2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A zene végigkísérte Bolyai János életét. Ha nem így lett volna, nem szólna legenda erről. 


Párbaj és zene
A zene végigkísérte Bolyai János életét. Ha nem így lett volna, nem szólna legenda erről. Az egyik történet szerint Jánost egy vita miatt párbajra hívta tizenhárom lovastiszt. Bolyai egy feltétellel elfogadta a kihívást. Kikötése az volt, hogy minden párbaj között játszhasson egyet a hegedűjén. Nagyot hahotázott erre a tizenhárom huszár. No, csak nyikorgassa a mérnök úr azt a cincogó szerszámot, majd elválik, hogyan bánik az élesebbik vonóval, a karddal. Megtörtént az első összecsapás. János győzött. Ezzel kapta a hegedűjét, és játszani kezdett. Némelyek azt is tudják, hogy Beethoven Kreutzer hegedű-zongora szonátáját játszotta. A mű valóban lehetőséget ad mindkét hangszeresnek, hogy virtuozitását bemutassa. Az utolsó hang után János letette a hegedűt, és felvette a kardot. Rövid csattogás, és a kihívó vereséget szenvedett. Bolyai újra hegedülte a Kreutzert. Aztán a harmadik lovastisztnek is hamarosan el kellett ismernie, hogy veszített. János pedig közjátékként ismét az említett művet szólaltatta meg. Arra gondolt talán, hogy az a tizenhárom csak megismeri valahogy Beethoven művét, ha tucatszor hallja. Vagy az is megeshetett, hogy babonás félelmet akart kelteni bennük. Képzelhetjük, mennyire idegesíthette a kemény tiszt urakat a muzsikaszó, miután egyre többen vallottak kudarcot. Az esemény végül Bolyai János bravúros győzelmével végződött. Elképzelhető, mi jutott a tiszt urak eszébe, valahányszor hegedűt hallottak megszólalni! Hát bizony ott kísérthette őket a szégyenteljes vereség, mert egy gyökvonogató muzsikusról ilyet nem álmodtak volna. A valósághoz hozzátartozik, hogy ez a történet szép mese csupán, de mindenképpen felhívja a figyelmet arra, hogy nem akármilyen hegedűs lehetett a hadmérnök, ha a legenda a hegedűjátékot ennyire fontosnak tartja.
 
Paganinit „hozta el” Marosvásárhelyre
Bécs után János hazaköltözik Erdélybe. Temesváron teljesít szolgálatot, majd domáldi birtokán tölt néhány évet. 1843-ban Marosvásárhelyre költözik. És itt vajon mire figyelnek fel? Talán véletlen, hogy hegedűjátékán csodálkozik a város? Alexits György jegyzi fel róla, hogy „képes bravúrosan játszani Paganini darabjait első látásra, sőt szemfényvesztő mutatványokra is vállalkozik”. Niccolo Paganini, „az ördög hegedűse”, bámulatos virtuóz volt. Az a hír járta róla, hogy utánozhatatlan. De íme, Bolyai János megközelítette az olasz virtuóz tudását. Hogy kitűnő hegedűs volt, arról egy hangversenyplakát is tanúskodik. A rendezvényen a következő műveket hegedülte: egy Mayseder-művet és kilencet Paganinitől. Marosvásárhely zenei életében Bolyai János szólaltatott meg először Paganini-műveket nyilvános hangversenyen.
Bolyai János hegedűje tekervényes utat járt be. Egy ideig nyomon követhető, ki adta el, majd ki vásárolta meg; 1903-ban Klein Ottó a hangszer tulajdonosa, ezt követően nyoma veszett a hegedűnek.
Bolyai János – hasonlóan a nagy matematikusokhoz – elméletben is jól ismerte a zenét, sőt pedagógiai és filozófiai megállapításai is lényegesek. A zene elméleti és gyakorlati részeit Bolyai János a Muzsikatan című munkájában foglalja össze. A művészeteket három csoportra osztja: hangművészet, képzőművészet és művelő művészet. Ez utóbbi csoport leginkább a mozgáshoz áll közel – tehát az ép testben ép lélek elvén a test harmonikus fejlesztését is fontosnak tartja.
A hangművészethez a zene, a költészet és a szónoklat tartozik. Egy jó költőnek vagy szónoknak jó zeneismerőnek kell lennie, hogy mondanivalóját kellő dallamossággal, kellő hatással tudja megfogalmazni és előadni. A művelő művészet – érdekes módon – eléggé közeli kapcsolatban van a zenével, ugyanis ide tartozik a tánc, a színjátszás, „kardoskodás”, úszás, lovaglás és tagmozgatás. Mindenik részterület magában hordozza a ritmus egyenletességét és ugyanakkor az idővel való gazdálkodást. A vívásban különösen fontos, hogy az ember a legapróbb időegységeket is érzékelni tudja, hiszen a siker leginkább a gyorsaságon múlik.
A zenét azért állítja a legelső helyre, mert az a kiindulópont. Az egyszerű dallamok megalapozzák az ember ritmusérzékét, a ritmus az idővel való bánást gyakoroltatja, így az ember hamarabb képes lesz elsajátítani minden egyenletes mozgással kapcsolatban lévő művészetet. Azért is lényeges, hogy első helyre kerüljön a zene az ember nevelésében, mert a dallamokat a kevésbé művelt egyén is könnyedén felfogja. Az emberi hang minden hangszernél magasabb rendű, mert ezzel mindenki rendelkezik. Ezt kell először tökéletesíteni, azután jöhetnek a hangszerek. Emlékezzünk vissza, János is hétévesen kezdi el a hegedűtanulást, előtte édesanyja énekelt és zongorázott neki. Nem véletlen, hogy a hangszerek közül a hegedűt helyezi a ranglétra csúcsára, ugyanis ez az instrumentum alkalmas a legapróbb hangzásbeli eltérések megszólaltatására. Azt is hozzáteszi azonban, hogy virtuóz hegedűsnek csak az készüljön, aki kimagasló tehetséggel bír, és van kellő akaratereje naponta több órát gyakorolni. Még egy amatőr hegedűsnek is legkevesebb napi két óra gyakorlást ajánl. Bolyai János szerint legalább ennyi időt kell tölteni gyakorlással ahhoz, hogy egy tehetséges ember látványos sikert érjen el e hangszerrel. Kevesebb gyakorlással ne álmodjunk tapsról, mert technikai tudás hiányában „a hegedű fület marcangoló s lelket széttépő hangokat ad”.
 
Képletből zene
További érdekesség Bolyai Jánossal kapcsolatban, hogy matematikus-zenész zsenije előtt Csíky Boldizsár egy Passacagliával tiszteleg. A Marosvásárhelyen élő és alkotó zeneszerző 1997-ben szólóhegedűre írt műve utalás Bolyai János virtuóz hegedűsi mivoltára. A zene témája viszont a matematikus egyik képletéből táplálkozik és fejlődik bravúros zeneművé. Érdekességképpen figyeljük meg a zenemű és az egyik híres képlet kapcsolatát!
Hogyan lett a képletből zene? A delta, mint a betű is utal rá, a d hangnak felel meg. A K vizuálisan hasonlít az f hanghoz, a négyzetre emelés pedig a szekundlépéssel a g hangot eredményezi. A pi, a 3-as szám pedig ebben az esetben a tritonus (három egész lépés egymás után), vagyis az alaphanghoz viszonyítva ezt a hangzást adó enharmonikus hangköz, az asz. Végül az 
A-B-C hangok egyértelműek. Ezt a matematikai képletet úgy kellett variálnia a zeneszerzőnek, hogy ne csak puszta számsor legyen, hanem zene is, amely értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezik.
Ez a variációs forma és a művön belüli fejlődés burkolt célzás arra, miként építette fel Bolyai János új geometriáját: gondolat gondolatot követ, melyek egyre bonyolultabbak, egyre fejlettebbek, az előadó számára egyre nehezebbek, hogy bemutathassa zsenialitását. „A semmiből egy új, más világot teremtettem” – mintha ez hallatszana ki a zenéből. Az egyszerűnek látszó képletből virtuóz zene kel életre. A zenemű vége filozofikus célzás: visszatér a téma, a kiindulópont, de az alaphanggal egyszerre megszólal egy tiszta kvint, utalva arra, hogy érvényes Eukleidész geometriája, az az alap, de efölött van egy magasabb, tiszta, a földről felemelkedett nézőpont, Bolyai János geometriája.
Zene és matematika – két testvértudomány. Mindkettő az értelem művészete, két pólusa a világnak: az értés és az érezve értés tudománya.
Szilágyi Mihály 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató