Kapóra jött a nagyobbik kormánypártnak az új közigazgatási miniszter tegnapra időzített beiktatási ceremóniája: erre hivatkozva halasztották el a pártgyűlést, ahol a három évvel ezelőtti elnökbuktató népszavazás kapcsán első fokon felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt előd pártból való menesztése lett volna napirenden.
Kapóra jött a nagyobbik kormánypártnak az új közigazgatási miniszter tegnapra időzített beiktatási ceremóniája: erre hivatkozva halasztották el a pártgyűlést, ahol a három évvel ezelőtti elnökbuktató népszavazás kapcsán első fokon felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt előd pártból való menesztése lett volna napirenden. De előbb vagy utóbb dönteni kell a párt második emberéről, és olyan helyzet ez számukra, amire jó megoldás igazából nincs.
Két lehetőség adott: az egyik, hogy összezárnak és megtartják a pártban a vidéki bárókat kordában tartó és a szavazógépet mozgósító alelnököt, erre utalnak az ítélethirdetés óta hallott nyilatkozatok is. Csak zárójelben: mily érdekes, hogy a más politikusok igazságszolgáltatással kapcsolatos szavaira oly érzékeny fülek ingerküszöbét meg sem súrolták az első fokú ítéletet politikai töltetűnek beállítani próbáló kijelentések, holott ez még laikus szemmel is durva próbálkozás volt az igazságszolgáltatás befolyásolására. De az ilyenekhez már hozzászokhattunk ebben a pártházban, hiába próbálták márciusban a korrupcióval szembeni kérlelhetetlenség címkéjét a hajtókájukra varrni. Az csak a hiszékenyeknek szólt. Ha fedélzeten tartják az elítéltet, azt itthon még el tudják simítani a Băsescu-rendszerrel és maradványaival szembeni hadakozás címén a végleges ítéletig, viszont nemzetközi szinten kerülnek igencsak kényelmetlen helyzetbe, mert jogállamokban nevelkedett embereknek elég nehéz lesz megmagyarázni, hogy miért tartanak magas funkcióban választási csalásért elítélt elvtársat.
A másik lehetőség a párt második számú emberének menesztése, ami az őket jól ismerő elemzők szerint a helyi bárók lázadásában megmutatkozható belső viharral fenyeget, de elkerülhetetlenül a központi vezetés népszerűsé-gének megroggyanásával járna házon belül. Viszont az alakulat élén egy választási vereséget túlélő kormányfőnek még nyereséget is hozhat egy lehetséges rivális eltűnése.
Az a kormánypárt gondja, hogy ebből a slamasztikából hogy mászik ki, de a referendumperben hozott első fokú ítéletnek az egész politikumra kiterjedő hatása is van. Mert ha választási csalással börtönt lehet kockáztatni, akkor ezentúl a kampányfelelősök minden pártházban jól meg kell gondolják a választók mozgósítására irányuló hadjáratok fogásait. És ez kemény kihívásnak ígérkezik a jövőre esedékes választások viszonylatában, hiszen egy friss felmérés szerint a pártok és a parlament lakossági bizalmi indexe mélyről kutatja ama bizonyos bányabéka becses ülőalkalmatosságát, tehát a mozgósítás igencsak elkelne. Ha, okulva a szocdem főbáró példájából, jó választási programokkal igyekeznek majd megnyerni a szavazókat a pártok, még hajlamosak lehetünk egy távolabbi jövőben elhinni, hogy ezek a közéleti kérdésekkel foglalkozó, a választókat képviselő szervezetek, és nem a közpénzekből magánhaszonra ügyeskedők önsegélyző pénztárai. Ez az ítélet is egy lehetőség a jobb irányba indító változásokra.
