Nyílt levél Hadja Lahbib asszonynak, az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosának
Tisztelt Biztos Asszony!
Örömmel nyugtáztuk, hogy az európai polgári kezdeményezésről szóló július 10-i vitában Ön személyesen vett részt, és a Bizottság képviseletében zárta le a vitát.
Különösen fontosnak tartjuk, hogy beszédében hangsúlyozta: „nagyon komolyan veszik a diszkriminációmentesség elvét”. Mint európai polgároknak – akik kezdeményezői és támogatói voltunk a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című polgári kezdeményezésnek –, kötelességünk rámutatni arra, hogy a Bizottság nyilvános kommunikációja és a valóság között súlyos ellentmondás áll fenn.
A mi kezdeményezésünk világosan kimondja: „Szigorúan meg kell tiltani eme régiók hátrányos megkülönböztetését, beleértve a diszkrimináció burkolt formáit is.”
Ez nem pusztán egy erkölcsi elv kifejezése, hanem jogi kötelezettség is.
Az EU diszkriminációellenességről szóló, 2000/43. számú irányelve a közvetett diszkrimináció tilalmát is tartalmazza – vagyis olyan gyakorlatokét, amelyek látszólag semlegesek, de valójában hátrányosan érintenek egy adott csoportot.
A nemzeti régiók gyakran éppen ilyen közvetett hátrányokat szenvednek el. Ha például egy nemzeti régió egy főre eső bruttó terméke tartósan alacsonyabb a környező régiókhoz képest, akkor alapos a gyanú, hogy olyan fejlesztéspolitikai gyakorlat működik, amely nem szolgálja a kohéziót, hanem folyamatosan újratermeli a különbségeket, újratermeli a hátrányos megkülönböztetést.
Kérdezzük: a Bizottság valóban vizsgálja, hogy a kohéziós politika nem hat-e közvetetten diszkriminatív módon ezekre a közösségekre? A koheziós politikára vonatkozó jelentésekben ilyen vizsgálódásoknak nyoma sincs. Márpedig, ha még csak nem is vizsgálja a közvetett diszkrimináció lehetőségét, akkor mit jelent az, hogy komolyan veszi a diszkriminációmentesség elvét?
Ön a vitát lezáró beszédében úgy fogalmazott: „a nyelvi és kulturális területeket is támogattuk”. Ez a kijelentés hallgatólagosan elismeri, hogy léteznek olyan közösségi alapon körvonalazódó térségek, amelyek nem adminisztratív határok szerint szerveződnek, hanem identitás, kultúra és nyelv alapján. Kérdezzük: melyek ezek a területek? Hol található róluk nyilvános jegyzék? Milyen elvek alapján döntik el, hogy egy régió ilyen „nyelvi-kulturális” területnek számít? Hiszen a polgári kezdeményezés pontosan ezt kérte: a nemzeti régiók meghatározását és jegyzékének elkészítését. Ha a Bizottság szerint ilyen területek támogatása fontos, miért nem hajlandó őket néven nevezni? Ha viszont nem ismeri el létezésüket, akkor az ezekre hivatkozó támogatási gyakorlat retorikai gesztus marad, tartalom nélkül.
Végezetül, Ön azt mondta: „az elhangzott vélemények bekerülnek az értékelésünkbe, és szeptember negyedikére a Bizottság elkészíti az értékelését”.
Mi, európai polgárok azt várjuk, hogy az értékelés ne csak adminisztratív összefoglaló, hanem politikai felelősségvállalás is legyen. A Bizottság előtt egy világos kérdés áll: megerősíti-e a jelenlegi rendszer hallgatólagos közönyét, vagy hajlandó elismerni, hogy a nemzeti régiók jogai – a saját fejlődésük feletti rendelkezés joga – valódi európai ügy?
Ha erről a Bizottság hozhat döntést – és a jog szerint ez így van –, akkor a jogszabályalkotás csak jóindulat kérdése? Nem, ez az unió saját alapértékeinek lesz a próbája! Ha a diszkriminációmentességet valóban komolyan veszik, akkor itt az idő: tegyenek valódi lépést!
Tisztelettel,
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
