéért. 

„Mi külhoni, felvidéki magyarként fontosnak tartjuk a magyarságunk megőrzését. Az itt látott és tapasztalt történelmi helyszínek, dalok és jelképek számunkra szívet megdobbantóak és könnyet csalogatóak voltak” – összegzett, hozzátéve, hogy a felvidéki gyermekek születéstől kezdve megtanulnak küzdeni és bizonyítani, hogy érnek annyit, sőt többet, mint a szlovák gyerekek. A küzdés a vérükben van és lesz. „Fontos a magyarságunk és a megmaradásunk. Mert fontos, ha tudatosítjuk, hogy nem az a magyar, akinek a gyermeke magyar, hanem az, akinek az unokája az” – véli az elöljáró.