2020. augusztus 4., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kilencedik alkalommal tartottak Gyöngykoszorú néptáncünnepélyt a marosludasiak.

Az Öreg Fenyők táncosai


Kilencedik alkalommal tartottak Gyöngykoszorú néptáncünnepélyt a marosludasiak. Ha minden jól megy, a tizedikre is sor kerül, villantotta fel a reményt a főszervező, Tóth Sándor művelődési előadó, a házigazdák Hajdina együttesének irányítója. Szombaton a fenyegető vihar miatt elmaradt a szokásos népviseleti felvonulás, ám annál nagyobb kedvvel táncoltak és daloltak a város művelődési házának színpadán, a népes közönség előtt. Urbán Rudolf tiszteletes rövid áhítatát követően Ferenczi Levente alpolgármester üdvözölte a vendégeket, majd Tóth Sándor emléklapokat, díszokleveleket nyújtott át azoknak a táncosoknak, akik „kinőtték” a Hajdinát, hiszen az érettségi után bizonyára másfelé vezeti őket a sors. Szilágysomlyóról érkezett a 2006-ban alakult Szederinda citeracsoport, zenei oktatójuk Gáspár Attila zenetanár, alapító vezetőjük Széman Rózsa. Őket a helybeli kicsik Pohánka csoportja követte, szakmai irányítójuk, akárcsak a nagyoknak, Kiss Gellért István, a Maros Művészegyüttes táncosa. Majd a Pethő Sándor vezette marosvásárhelyi Öreg Fenyők táncosai mutatták meg, hogy nem is olyan öregek. A helybeli Ardealul néptánccsoport parázs tánca előtt Pop Roxana és kislánya, Carmen román népdalokkal szórakoztatta a hallgatóságot, majd az ördöngösfüzesiek összeszokott nyolcas fogata mutatott példát énekből és táncból. Utánuk következett a Hajdina nagycsoportja, aztán a radnóti Hékás csapata, akiket a magyarózdi származású Demeter Erzsébet vezet. A Kendi Csillagok gyermekei és ifjai Vajda József Attila vezérletével ropták, a tanító bácsi elújságolta, hogy Kenden július 9-én, szombaton tartanak Gyöngykoszorú-találkozót. Mezőbodonból Kovács Levente tanár úr hozta el kis tanítványait, Moldován Dávidot, Kupás Edinát és Máté Imolát, akik zongorán játszottak népi gyermekdalokat. Volt olyan csoport, amelyik kétszer is fellépett, más-más tánccal, így a kendiek, az „öreg fenyők”, és zárásként a helybéliek, ezzel is fokozva a művészi hatást. Örömmel üdvözölhettem a közönség soraiban Kiss Ibolya nyugalmazott tanárnőt, aki sokat tett a környék magyar fiataljainak művelődéséért, és élénk kíváncsisággal követte a műsort. (Elismerő szavait Tóth Sándor közönség- és művelődésszervezői munkájáról csak azért nem idézem, mert meghaladnák e tudósítás kereteit.) A megyei Forrásközpont segítségét is megköszönték a szervezők.

Még annyit, hogy elbűvölően játszotta a táncrendek muzsikáit és szolgáltatta a zenét később a táncházban is a kolozsvári Harmadik Zenekar.

Vasárnap Radnóton léptek fel társvendégeikkel a hajdinások.