2024. május 19., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az 1717–1719. évi szárazság és pestis idején elhunytak számát Csík-Gyergyó-Kászonszék és Udvarhelyszék esetében elég pontosan ismerjük.

Brassói szászok


A számbeli veszteségek

Az 1717–1719. évi szárazság és pestis idején elhunytak számát Csík-Gyergyó-Kászonszék és Udvarhelyszék esetében elég pontosan ismerjük. Csík-Gyergyó-Kászonszék 25 666 lakosából, Lakatos István feljegyzése szerint, a járványban elpusztult 11 348 személy (adatait pontatlanoknak találtuk, a községenkénti összesítés 10.748 elhunytat eredményezett). Ugyanakkor egy korabeli hatósági iratban 12 630 halottról szól a jelentés.

Udvarhelyszéken 1719. szeptember 5–11-e között, majd november-decemberben végzett felmérésben 10 219 halottat és 786 pestisben sínylődő beteget jelentettek. A betegek egy része bizonyosan nem élte túl a járványt, és az elhunytak számát szaporította. Ezért az elhunytakra vonatkozó fennebbi adatokat kiegészítettük
10 500-ra.

Marosszékről csak részadatok maradtak fenn. Az 1719. november 29–30-ról származó adatok alapján a mezőbándi járás 13 falujában az 1719. július 16-án kezdődött járványnak 1747 emberi áldozata volt. Ebből Mezőbándon 453, Mezőmadarason 227, Náz-nánfalván 226, Mezőbergenyén 183, Csittszentivánon 129, Marosszentkirályon 120, Harcón 100 stb. Székelyhodoson pestisben elhaltak 269-en és életben maradtak 128-an. A Hodos és Szováta között elterülő hét faluban ekkor összesen 1222 elhalt és 1340 életben maradt lakost jegyzett fel Csedő András székelyhodosi római katolikus lelkész. Ha a járvány a szék többi részén is hasonló intenzitással pusztított, akkor itt is több mint 10 ezer főnyi áldozattal számolhatunk.

Marosvásárhelyre vonatkozóan Szakmári Ötvös János helyi krónikaíró írja naplójában: „Az 1719. Esztendőben Júniusban kezdődött az irtóztató pestin Városunkban, az mely is kevés házat hagyott illetetlen, az melyet is hozott reánk az mi bűnünk. Házamtól szép három leányom holt meg, az egyik április 30-án, a második szeptember 24-én, a harmadik szeptember 27-én.” A pestis után Marosvásárhelyen 103 kihalt családot és 267 meggyó-gyultat vettek nyilvántartásba. Vagyis a lakosságnak több mint felét érintette a járvány. Az elhunytak összlétszámát azonban nem ismerjük. Ha tekintetbe vesszük a családok lélekszámát, akkor Marosvásárhely vesztesége 800–850 személy lehetett, a város összlakosságának mintegy 35%-a.

A népesebb Háromszéket illetően általános becsléssel és részadatokkal rendelkezünk. Báró Apor Péter, korabeli háromszéki főkirálybíró felbecsülte az igazgatása alatt álló szék emberveszteségét. Ő a széket ért csapás áldozatainak számát 19 ezerre és néhány száz főre tette. Tekintetbe véve a háromszéki adatok mellett a szomszéd vidékekre vonatkozó feljegyzéseket is, véleményünk szerint az itt elhaltak száma elérte a 18.300-at. Számításaink tehát megközelítik a kortárs háromszéki főkirálybíró becslését. Megemlítjük ugyanakkor, hogy a kisebb kiterjedésű szomszédos Brassó központú Barcaság 28 településén ugyanebben az időszakban a ragály áldozata 18.088 személy volt, ami több mint 40%-os veszteséget jelent.

A háromszéki helyzetet, a szárazság és a pestis pusztításait szemléletesen tükrözik a fennebb már említett korabeli siralmas verses krónika Uzon községre vonatkozó megrázó sorai:

„Kétszázharminchárman széllyel búdosának,

Kínjában rémülvén az éhhel halásnak,

Kétszázhatvannégyen pestisben halának,

Kétszázharmincegyen, kik maradának.”

A fennebb felsoroltak alapján a ragálynak Székelyföldön 1718 nyara és 1719 ősze között 51.930 főnyi ember áldozata volt. Számításaink szerint Erdély viszonylatában 1718–1719-ben pestisben elhunyt 170–180 ezer ember, amelyből a Székelyföldre mintegy 51–55 000 ezer esett. Vagyis míg Erdély viszonylatában a járvány a lakosság 20%-át ragadta el, Székelyföldön a 38–40%-ot.

Az összeírások megbízhatósága

Ha összevetjük az összeírások és a többi levéltári forrás, valamint a kortárs irodalom adatait, az eltérés, ami ellentmondásnak is tekinthető, meghökkentő. Az összeírások 11,2%-os csökkenésre utalnak, a többi forrás 38-40%-osra. Ahhoz, hogy a többféle adatot összevethessük, családalapú nyilvántartá-sokból meg kell állapítanunk a lélekszámot. Ennek érdekében a 18. századra az ötös szorzót szokás használni, egy családra öt személyt számítva. Ez az eljárás helyes és elfogadható békés és természeti csapásoktól mentes körülmények között. Ez viszont nem állítható az 1720. évi adatokra. Ezért a helyes szorzó megállapítása érdekében a természeti csapások okozta emberveszteségre vonatkozó adatokat összevetettük a korabeli összeírásokkal.

A szárazság és pestis által sújtott Székelyföld embervesztesége részben teljes családkihalásokkal, részben családtagok elvesztésével járt. A teljesen kihalt családok mellett a túlélő családok jó részénél az áldozatok főként idősek, ifjak és gyerekek voltak. Példa erre a Háromszékkel szomszédos Barcaság, ahol erre vonatkozóan is készültek korabeli kimutatások. Ott az elhunytak 1/3-a felnőtt, 2/3 ifjú és gyerek. Tekintetbe véve a rendkívül nagy emberveszteséget, a családtagok száma számottevően lecsökkent, nem haladta meg a 3,2–3,5 személyt. Így a pestis sújtotta vidékek lélekszáma a feltételezettnél lényegesen alacsonyabb lett. Ezt a jelentős különbözetet az összeírások, mivel a családok számára összpontosultak, csak részben tükrözik.

A szárazság és a pestis okozta pusztulások során teljes falu-elnéptelenedés nem történt. Az elvándorolt családok egy részének visszatérésével és az új betelepülőkkel az elnéptelenedési folyamat már 1720-ban megfordult, és az élet rövidesen a megszokott kerékvágásba lépett. A családok taglétszáma újabb családalapításokkal és a népszaporulattal emelkedni kezdett, majd elérte a megszokott szintet.

Megjegyzés: Az 1614. és 1703. éveknél egy családra öt személyt számítottunk, az 1722. évnél, a pestis és a szárazság miatt, Aranyosszékre 4,5-et, a többi székre 3,5-et.

Feltárva az okokat és következményeket, hihetőknek és elfogadhatóknak kell tekintenünk egyéb források mellett az összeírásokat is. És ami kötelező minden kutató számára, a levéltári források körültekintő értékelése, a létrehozásukat kiváltó tényezők mérlegelése. A fentebbi táblázatban található végső adatok bizonyíték minderre, hiszen összességük felhasználásával vált elérhetővé egy valósághű kép.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató