2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Javításra szorul a marosvásárhelyi régi gát egyik zsilipje

Az utóbbi hónapokban rövidebb-hosszabb ideig a Maros Vízügyi Hatóság szakemberei leengedték, majd feltöltötték a turbinaárkot, ugyanakkor többször is előfordult, hogy a régi gát fölötti partszakaszon olyan kicsi volt a Maros szintje, hogy kilátszott az iszapágy. Amint a vízügyi hatóság illetékeseitől megtudtuk, ennek oka a régi gát egyik zsilipjének a meghibásodása. 

Május 31-én észlelték a gátőrök a rendellenességet, majd többször is leengedték, illetve feltöltötték a turbinaárokban levő vizet, és alacsonyabbra engedték a Maros gát fölötti szintjét. Egy ilyen művelet két-három hetet is eltart, ezért volt az, hogy többször kiürült a régi áramfejlesztő felé vezető árok, illetve kilátszott az iszapágy. Ehhez hozzájárult az is, hogy az utóbbi hónapok szárazsága miatt a megszokottnál kisebb volt a folyó vízhozama. 

Fotó: Nagy Tibor  


Călin Fokt, a Maros Vízügyi Hatóság szóvivője elmondta, a zsilip víz alatti felületén történt a meghibásodás, többször meg kellett vizsgálni, hogy teljes képet kapjanak arról, miként javítják meg. Bonyolult beavatkozásra van szükség, mivel nemcsak hidrotechnikai, hanem mechanikai megoldásokat is kell találjanak egy több mint 100 éves szerkezet helyreállítására. 

Mint ismeretes, a Maros első vízszabályozási munkálatait Houchard Joseph francia mérnök tervezte, és 1816–1817-ben végezték el. Így alakították ki az Elba-szigetet, a későbbi Ligetet. Jóval később, 1889. július 30-án mutatta be a polgármesteri hivatalnak Jelinek Antal, a város főmérnöke a Maros és a Malomárok rendezési tervét, majd 1900. július 27-én azt javasolta a tanácsnak, hogy építsenek egy gátat és egy malomárkot, amelyre áramfejlesztő is kerül. Farkas Mendel bútorgyáros kérésére víztározó ágat is létesítettek, amely nemcsak a tűzoltáshoz szükséges vizet „hozta közelebb a gyárhoz”, itt rakták ki a tutajon érkező gömbfákat is. Ebből lett a mai Víkendtelep csónakázója. 1909-ben készült el az a terv, amely a Maros, a holtág és a Poklos-patak mederrendezésére vonatkozott. Az 1912. évi őszi és az 1913-as tavaszi áradások kényszerítették arra a várost, hogy 1913-ban Lenarduzzi János olasz mérnök tervei alapján megépíttesse a jelenlegi „régi” gátat. Érdekessége, hogy a középső zsilipkaput úgy képezték ki, hogy azon át továbbra is lehessen tutajokkal fát szállítani. A létesítményt a második világháborúban, 1944. szeptember 9-én lebombázták, majd 1948–1949-ben újjáépítették. A régi gát az 1970-es, majd az 1975-ös nagy árvízben rongálódott meg. 2009 és 2012 között a Maros Vízügyi Igazgatóság saját beruházásából főjavításokat végzett a gáton, az árvízvédelmi töltéseket is megerősítették.

Azonban mégiscsak több mint százéves létesítményről van szó, amely ennyi használat után meghibásodhat, akár a bözödi tavon történt incidens esetében, amikor „az anyag mondta fel a szolgálatot” – mondta Călin Fokt. Két héttel ezelőtt sikerült annyira leengedni a vizet, hogy hozzáférhettek a sérült részhez. Ehhez egy hidrotechnikai és mechanikai mérnökökből álló bizottságot hívott össze a hatóság, hogy megtalálják a megfelelő technikai megoldást. A szakértők szeptember 27-én és 28-án helyszíni vizsgálatot tartottak, ennek alapján döntik el, hogy milyen és mennyi ideig tartó beavatkozásra van szükség. A javítás ideje alatt úgy terelik majd el a vizet a meghibásodott zsiliptől, hogy biztosítsák a megyeszékhely ivóvízellátását, ugyanis a vízkivétel a régi gát fölött, a Marosnak a sziget felé eső partján található, ahonnan folyamatosan ellátják a vízüzemet. 

A Maros Vízügyi Hatóság közleménye szerint a zsilip meghibásodása és a Maros nyári alacsony vízállása miatt a turbinaárokban kevés volt, vagy egyáltalán nem volt víz. A június végére elkészült műszaki felmérés alapján versenytárgyalást hirdettek a javítási munkálatokra, aminek a költsége a dokumentáció szerint 533.019 lej. Ezt saját költségvetésből fedezi a hatóság. A munkálatok határideje november közepe. A vízügyi hatóság az előállt helyzetről értesítette az érintett megyei közigazgatási, illetve a gazdasági egységeket és a horgászegyesületeket is. A hétfői és keddi szakmai megbeszélésen a leszerződtetett építő és hidrotechnikai cégek egyeztették a szükséges eljárásokat a vízügyi hatóság szakértőivel. 

Az iszap a természetes lerakódási folyamat nyomán gyűlt fel. Némiképpen – a jelenleg meghibásodott – zsilippel is szabályozni lehet a mennyiségét, de ilyenkor több iszap kerül a gát alatti szakaszra, ami akár halpusztulást is okozhat. Legutóbb 2019-ben kotorták ki a Maros régi gát fölötti szakaszát. A turbinaárokban nem gazdaságos az iszapelhordás, ugyanis ennek a vízfelületnek megszűnt a gazdasági haszna, mivel a város első áramfejlesztő egysége rég nem üzemel. Jelenleg a turbinát konzerválják, az ároknak csak dekoratív szerepe van. (Sz.m.: remélhetőleg látogatható turisztikai látványosság lesz majd.)