Nem ésszerű a polgári repülés betiltása a háborús övezetek felett

Félszázra tehető azoknak az országoknak a száma, amelyek rendelkeznek radar vezérlésű, nagy hatómagasságú rakétarendszerrel, amilyennel vélhetően lelőtték múlt csütörtökön Ukrajna keleti pereme felett a 10 kilométeres magasságban haladó malajziai utasszállító repülőgépet. Ennek ellenére nem ésszerű teljesen megszüntetni a polgári repülést a háborús övezetek felett – írta az AP amerikai hírügynökség szerdán.

 

Noha repülésbiztonsági és terrorizmus-szakértők szerint a világ légterei túlnyomórészt biztonságosak, a maláj utasszállító tragédiája rávilágít az olyan konfliktusövezetek feletti repülésben rejlő kockázatokra, ahol fejlett fegyverrendszerek fegyveres csoportok kezén vannak. A veszélyekre hívta fel a figyelmet az is, hogy az amerikai légügyi hivatal (FAA) kedden 24 órás időtartamra megtiltotta az Egyesült Államok légitársaságainak a tel-avivi Ben Gurion repülőtér használatát, miután a palesztinok által kilőtt egyik rakéta darabja a légikikötő közelében csapódott be.

Másrészről Irak északi és nyugati részén számos légitársaság gépei közlekednek a lázadók kezén lévő térségek felett is.

„Az elképzelés, miszerint komplex rakétarendszerek illetéktelenek kezébe juthatnak, akik azután használják is azokat, nem helytálló. A radarvezérlésű, nagy hatómagasságú rakétarendszerek kezelése túl bonyolult” – mondja John Pike, a GlobalSecurity.org nevű amerikai katonai információs honlap igazgatója. A félszáz ország döntő többségében az ilyen fegyvereket szigorúan őrzi a hadsereg, azok nem juthatnak egykönnyen terroristák vagy más felelőtlen elemek kezére. További biztonsági tényező, hogy ez a fegyver igen drága – teszi hozzá.

A szakértő sokkal közvetlenebb veszélynek tartja, hogy több százezer hordozható légvédelmi rakétarendszer (MANPAD) van szerte a világban és szélsőséges csoportok kezében is. Ezek a vállról indítható rakéták nem tudnak ugyan 10 kilométerre feljutni, de képesek öt kilométer magasságban repülő célpontokat eltalálni. A MANPAD-ek kezelése ráadásul szinte pofonegyszerű a radarirányítású rakétakilövőkhöz lépest, elég egy délután, hogy valaki megtanulja használatukat. Ilyennel lőttek le 1998-ban kongói lázadók egy utasszállítót 40 emberrel a fedélzetén. Túlélők nem voltak. Egy évtizeddel korábban ilyennel lőttek le afgán felkelők szintén egy utasszállító repülőt. A rajta lévő mind a 29 ember meghalt.

Ezek a hordozható rakétakilövők az utóbbi pár évben nagy mennyiségben kerültek ki Líbiából, a néhai diktátor, Moamer Kadhafi bukását követően. Líbiában vagy húszezer ilyen fegyver volt, ezeknek a háromnegyede eltűnt. Jó pár konfliktusövezetben felbukkantak már: Csádban, Maliban, Szomáliában, a Közép-afrikai Köztársaságban és Nigériában. Utóbbiban a hadsereg ráadásul képtelen megfelelően őrizni fegyverzetét és munícióját, a Boko Haram szélsőséges iszlamista terrorszervezet pedig rendre megtámad katonai támaszpontokat, köztük légi bázisokat.

Az említett országokon kívül háború dúl Líbiában, Szíriában, Irakban, a Gázai övezetben, Ukrajna keleti felén és Afganisztánban. 

A világ számos fegyveres konfliktusa ellenére mindazonáltal túl vad lenne az elvárás, hogy a légitársaságok járatai kerüljenek el minden ilyen légteret – mondja Brian Jenkins, a Rand Corporation nevű nemzetközi kutatóintézet munkatársa. „Ha lenne egy olyan szabály, amely egyszerűen azt mondaná ki, hogy a polgári repülőgépek nem repülhetnek olyan országok felett, amelyekben konfliktusok zajlanak, hatalmas területek esnének ki a polgári repülésből” – fejtette ki a szakértő.