Nyárád-parti sokadalom, avagy IX. Csűrszínházi Napok

A hét végén ismét látogatókkal telt meg a Mikházi Csűrszínház és annak udvara, sőt, ezúttal kertje is. 

Színpadon a Bekecs Együttes

A hét végén ismét látogatókkal telt meg a Mikházi Csűrszínház és annak udvara, sőt, ezúttal kertje is. A Csűrszínház Egyesület segítőivel, társszervezőivel közösen immár kilencedik alkalommal szervezte meg a Nyárádmente lassan kultikussá váló, nyári kulturális rendezvénysorozatát, a Csűrszínházi Napokat.

Gazdag program várta a nagyérdeműt, amely lélekszámmal ezúttal sem fukarkodott. A főleg szombat délután szokatlanul hűvös – estére kimondottan hideg – időjárás ellenére is teltházas előadásokat láthattunk, kicsik és nagyok, szervezők és látogatók örömére.

A program péntek délután kezdődött, ekkor a Csűrszínház udvarán lévő iskola két termében nyílt kiállítás: az egyikben a marosvásárhelyi Fotóklub tagjai állítottak ki mintegy negyven, az alkalomhoz illő tematikájú képet, a másikban a mikházi születésű fafaragó mester, Salat Dénes gyönyörű bútorait láthatták az érdeklődők. A Mentor Kiadó könyvbemutatója után, a mikházi volt kántorlakban Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató által kölcsönadott bútorokból berendezett Válaszúti szoba vonzott jelentős lélekszámú érdeklődőt, míg Novák József címerkiállítását a Reneszánsz panzió falain csodálhatták meg a látogatók. Délután, illetve este a magyarországi Forrás színház előadásában Katona Imre Csíksomlyói passióját, ezt követően a Maros Művészegyüttes Szem látta, szív szerette műsorát tekinthették meg az érdeklődők a Csűrszínház színpadán. Az esti táncház következményeként másnap délre kezdett éledezni a látogatók serege, délelőtt a marosszéki huszárok vonultak fel és tartottak harci bemutatót, majd Székely Szabó Zoltán színművész adta elő Tutuka és más kabaréságok című egyéni műsorát. Ács Tamás, a Forrás Színház művésze A bor dicsérete címmel tartott előadást, majd a délutáni szünetet és ejtőzést követően a Csűrszínház színpadát vette birtokba a mélyen tisztelt publikum: Sebestyén Melinda, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze Párjavesztett címmel székely népballadákból álló egyéni műsorával lépett fel Mikházán, szép számú közönség előtt. A Török Viola rendezte előadás fekete leplekből álló háttere, a művésznő fekete és fehér ruhája, visszafogott, egyszerű és éppen ezért hatásos előadásmódja megfelelő erővel adta vissza a székely balladák komor és kegyetlen világának sötét hangulatát, a szöveg mögötti, metaforikus jelentéstartalmakat. Méltó folytatásként a mikházi, gyönyörű ferences templomban Dörner György magyarországi érdemes művész versműsora következett. Az Optimistán bele a reménységbe című összművészeti, gondosan megtervezett dramaturgiával rendelkező színházi est során Dörner György és a Forrás Színház művészei léptek fel, a „felvonások” kezdetét orgonajáték jelezte. Petőfi-verssel vette kezdetét a szenvedélytől nem mentes, mégis kimondottan erőteljes, dinamikus és valódi katarzist előcsalogató műsor, amelynek során a fellépő művészek igaz hitelességgel tolmácsolták Ady Endre, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Arany János, Weöres Sándor, Dsida Jenő és Wass Albert verseit, a Júlia szép leány című székely népballadát, Deák Ferenc és Bartók Béla gondolatait. A ferences templom falai közötti, sajátságos hangulatban igen erőteljesen és emlékezetesen hangzott, ahogyan Dörner György A walesi bárdokat szavalta.

Közben a Csűrszínházban is (újra)kezdődött a program, elsőként az Öves együttes lépett fel, gyimesi és moldvai csángó népzenéjüket Kallós Zoltán előadása követte. A technika ördöge ugyan próbálkozgatott ezt megzavarni, ennek ellenére igen érdekes előadást hallhattunk a mezőségi, azon belül széki népzenéről és népszokásokból, a számos, Kallós Zoltán által évtizedekkel ezelőtt készített felvételek bejátszása közben pedig népdalok kottáit osztogatták a szervezők. Így az előadás szüneteiben a dalra fakadó közönség jelentette a fesztivál pillanatnyi fénypontját, hisz a dalolás a Csűrszínházi Napok egyik jellegzetessége. És ahogyan a kezdetekben is volt, az idén sem történt másképpen: az estet záró Bekecs Néptáncegyüttes Trilógia című előadása után ismét táncház következett, a napközbeni jó hangulat estére érte el tetőpontját. Vasárnap délelőtt szentmisével, majd az Ariel Színház Csipkerózsa című gyerekelőadásával zárultak a kilencedik Csűrszínházi Napok, amelyeknek a színházi és néptánci előadások mellett idén elmaradhatatlan kísérője volt a Csűrszínház udvarán nyárson forgó, sült malac illata, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Marosi szervezetének sátrai és az azok alatt ténykedő kézművesek munkálkodása, a jókedvű, néha az esti hidegben meg-megborzongó arcok sora, a családias és éppen ezért igen jó hangulat. Jövőre immár a tizedik következik…