Megint hajba kapott a nyugdíjemelés kapcsán a kormánykoalíció két nagy pártja. A nyilvánosság előtt azonban egyelőre csak cicaharc zajlik, mindkét alakulat igyekszik hízelegni a választóknak, és közben finoman kóstolgatni a „partnert”. A háttérben viszont komoly a baj, ami akár magát a koalíciót is nyugdíjba küldheti.
A kormány valójában kutyaszorítóban van. A híres uniós újjáépítési alapok kiutalásának, amikből fűt-fát megígértek a következő esztendőkre, volt egyebek mellett egy olyan feltétele, hogy a nyugdíjakra költött pénzkeret nem haladhatja meg az ország bruttó nemzeti össztermékének 9,4%-át. A gond ott van, hogy ebből a keretből nem tudják az infláció mértékének megfelelően emelni az összes nyugdíjakat. Azaz a hozzájárulás-alapú tisztességes nyugdíjaknak az emelésére bőven jutna, egyes adatok szerint akár 27%-os emelésre is, de az évek során a különböző kiváltságos rétegeknek bőkezűen osztogatott speciális nyugdíjakkal együtt már nem futja az emelésre a megszabott keretből. A napokban a kormányfő és a munkaügyi miniszter is értetlenkedett egy sort, mintha nem tudták volna, hogy ez a bizonyos 9,4%-os határ honnan termett. A valóságban pontosan tudják, hogy az ő felkent kezük írta alá ezt is, az összes többi feltétellel együtt. Az más kérdés, hogy esetleg nem értik meg ennek a gyakorlati vonatkozásait, arra meg már biztosan nem terjed ki a hozzáértésük, hogy miként lehetne úgy fejleszteni a gazdaságot, hogy az össztermék közel tizedéből mindenkinek fusson rendes nyugdíjra. De elsősorban azoknak, akik befizetéssel is hozzájárultak a nyugdíjkasszához.
Így most jelenleg kilincselés megy, de még erre sem képesek politikai áskálódás nélkül. Az már egy hónapja tudott volt, hogy a kormányfő október végén kilátogat a brüsszeli fejesekhez, és nyíltan be is ismerte, az épp lezajlott viziten kérte a nagy bizottság elnökasszonyától, hogy szép hazánkat mentsék fel e 9,4%-os megkötés alól. A koalíció valódi hangulatáról sokat elárul, hogy egy hónapja, amikor a kormányfő brüsszeli látogatását beharangozták, a partner szocik elnöke még azt mondta, hogy ő is megy lobbizni, de aztán maradt itthon. Borítékolni lehet, hogy ha a tábornok kéregető ostroma nem jár sikerrel, akkor hátba támadás következik, ami régi és gyakran alkalmazott fegyver a balos arzenálban. A nyugdíjemelésben, pláne az előttünk álló tél várható nehézségeit is beszámítva, van akkora politikai tét, ami már megérhet egy igazi összecsapást, mert szavazatok millióit garantálja a nyertesnek. De ha a dolgok nem is fajulnak idáig, távlatilag az is katasztrófa az ország és adófizetői számára, ha a nyugdíjakra majdnem többet kell költeni, mint oktatásra, egészségügyre és védelmi kiadásokra együttesen, miközben öt-hatmillió aktív munkavállaló menekült külföldre megélni, és további százezrek fogják még követni őket. Értelmes kormányzat kéregetés helyett eltörölné a különleges nyugdíjakat, és megpróbálná hazacsábítani a kivándorolt aktív munkaerőt. De olyan kaliberű vezetők még nem teremnek a regáti alföldön.
