2021. január 28., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Online tanácskozás a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján

Romániában minden harmincadik másodpercben bántalmaznak egy nőt, évente pedig több mint kétszázan válnak a családon belüli erőszak halálos áldozatává. November 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének a világnapján az RMDSZ Nőszervezete online kerekasztal-beszélgetést szervezett, az esemény házigazdája, Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, az RMDSZ Nőszervezetének szociális és családügyekért felelős ügyvezető alelnöke Erdély különböző részein dolgozó szakemberekkel beszélgetett a témáról. A szakemberek nem győzték hangsúlyozni: a nőkben tudatosítani kell, hogy nem szégyen segítséget kérni. Van egy erre a célra létrehozott zöldszám is, a 0800500333.

Csép Éva Andrea hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy az utóbbi években több olyan törvénymódosítást sikerült elfogadtatni, amelyek fokozott védelmet biztosítanak a bántalmazottaknak, valamint megkönnyítik az őket segítő szakemberek munkáját. 

Mint mondta, a nők elleni erőszak nem magánügy, ezért is élvezett prioritást az RMDSZ napirendjén ez a téma, annak ellenére, hogy többen vádolták őket azzal, hogy nem ez az erdélyi magyar társadalom legégetőbb problémája. Ám a képviselő által ismertetett statisztikai adatok arra utalnak, hogy igenis égető, és sajnos sokakat érintő probléma, amit nem szabad a szőnyeg alá söpörni. 

Csép Éva Andrea rámutatott, 2019-ben mintegy 15 ezer távoltartási végzést és ideiglenes távoltartási rendeletet adtak ki, és az esetek egyharmadában sértette meg az agresszor ezek előírásait. Idén már az év első kilenc hónapjában tíz százalékkal nőtt a kiállított távoltartási végzések száma az elmúlt év ezen időszakához viszonyítva. A statisztikákból az is kiderül, hogy idén 18 százalékkal több esetben sértették meg a végzés feltételeit, és a bejelentett bántalmazások nyolcvan százaléka otthoni környezetben történt. 2019-ben a több mint 25 ezer bejelentett eset 91 százalékában az elkövető férfi volt, a nyilvántartott 26 ezer áldozat mintegy 77 százaléka pedig nő. 

Csép Éva Andrea hozzátette, parlamenti munkája során, a törvénymódosítások előkészítésekor találkozott szakemberekkel és áldozatokkal egyaránt, és megrázó volt számára, hogy az érintettek sok esetben a hatóságok nem megfelelő hozzáállásáról számoltak be. Talán az egyik legfontosabb törvénymódosítás a sürgősségi távoltartási rendeletre vonatkozik, aminek köszönhetően az áldozatok és gyerekeik sokkal gyorsabban kerülnek biztonságba, hiszen a rendőrök azonnal el tudják távolítani a bántalmazót a lakásból – világított rá Csép Andrea.

Emellett az audiovizuális médiát szabályozó törvényt is módosították, amely szerint most, ha családon belüli erőszakról jelenik meg valamilyen tartalom, kötelezően fel kell tüntetni a segélykérő zöldszámot, és azt is el szeretnék érni, hogy ez magyar nyelven is elérhető legyen. 


A világjárvány jó táptalaja az erőszaknak

Dr. László Éva pszichológus, a BBTE oktatója szerint november 25. kapcsán leginkább a családon belüli erőszakról szoktunk beszélni, ám szerinte az erőszak téma sokkal szélesebb körű, és gyakran elterelődik a figyelem a családon kívül történt olyan bántalmazásokról, mint a szexuális erőszak, az emberkereskedelem, amelyek szintén égető problémák. 

A családon belüli erőszak kapcsán elmondta, a világjárvány egy újfajta helyzetet alakított ki, úgymond a járvány „mellékhatásaként” gyarapodott az erőszakos cselekedet. A kiszolgáltatottság és a sebezhetőség növekedett a bezártsággal, hiszen ilyenkor sokkal könnyebb elszakítani az áldozatot a környezetétől, elég csak azzal érvelnie az agresszornak, hogy az áldozat felelőtlen, ha kimegy az utcára, mert hazaviheti a vírust. Továbbá a munkahelyek elvesztése, a megélhetés bizonytalansága is növeli a feszültséget a családban, és az amúgy is terhelt kapcsolatokban mindez táptalaja lehet az erőszakos megnyilvánulásoknak. A pszichológus szerint most azoknak az elkövetőknek a lehetőségei, akik régebb valamelyest tudták mérsékelni az agressziójukat azzal, hogy például amikor érezték, hogy elborul az agyuk, elmentek egy időre otthonról, csökkentek. Mindemellett a gyerekek is folyamatosan otthon tartózkodnak, otthon tanulnak, és ezáltal sokkal gyakrabban válhatnak szem- és fültanúivá a szülők közötti konfliktusoknak, és ez hatással van rájuk. Minden adat azt bizonyítja, hogy az érintettek alábecsülik, amit a gyerekek értenek, látnak, tudnak, éreznek abból, ami körülöttük történik. Visszajelzések érkeznek pedagógusoktól is, hogy amikor az online oktatás során ragaszkodnak ahhoz, hogy kamera, mikrofon legyen bekapcsolva, gyakran akaratlanul maguk is tanúivá válnak ilyen eseteknek. Ugyanakkor a járvány miatt a támogatáshoz való hozzáférés is csökkent, a tanácsadó központok áttértek az online és telefonos szolgáltatásokra. A krízisintervenció működik, de csökkent a szakemberek bizalma is, csak a súlyos esetekben mennek ki terepre, mivel ott van a másik veszély, a vírussal való megfertőződés kockázata.


A törvénymódosítás hatékony eszközöket adott a szakemberek kezébe

György Enikő, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság családon belüli erőszakkal foglalkozó részlegének vezetője hangsúlyozta, sokáig úgy tekintettek a családon belüli erőszakra, mint ami az adott család magánügye, az elmúlt évek törvénymódosításai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magánügyből közügy legyen. Hangsúlyozta, a terepmunkában nagy segítséget jelentenek a törvénymódosítások, egyebek mellett az ideiglenes távoltartási végzés, ugyanis előzőleg nem voltak eszközeik ahhoz, hogy vészhelyzetben bemehessenek az áldozat házába, előfordult, hogy az agresszor fejszével fenyegette meg őket. – Óriási lehetőség, hogy a rendőrség is velünk jön terepre, és azonnali hatállyal el tudja távolítani az agresszort a lakásból, még ha az a saját lakása is. Ha az áldozat ezt nem szeretné, elkísérjük egy védett otthonba. Tehát számos olyan eszköz van a kezünkben, amivel cselekedni tudunk – mondotta. – Emellett fontos előrelépés volt Hargita megyében az is, hogy létrejött az első védett lakóotthon, ahol egy évig kaphatnak ingyenes ellátást az áldozatok, gyerekeikkel együtt, többek között pszichológiai és orvosi ellátást, valamint a szakemberek megpróbálnak munkahelyet szerezni az édesanyának, a gyereknek iskolát keresnek. 

Csíszér Csaba, a Hargita megyei gyermekvédelmi igazgatóság sürgősségi központjának vezetője elmondta, elsősorban a gyermekeket érő bántalmazásokat hivatottak kivizsgálni, ellenben számos eset van, amikor anyuka kisgyerekével fordul hozzájuk segítségért. A járvány idején is tevékenykednek, a bejelentést követően 12 óra áll a csapat rendelkezésére, hogy kivizsgálják az esetet, és intézkedéseket rendeljenek el a gyerekek és – ha indokolt –, az anya védelmében. 


Felügyelet mellett találkozhat az agresszor apa a gyerekével

A tanácskozás egyik követője arra volt kíváncsi, hogy a védett házakban elhelyezett édesanyák gyerekei tarthatják-e a kapcsolatot a bántalmazó apával. Mayer Hajnal, a kolozsvári önkormányzat tanácsadó központjának vezetője elmondta, amikor az agresszor kérte, hogy láthassa a gyereket, az ő intézményükben találkozhattak szakember jelenlétében, majd visszakísérték a gyermeket a védett otthonba, amelynek a helyszíne titkos. Mint mondta, az agresszornak joga van tartani a kapcsolatot a gyermekkel, amennyiben nem bántotta a kiskorút. Ezt Csíszér Csaba is megerősítette, mint mondta, nem szakítják el a gyereket az apától, de minden esetben semleges helyen, szakemberi felügyelet mellett találkozhatnak. 


A kilépést követően sincs könnyű helyzetben az áldozat

Telman Enikő szociális és mentálhigiénés szakember röviden ismertette a folyamatot, ahogyan bántalmazás esetén eljárnak. A feljelentés után a mobil csapat tagjai általában a rendőrségen találkoznak az áldozattal, sokszor az agresszorral is. Ilyenkor először az indulatokat kell mérsékelni, meg kell nyugtatni az áldozatot, hogy biztonságban van, utána megpróbálnak segíteni neki. Az agresszor kapcsán a rendőrök döntik el, hogy szükség van-e az ötnapos távolságtartási végzés kibocsátására, de amikor már eddig fajultak a dolgok, szinte minden esetben indokolt az eltávolítása. A bántalmazónak el kell hagynia a közös lakást, megkérdezik tőle, hogy van-e ahová mennie. Legtöbb esetben rokonhoz, barátokhoz fordul, de olyan eset is volt, hogy a szakemberek a hajléktalanszállóba irányították, mivel nem volt ahol éjszakázzon. A szakember szerint az utóbbi időben egyre többször fordult elő, hogy az agresszornál szorongás, depresszió alakult ki, vagy egyéb pszichiátriai betegség jeleit mutatta, és ennek hatására bántalmazta a társát vagy a gyermekeit. Itt is megjelenik a járvány okozta magány, bezártság – mutatott rá. 

Mayer Hajnal szerint a bántalmazott eleve nehezen dönti el, hogy kilép a kapcsolatból, azonban miután elválnak is, és biztonságba kerül a gyerekeivel, számos nehézségbe ütközik, hiszen helyt kell állnia, el kell tartani esetenként két-három gyereket. Emiatt több mint tíz év tapasztalatára alapozva a szakember hangsúlyozta, nagyon fontos biztonságba helyezni, felkarolni az áldozatot, de a sorsuk továbbkísérésének a folyamatát is nagyon komolyan kellene venniük a hatóságoknak. 


Sokan térnek vissza az agresszorhoz

Csép Andrea rámutatott, a mindennapok tapasztalata az, hogy az esetek nyolcvan-kilencven százalékában hiába van terápia, jogi segítség, felkészítés egy más életre, az áldozatok visszatérnek a bántalmazó környezetbe, mivel félnek az ismeretlentől, vagy gazdaságilag függnek a bántalmazótól, vagy mert ilyen kultúrában nőttek fel. Sok esetben, főként vidéki környezetben, a nők szégyenként élik meg, hogy a szomszédok, ismerősök, kolléganők előtt kiderül: elmenekültek otthonról a gyerekekkel.

Ezt Nagy Gizella mentálhigiénés segítő is alátámasztotta, mint mondta, az áldozatok általában halmozott veszteséget élnek át, nagyon nehezen szánják rá magukat a kilépésre, és miután megtették, általában jön a „segítő rokonság”, és megjegyzéseket tesz, hogy mégiscsak tűrni kellett volna, legalább a gyermekekre való tekintettel, hiszen együtt kellene felnevelni őket, szükségük van az apára is. Ugyanakkor sok esetben az áldozatnak azzal is szembesülnie kell, hogy miután kilép, a barátok elmaradnak. Amíg benne van az elviselhetetlen kapcsolatban, mindenki jó tanácsokkal látja el, mindenki látja kívülről, hogy mit kellene tenni. De amikor végül elszánja magát, és kilép a bántalmazó kapcsolatból, hirtelen nincs idejük rá. Ugyanaz történik, mint más típusú veszteségek esetében, amikor a környezet nem akar szembesülni a helyzettel – fejtette ki a szakember. Nagy Gizella úgy véli, ilyen esetekben, ebben az áthidalási periódusban szükség lenne például az egyházi közösségekre, illetve akár a nőszervezetekre, amelyekhez bármikor lehet fordulni, ahol az áldozat nem érzi magát stigmatizálva, ahol nem tabu erről a témáról beszélni. Ők most egy ilyen „sorstársi közösség” létrehozásán gondolkodnak.