A kétévente kegyként osztott KGST-vízum megszépült emlékei jönnek elő időnként, főleg ha egykori NDK-s (fiatalok részére: Kelet-Németország) dokumentumokat látok a képernyőn.
A kétévente kegyként osztott KGST-vízum megszépült emlékei jönnek elő időnként, főleg ha egykori NDK-s (fiatalok részére: Kelet-Németország) dokumentumokat látok a képernyőn. Én nem szégyellem, hogy ifjúságom egyik legnagyobb élménye a huszadik századi Európa szégyene – a berlini fal volt. Első fényképezőgépemet Kelet-Berlinben vásároltam, és az első fekete-fehér fényképeim a berlini falról készültek. Természetesen a keleti oldaláról, ahol a szovjet és keletnémet katonák őrizték a falat. De nem az egykori keletnémet falvédők juttatták eszembe most Berlint…
Borús, esős júniusi napok utáni vasárnap kisütött a nap, s kerékpárral végighajtottam a Merészség, később az Arany János úton. Eső utáni időben valósággal mellbevágott a hársfavirágok erős illata, és ekkor megjelent előttem Berlin egyik szimbóluma – a Brandenburgi kapu. Negyven évvel ezelőtt, amikor először mehettem el Berlinig, egy mezőségi magyar faluban azért vártak haza, hogy élő szemtanútól meghallják: valóban ketté van vágva a világ. Legalábbis Németország és annak fővárosa: Berlin. A vásárhelyi hársfák illata juttatta eszembe Berlin egyik legszebb sugárútját, ahol a Pergamon, a Bode múzeumok mellett ott állt a híres Humbold Egyetem, és a falvédő katonák háta mögött a Brandenburgi kapu, a mögötte lévő titokzatos Nyugat-Berlinnel.
Álltam a járda szélén, bámultam a szigorú város forgatagos világát, s a zsebemben hordozott német-magyar kéziszótárból tanultam meg a sugárút nevét: Unter den Linden – Hársfák alatt. Amikor egy négy évtizeddel ezelőtti nyáron a berlini hársfák alatt sétálva tanultam a német szavakat, már rég elhullatták illatos virágaikat, nekem mégis a hársfaillatról a berlini Unter den Linden sugárút jut eszembe, mert azokban a hetvenes években addig volt számunkra elérhető Európa. Sőt, akkor az jelentette nekünk a szabadságot. Talán ezért jelenik meg ma is előttem ifjúságom nosztalgiás élményeként annak a német városnak hangulata, az Unter den Linden sugárút megszépült emléke minden évben, amikor kivirágoznak Marosvásárhelyen a hársfák.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
