Oázis a sivatagban

Fennállásának XIII. évfordulóját ünnepelte kedden a marosvásárhelyi Magányosok Klubja. 1991-ben kilencven taggal indultak, de az ünnepségen az alapító tagok közül csak négyet köszönthettek.

Fotó: Mezey Sarolta

Fennállásának XIII. évfordulóját ünnepelte kedden a marosvásárhelyi Magányosok Klubja. 1991-ben kilencven taggal indultak, de az ünnepségen az alapító tagok közül csak négyet köszönthettek. Az akkori ötlet nem volt pusztába kiáltott szó, szükség volt egy ilyen közösségre, sokan csatlakoztak, a létszám gyarapodott, összekovácsolódott a közösség. Számos rendezvényt, kirándulást szerveztek, hogy a magányosok ne érezzék kirekesztettnek magukat. A klubot nagyon sokan támogatták, amiért köszönet jár. Szép volt! – fogalmazott Kopacz Imola, a klub lelkes alapítója és vezetője.

A meghívottak köszöntötték a klub tagjait. György Tibor katolikus plébános hozott egypár gondolatot, amit „ott is hagyott”. Mire figyeljünk az életben? – tette fel a kérdést. Az ember, miután leélt egy életet, nem azon kell búslakodnia, hogy megöregedtem, eltelt az idő, nem azon kell morfondíroznia, hogy mit rontottam el, hanem egy sokkal nagyobb kérdés fölött kell elidőzni: mivel gazdagítottalak, s általad én mivel gazdagodtam?

Egy másik gondolat: Nem kell a romok közé menni. Ma mindenki a „mocsokról” beszél, mindenki a másikat állítja pellengérre, holott sokkal építőbb dolgokról kellene beszélni. Sok ember nem ismeri önmagát, nem tudja elfogadni azt az állapotot, amiben van. Nem tud örvendeni, mert mindig a „mocskot” látja. Pedig annak is örülni kell, hogy járni tudunk. A baj ott kezdődik, amikor már valaki nem tud kimenni az illemhelyre, s nem tudja ellátni magát. De amíg járni tudunk, amíg együtt tudunk lenni, addig örüljünk. Nagy dolog, ha az emberek össze tudnak gyűlni, kedvük és kitartásuk, életszeretetük is van, megízesítik az életet, meghozzák egymásnak az életkedvét. Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad-e volna másképpen az életet. Lejárt a tegnap! Fogadd el, ami történt veled. A költő mondja: ne szégyenkezz, ne is legénykedj, az vagy, aki vagy, se kicsi, se nagy, ennyire becsült az élet, legalább egy gyertyafénynek holtig maradj meg! Püthagorasz mondta: Ne edd meg a szíved! Mély és megfontolandó mondat.

Tatiosz Krisztus előtt írta le Az ezüst szál tanítását. Bizonyára hallottál már arról, hogy a szívek összetartoznak. Ha nem így volna, nem kutatnál szakadatlanul a másik szív után. Folyvást keresed, miként ő is téged. Tudod, hogy létezik, földre érkezésed pillanatában, sőt annál előbb is tudomásod volt róla. Ugyanolyan ártatlan, mint te, s nélküled ugyanolyan védtelen, amilyen te vagy nélküle. Amikor megszülettél, az Ajándékozótól, azaz Istentől kaptál egy érzékeny szívet. Font hozzá egy ezüstszálat is. Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét a másik szívhez kapcsolta, végül összekötötte őket. A két kicsi szívből egy nagy szív lett. Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat el soha. Ilyen ezüstszálak kötik össze a Magányosok Klubjában a szíveket – fogalmazott György Tibor plébános.

Dr. Kikeli Pál kardiológus professzor őszintén gratulált a közösségnek, hogy ilyen hosszú időn át kitartottak, és egymást segítve éltették a klubot.

Kecskés Csaba unitárius esperes a 73. zsoltár kapcsán mondta el, minden ember társra vágyik. A Magányosok Klubjában társakra találtak, nem házastársakra, hanem embertársakra, közösségre, ennek megtartó erejére.

Puskás Győző színművészt nagyon sok kedves emlék fűzi a klubhoz, többször szórakoztak együtt, a „hahotázó” magányosokat többször színre vitték. A Magányosok Klubja olyan hely – fogalmazott –, mint oázis a sivatagban, vagy a háborgó tengerben egy csendes kis sziget, ahol fel lehet töltődni.

Az ünnepségen köszöntötték az alapító tagokat: Demeter Irént, Németh Ibolyát, Gyepesi Rozáliát és Székely Árpádot, majd Herman Ilona elnököt, Popescu Olga alelnököt, Nagy Rozália titkárnőt, Radványi Hajnal krónikást, Szabó Mária és Varga Irén kuratóriumi tagokat.

A tagok művészi műsorral is készültek, szavalatok és énekszámok hangzottak el Radványi Hajnal, Jakab Ilona, Bíró Irén, Nagy Margit, Czerán Erzsébet, Székely Árpád, Borsia Sándor, Varga Irén, Németh Ibolya, Menyhárt Margit és Berei Árpád tolmácsolásában.

Az évfordulós ünnepség kellemes hangulatú szeretetvendégséggel zárult, ahol finom süteményekkel, borral, üdítővel kínálták a meghívottakat és a klubtagokat. Közben a kiállított albumokat is fel lehetett lapozni, melyek minden lapja és fotója falatnyi emlék.