Nevek (torz) fordítása

Nemrégiben hallottam a rádióban vagy a tévében, egy hölggyel beszélgetett valaki, aki azt mondta románul: „mit gondolnak, hogy lefordítják magyarra a Paul Chinezut, és úgy írják ki az utca nevét?” Valahogy így hangzott, ami megütötte a fülemet, és ismét eszembe juttatta azt a velem megtörtént esetet, ami pont erről szólt. 

Történt az 1980-as évek elején, amikor a volt II-es járóbeteg-rendelőben dolgoztam, ha jól emlékszem, Pánti Judit asszisztensnővel (talán ő is emlékszik az esetre, de lehet, hogy őt nem kavarta fel annyira, mint engem). A rendelésre bejött egy középkorú, sötét ruhába öltözött, mosolygós hölgy, és hallhatóan törte a magyart, így én románra fordítottam a szót (ahogy illik, és ahogy mindig is tettem). Erre ő kikérte magának és elmondta, hogy nemrég telepedett le Marosvásárhelyen, és igyekszik magyarul tanulni, ezért inkább beszéljünk ezen a nyelven. Rendben. Én felvettem az adatait, amelyek a betegkönyvbe kötelezőek voltak, a nevére nem emlékszem, de amikor a lakcímét kérdeztem, azt mondta, hogy „Kínai utca x szám”. Mire megjegyeztem, hogy sok éve élek és dolgozom Marosvásárhelyen, de még ezt az utcanevet nem hallottam. Elkezdte magyarázni, hogy a turbinaárok mellett, a Cuza Vodă utcából ágazik le, mire én felkiáltottam, hogy „ja, a Paul Chinezu utca”. Igen, mondta: így van kiírva, de azt gondolta, hogy magyarra fordítva Kínai Pál az utca neve. Erre én röviden felvilágosítottam, hogy az Kinizsi Pál utca, ami egy személynév. Ezzel vége is lett ennek témának, ment tovább a megszokott formában a betegvizsgálat stb. 

Ám ami akkor történt, úgy beivódott az agyamba, hogy soha nem felejtettem el, és mint egy groteszk történet, időnként eszembe jutott. Ez történt most is, a konkrét beszélgetést hallva.

Szeretném felhívni a fiatalabbak figyelmét, hogy a földrajzi nevek, így az utcanevek is, a köznépnek szólnak, és ez a „lefordítási mánia”, legyen az BÁRMELY nemzet politikusainak részéről, káros és a fentihez hasonló groteszk helyzetekhez vezethet. 

Általában véve úgy gondolom, hogy senkinek nincs joga egy másik ember nevét a saját aktuális ízlése és gondolkodási módja szerint átírni. Bár meghonosodott a magyarban, helyesebb Jules Verne-t említeni Verne Gyula, vagy Karl Mayt May Károly helyett. Még emlékszem, amikor, amúgy szarkasztikusan, kérdeztük, hogy akkor lesz Anton Mare de la Buda utca? Vagy, hogy angol fordításban John Gold a Toldi szerzője. Ugye, milyen nevetséges helyzetek alakulnak ki a szűklátókörűségből és a nemzetieskedő elvakultságból, jöjjön az bármely oldalról?

Tiszteljük és becsüljük meg egymást, és minden nemzet nagyjait, tehetségeit. Megbecsülésünk jeléül tanuljuk meg kiejteni és leírni a nevüket úgy, ahogy ők írták és ejtették. Ennyi műveltséget és civilizált magatartást elvárhatunk egymástól a XXI. században.

Dr. Nagy Irén