Nyárádmenti termelők közösségében

A péntektől vasárnapig zajló, kulturális és szórakoztató mozzanatokban gazdag rendezvénysorozat idején árusok hosszú sora kígyózott a nyárádszeredai főtéren.

Fotó: Nagy Tibor

Fintaházán, Erdőszentgyörgyön és Nyárádgálfalván készült gyurma ékszerek, backamadarasi festett kazetták, nyárádremetei szalmatárgyak, makramé és horgolt ékszerek Nyárádszeredából, méz Szentgericéről – csupán néhány a negyedik Nyárádmenti Napok keretében megszervezett kézműves-kiállítás és termékvásár kínálatából. A péntektől vasárnapig zajló, kulturális és szórakoztató mozzanatokban gazdag rendezvénysorozat idején árusok hosszú sora kígyózott a nyárádszeredai főtéren. 34 kiállító hozta el portékáját a vásárra, ekkora részvételre még Tóth Sándor polgármester sem számított.

– A kínálat egyértelműen azt mutatja, hogy egyre nagyobb a termelők önbizalma, és ennek köszönhetően késztetést éreznek termékeik megismertetésére – mondta a polgármester, majd azt is hangsúlyozta, hogy a nyárádmenti rendezvénysorozat fontos célja a hídépítés az egymástól egyre távolabb kerülő emberek között.

Búzavirág, üzenetvivő madárka

A kiállítók közül többen azt tapasztalták, hogy az elmúlt években nagyobb volt az érdeklődés a termékeik iránt, a vásáron való részvételnek azonban nemcsak anyagi haszna van, fontos hozadéka a jövőbeli potenciális vásárlók megismerése, a kapcsolatteremtés is.

– Nem volt kimondottan sikerélményben részem. Úgy gondolom, a sok bóvlinak köszönhető, hogy az emberek már nem fogékonyak az igazi értékekre – jegyezte meg a kézzel festett porceláncsészéket kínáló Németh Edit, aki másodszor hozta el termékeit a nyárádmenti vásárra, de tavaly több szerencsével járt. A nyárádgálfalvi kézműves székely motívumokkal dolgozik, üzenetvivő madárkát, búzavirágot, tulipánt varázsol a 15-20 lejért megvásárolható csészékre.

– Egy váratlan sugallat hatására egy évvel ezelőtt fogtam neki az alkotásnak. Nem ebből élek, de ez a munka kettős kompenzálást is jelent nekem, egyrészt a jövedelem-kiegészítés szempontjából, másrészt pedig azért, mert megnyugtat, terápiás hatása van – mondta a kézműves.

„Jó bor jár a pecsenye után”

Incze Domokos évek óta részt vesz boraival a nyárádmenti termékek vásárán. Asztalán a tavalyi dicsőszentmártoni borversenyen bronz-, illetve ezüstéremmel jutalmazott nedűk is gazdára vártak.

– Sok vásárló nincs, egyelőre csak csodálkozók vannak – válaszolta, amikor az idei forgalomról kérdeztük. – Az emberek át vannak állva a sörre, pedig a jó bor egy ízletes pecsenye után mindennél többet ér – tette hozzá a borász, aki nem várt nagy nyereséget a vásártól.

– De ha már ott áll a bor a házamban, miért ne használjam ki ezt a lehetőséget is? – vont vállat, aztán derűs arccal szemlélte tovább a vásári népet.

Gazdag évekre várnak a méhészek

Szőcs Edit Marosvásárhelyen él, de Szentgericén méhészkedik.

– Nyáron nincs olyan sok vásárló, inkább a hidegebb időszakban megy ez a termék, amikor az emberek a vírusok ellen harcolnak. Most az áfonya-, illetve a homoktövisszezon miatt vásárolják egyesek a mézet, de sokan csak érdeklődnek, és később, ősszel, télen majd felveszik velem a kapcsolatot. A vásárra propolisztinktúrát és virágport, illetve saját készítésű, maszlinaolajos-propoliszos bőrápolót is hoztam.

Szőcs Edittől azt is megtudtuk, hogy idén gyenge évük van a méhészeknek, így a termék is megdrágult, a vegyes méz kilója 30, az akácmézé 40 lej.

– A 2009-es, 2010-es év volt a leggazdagabb, azóta folyamatosan szegény esztendőket élünk. Úgy van ez, mint a Bibliában, hét gazdag évet hét szűk esztendő követ. Mi most a hét gazdag évet várjuk.

A Szőcs család tíz éve méhészkedik, ma már több mint száz méhcsaládjuk van. A munka fontos részét Edit férje, József végzi, de a család többi tagja is besegít, Edit szülei az asztalosfeladatoknak tesznek eleget, kereteket készítenek, a Józseféi pedig a főzéssel járó tennivalókat vállalták. 16 éves lányuk és 9 éves fiuk is kiveszi a részét a méhészkedésből. A gyerekek mindig lelkiismereteesn beöltöznek a munkavédelmi ruhába, ha például a pergetésben segédkeznek, mert félnek a méhcsípéstől, Edit viszont már megszokta a szúrásokat, és inkább többet is kibír, mint hogy agyonöltözzön. Termékeit üzletláncokban, illetve falunapokon értékesíti a család. Edit tanúsítja, hogy meg lehet élni a méhészkedésből, még ha sok kezdő méhész nem is így gondolja.

Ára és értéke

A backamadarasi származású Szigeti György pedagógusként dolgozik, és hobbiként műveli a bútorfestést, melynek technikájára Both Gyula tanította. A vásárra hozott termékei közül legértékesebbként a 100 lejért kínált székely öröknaptárt említette, aztán a legkelendőbb árucikkét, a homoródvidéki motívumos kazettákat is sorra mutatta.

– Ezeknek a munkáknak van áruk, és van értékük. Utóbbi messze felülmúlja az előbbit – jegyezte meg a bútorfestő.

Szappanok sikere

A nyárádszeredai Lőrincz Réka saját készítésű kamillás, kecsketejes, sárgarépás, zablisztes, csipkebogyós, diós, illetve mentaszappant hozott eladni, meg persze fahéjasat is, amely szombat délre már el is fogyott.

– Kozmetika szakot végeztem, utána kezdtem el szappankészítéssel foglalkozni. Egy éve járok vásározni, többek között Sepsiszentgyörgyre. A termékeimet saját recept alapján készítem – mondta a mosolygós fiatal nő, aki első alkalommal állított ki a nyárádmenti vásáron, és nagyon elégedett volt a kereslettel.

Érték és bóvli

A korondi Kiss Béla standjánál helyi termékek és kínai áruk is kaphatók voltak. A kerámiákat készítő férfitől megtudtuk, hogy a gyermekeket csalogató bóvlinak nagyobb volt a keletje, mint a hagyományos termékeknek. Ottjártunkkor azonban egy vásárló éppen egy 25 lejért kínált gyapjúszőnyeget mustrált.

– Első és utolsó ár? – kérdezte, aztán miután az árus biztosította arról, hogy ha mosás után kimegy a szőnyeg színe, visszaveszi a portékát, a vásár megköttetett.