Népzenéből új stíl, és miért Quimby a Quimby?

Mire ezek a sorok megjelennek, már véget ért a Rádió GaGa hétfő esti születésnapi bulija, mindazonáltal számos érdekes információ elhangzott azon a sajtótájékoztatón, amelyet a marosvásárhelyi kereskedelmi rádió szervezett hétfő délelőtt a Quimby és a Csík Zenekar tagjaival. A tizenöt éves szülinapot ünneplő koncerten a magyarországi rock- és népzenekultúra méltán neves és igencsak népszerű képviselői – a fent említett két zenekar – léptek fel, a Bernády Házban tartott sajtótájékoztatón a Quimby teljes tagsága jelen volt, míg a Csík Zenekarból Csík János, Majorosi Marianna és Szabó Attila válaszolt a sajtó képviselőinek kérdéseire.

 

A szervezők részéről a jelenlévőket Farczádi Attila, a GaGa főszerkesztője üdvözölte, majd Nagy István színművész, a rádió vezetőtanácsának tagja szólalt fel. Mint elmondta, a hétfő esti rendezvény kettős ünnep – egyrészt a rádió tizenötödik születésnapját, másrészt a velük régóta szoros üzleti és baráti kapcsolatban álló PC House számítástechnikai cég huszadik születésnapját ünneplik a dupla koncerttel, amellyel a felnőtt, igényes zenei preferenciákkal rendelkező hallgatókhoz kívánnak fordulni. A Quimby és a Csík Zenekar meghívása ellen senki sem tiltakozott, és sikerült megszervezni a koncertet – holott olyan zenekarokról van szó, akiket nem porból és hamuból kellett újraéleszteni, fellépési naptáruk igencsak zsúfolt. A hallgatóság lélekszáma iránt tudakozódó kérdésekre válaszolva Nagy István elmondta, gazdasági okokból régóta nem végeztettek szakszerű felmérést, így erről csak hozzávetőleges információkkal rendelkeznek. A Rádió GaGa a Kalonda-tetőtől szinte Besztercéig fogható, magyar és román nyelvű műsorokat egyaránt sugároz, becsléseik szerint körülbelül 150-200 ezer emberhez jut el. Hogy ők valóban hallgatják-e, avagy sem, nem tudják pontosan, de számos pozitív visszaigazolás érkezett hozzájuk az évek során, gyakorta a tengerentúlról. Hompot Szilárd, a rádió igazgatója hozzátette, huszonhat alkalmazottjuk van, a legtöbb az erdélyi kereskedelmi rádiók sorában, öt éven belül pedig át kell térniük a digitális rádiózásra. Adásuk hatósugarát nem kívánják bővíteni, a rendezvényszervezéssel pedig bevételeiket is igyekeznek gyarapítani. 

A meghívott együtteseknek feltett kérdésekre érkező válaszokból kiderült, a Quimby és a Csík Zenekar tagjai egy benzinkútnál találkoztak először, régóta ismerik egymást, többször zenéltek, zsűriztek együtt, és az is előfordult, hogy a Quimby koncertje után a Csík Zenekar tartott táncházat. Csík János, Majorosi Marianna, valamint Szabó Attila elmondták: a feldolgozandó Quimby-dalokat Szabó Attila javasolja, további sorsukról a zenekar közösen dönt. A Csík Zenekar sokáig autentikus népzenét játszott, a fordulat akkor következett be, amikor kísérletképpen egy mezőségi dallamba illesztettek egy szvingdalt. Ezt követték a további ötletek. Azelőtt leginkább táncházakban, otthoni mulatságokban léptek fel, de nagyon szerették volna a népzenében, a táncházban egymásra találó szerelmesek, a népdalokban fellelhető szimbólumok, szóképek, emberi érzelmek szépségét több emberhez is eljuttatni. Hogyan szólna egy mezőségi népdal szvingritmusban? – ez volt a kezdeti kérdés, a választ pedig nagyon jól fogadta a közönség. Természetesen számos negatív kritika is érte őket emiatt, ezt tudomásul vették. A „folk-rendőrség” eleinte nem értette, hogy miért kell ezt a kaput kinyitni. De a zenekar számára fontos volt, hogy olyan embereket is megszólítsanak, akik azelőtt nem hallgattak népzenét. A kezdeti negatív kritika mára olyannyira visszájára fordult, hogy a két tábor – a rock- és a népzenét kedvelők hatalmas csoportja – elkezdett figyelni egymásra. És mindez odáig „fajult”, hogy ma már a mezőségi lakodalmakon kérik a Most múlik pontosant... 

Mindezt Kiss Tibor, a Quimby frontembere is megerősítette, aki elárulta: a Csík Zenekarral való találkozásuk előtt nemigen hallgatott népzenét. – A Csík Zenekar az elmúlt évek során többet tett a magyar népzenéért, mint a legtöbb, ezért felelős intézmény: azáltal, hogy sokkal több emberrel megismertette a népzenét, az mára már nem rétegzene és szubkultúra Magyarországon – mint azelőtt volt –, hanem újra élő, embereket megmozgató muzsika. Nem múzeumba valók azok a műfajok, amelyek jók és amelyeket tömegesen szerettek egykoron. Fontos, hogy a ma közönsége is megtalálja ezeket, és ehhez nagyszerű ajtó a Csík Zenekar. Ami a Quimby nevének titokba vesző jelentését illeti, a zenekar tagjai elárulták: a nyolcvanas években volt egy barátjuk, aki Amerikába disszidált, és ott egy kulturális felhangokkal rendelkező szatirikus képregényújságnál helyezkedett el. A lap neve – az alapító után – Quimby volt, amely ottani családnév. Ez a barát havonta küldött egy lapszámot az éppen aktuális bandák új kazettáival, és ez a csomag a kommunizmusbeli Magyarországon a lázadó ifjúk mannája lett. '91-ben Quimby úr ellátogatott Magyarországra, összebarátkozott a fiúkkal, és megnézte az akkor mindig más néven fellépő együttes koncertjét, akik ezt követően felvették a látogató nevét. Egyrészt tiszteletből, másrészt mert angol volt, másrészt mert nem jelentett semmit, így senkinek sem lehetett ellenvetése. El is fogadta mindenki.