Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A vírusjárvány világszerte igencsak hátrányosan érintette a légi közlekedést. A határzárlatok miatt tavasszal fokozatosan leálltak a járatok. Nyáron az enyhülést követően sikerült néhányat újraindítani, azonban a légitársaságok és a repülőterek gazdasági „mélyrepülésben” vannak. A kialakult helyzetről és arról, hogy miként éli túl ezt az időszakot a Marosvásárhelyi Transilvania Repülőtér, Peti András vezér- igazgatóval beszélgettünk.
– Mennyire érintette a világjárvány a marosvásárhelyi repülőteret?
– Minket sem került el. Igyekeztünk alkalmazkodni, és olyan megoldásokat keresni, amelyek egyrészt az alkalmazottak egészségvédelmét, másrészt a gazdasági helyzet egyensúlyban tartását szavatolták. Először az idén január 23-án kaptuk az első hivatalos felkérést arra, hogy a vírusjárványra vonatkozó tájékoztató szórólapokat helyezzünk el a repülőtér utastermináljában. Február első hetében már azt tapasztaltuk, hogy jelentősen megnőtt azoknak az utasoknak a száma, akik annak ellenére, hogy jegyet váltottak valamelyik járatra, nem jelentek meg a repülőtéren. Mint ismeretes, a pandémia elterjedését megfékező óvintézkedések március közepén tetőztek, amikor a légitársaságok az egészségügyi hatóságok intézkedése alapján felfüggesztették az összes menetrend szerinti járatot. Ehhez a helyzethez kellett alkalmazkodnunk. Azonnal megpróbáltunk olyan légitársaságokkal kapcsolatba lépni, amelyek a bizonytalan helyzet miatt hosszú távon szerették volna parkoltatni a repülőgépeiket nálunk. Sikerült kilenc olyan – köztük szlovák, lengyel, török és német – légitársasággal megállapodni, amelyek Németországba szállítottak vendégmunkásokat, így áprilisban és májusban ezeket a légi fuvarokat bonyolítottuk le. Ahogy enyhültek az egészségügyi óvintézkedések, májusban elsőként Marosvásárhelyről újraindulhatott a budapesti járat. Augusztus elejétől szeptember végéig, heti két alkalommal közlekedhetett a törökországi charterjárat. Szeptember közepén a magyarországi hatóságok által bevezetett óvintézkedések miatt leállították a budapesti járatot, ezért abban az időszakban gyakorlatilag a németországi és az angliai célállomásokkal maradtunk. Nyilván ezek az intézkedések érintették az utasforgalmat. Ezenkívül azon igyekeztünk, hogy más szolgáltatások nyomán tegyünk szert bevételekre. Fogadtuk azt a teherszállító repülőgépet, amely a magyar kormány támogatásával, az RMDSZ közbenjárásának köszönhetően orvosi védőeszközöket, maszkokat hozott Erdélybe. Ezenkívül sikerült egy holland céggel is megállapodnunk. A kisméretű repülőgéppel, amely repülőterünkön állomásozott, a vízügyi hatóság megrendelésére feltérképezték a Maros vízgyűjtőjében az árvízveszélyes területeket. November 6-ától csak a dortmundi járattal maradtunk, december 11-étől újraindítottuk a londoni és a memmingeni járatokat. A vírusjárvány miatt kialakult helyzethez igazodva csökkentett kapacitással mindvégig megszakítás nélkül üzemeltettük a repülőteret.
– A csökkentett kapacitás azt jelentette, hogy le kellett építeni a személyzetet?
– Azon igyekeztünk, hogy ezen a téren is minden olyan, a kormány által biztosított támogatási formát igénybe vegyük, amelyek egyrészt az alkalmazottak egészségvédelmét szolgálták, másrészt észszerűsítették és optimalizálták a humánerőforrás-költségeinket. Áprilistól szeptember végéig a munkatársak nagy részét kényszerszabadságra küldtük, december elejétől pedig rövidített munkaprogrammal dolgoztak az alkalmazottak, ami azt jelenti, hogy egy-egy műszakban, váltásonként részmunkaidőben teljesítettek szolgálatot a repülőtéren.
– Anyagilag mennyire volt veszteséges a repülőtér?
– Kevéssé hihető, de nem voltunk veszteségesek, mi több, az év elején eltervezett költségvetéshez képest félmillió–egymillió lej közötti pénzösszeget takarítunk meg. A bevételek visszaesésével párhuzamosan, a tervezett arányt túllépve visszaszorítottuk a költségeket. Például a kötelező állami szolgáltatásokra – mint a tűzoltói felügyelet vagy a biztonsági szolgálat – kevesebb pénzt kellett fordítunk a megyei tanács támogatásából, és a személyzeti költségeket is csökkentettük.
– A járvány miatt kialakuló gazdasági válság tükrében megvalósulnak-e a tervezett nagy beruházások, amelyekről korábban többször is szó esett a médiában? Gondolok itt a kifutópályája meghosszabbítására, az utastér befogadóképességének a növelésére, a gépkocsiparkoló bővítésére vagy akár a teherforgalmi részleg megépítésére.
– Péter Ferenccel, a megyei tanács elnökével abban állapodtunk meg – és mindvégig kitartott az elv mellett –, hogy ha bármilyen nehéz időszakon megyünk keresztül, a repülőtér fejlesztésére szánt beruházási költségvetési tétel megmaradjon. Ezért is az év elején eltervezett beruházások kivitelezése a megfelelő mértékben és ütemben halad. Itt kiemelném a repülőtér körbehatárolt területének esővízgyűjtő és -elvezető rendszerének a kiépítését és az esővíztisztító állomás megépítését. A munkálatok költségeit a kormány központi alapjából fedeztük. Érdekessége, hogy a kivitelezési szerződésbe foglalt egyezség szerint az építők a repülőtér működési programján kívül kellett dolgozzanak, ami azt jelentette, hogy kizárólag éjjel végezték el a munkálatokat. A munkát 90 százalékban sikerült befejezni. Jövőben, valószínűleg márciusban, amikor az időjárás megfelelő lesz, az elmaradt munkálattal is elkészülnek. A rendszer működtetéséhez nagy kapacitású szivattyúházat is létesítünk. A kivitelezőt közbeszerzési eljárással már kiválasztottuk. Nemsokára megkötjük a szerződést, amelynek alapján jövő márciusban hozzáfoghatnak a munkához, amelyet három hónap alatt kell befejezniük. Az esővízrendszer tulajdonképpen a repülőtér biztonságosságát növeli, ugyanis ahhoz, hogy esőzéskor is minél előbb vízmentes legyen a kifutópálya, megfelelően el kell vezetni a vizet. Ugyanakkor környezetvédelmi szempontok szerint is fontos a rendszer, ugyanis a repülőgépek jégtelenítésekor vagy üzemanyagtöltéskor szennyező anyagok is jutnak az aszfaltra, ezeket elvezetjük, és az esővíztisztító állomáson kezeljük, majd így engedjük vissza a természetbe.
A kérdésben említett bővítés hosszú folyamat, amely 2017-ben kezdődött. Ekkor a Maros Megyei Tanács támogatásával a repülőtér közbeszerzési eljárást hirdetett egy hosszú távú mesterterv elkészítésére, amely a repülőtér 50 évre szóló fejlesztési stratégiájának elképzelése. Kiderült, hogy Romániában kevés olyan tervezőcég van, amely egy ilyent elvállalt volna, így 2017-ben négyszer sikertelenül hirdette meg a repülőtér a közbeszerzési eljárást. Végül 2018-ban tudtunk egy bukaresti céggel szerződést kötni, amely úgynevezett kétlépcsős, hosszú távú fejlesztési stratégiát készített. A tervben 50 évre szólóan kijelöltünk 26 objektumot, amelynek kivitelezésével el lehet érni azt, hogy a marosvásárhelyi repülőtér akár évi 10 milliós utasforgalmat is lebonyolítson. Gyakorlatilag az utastér, a szolgálatatásokat nyújtó egységek bővítéséről van szó, amely az utasforgalom megnövelésével arányosan valósulna meg. Az utolsó, harmadik szakaszban jutunk oda, hogy gyakorlatilag egy új terminált építsünk, a repülőtér északkeleti részén, az ipari parktól keletre, a Maros partjához közel, a vasúti sínek szomszédságában levő, Nyárádtő irányában fekvő területen. Ott 1300 férőhelyes gépkocsiparkoló lenne egy olyan utasfogadóval, ahova bemenne a vonat is, külön repülőgép- parkolót is kialakítanánk, és egy olyan szárnya is lenne a terminálnak, amely kizárólag áruszállító gépeket fogadna rakodó- és raktározási, valamint, árukezelésre alkalmas terekkel, természetesen összekötve a vasúttal.
– A jelenlegi utasforgalmat tekintve elég utopisztikusnak hangzik ez az elképzelés, bár kétségtelenül ezáltal nem csak a megye, hanem a környék egyik legnagyobb logisztikai központja lehetne a repülőtér. Közelebbről milyen objektumok valósulhatnak meg belátható időn belül?
– A hosszú távú stratégia keretében az első lépésben négy objektumot jelöltünk meg. Az, hogy ilyen lassan halad egy terv kivitelezése, nem tőlünk függ. Gyakorlatilag két évet kellett várni, ameddig beszerezhettünk az építkezéshez szükséges minden engedélyt. Azt kell tudni, hogy egy ekkora horderejű beruházásnál bonyolultabb a környezetvédelmi eljárás. A környezetvédelmi engedélyt két és fél év alatt kaptuk meg. Most már megvan a megvalósíthatósági tanulmányunk és az összes engedély az alábbiakra, amelyek kivitelezésére vissza nem térítendő EU-s hitelre szeretnénk pályázni. Először az utasfogadó terminált nyugati irányban szeretnénk bővíteni, ugyanakkor a meglévő – jelenleg a belföldi járatokat kiszolgáló – helyiségeket átalakítanánk. A következő szakaszban a terminált kelet felé bővítenénk, lebontva az egykori kaszárnya épületét. Ez már azt jelentené, hogy a mindkét bővítési munkálat befejezése után repülőterünk már az évi 3 milliós utasforgalmat is képes lenne lebonyolítani. Végül ennek a fejlesztésnek lenne a harmadik szakasza a már említett teherforgalmat is befogadó terminál. Egyelőre az első kettő kivitelezésére pályáznánk uniós támogatásra. Jelenleg folyamatban van a pályázat dokumentációjának előkészítése. Ezenkívül bővítjük a repülőgép-parkolót is. Jelenleg két nagy gépet tudunk egyszerre állomásoztatni, és van egy kis repülőgépeknek is kialakított hely is. Tavaly az évi átlagos 180.000-es utasforgalommal előfordult, hogy egyszerre három nagy gépet kellett kiszolgálni, ezért szükség lesz arra, hogy a csúcsórában összekössük a két parkolót, és így gyakorlatilag egyszerre akár öt nagy gépet is fogadhatunk. Ennek a kialakításán is dolgozunk.
Az EU szakértőinek a véleménye, hogy egyelőre, a járványra való tekintettel nem indokolt a repülőtér kifutópályájának a meghosszabbítása, ugyanis a Romániában levő légitársaságok által közlekedtetett gépek biztonságosan le- és fel tudnak szállni a két kilométeres pályára. Gyakorlatilag az ennél hosszabb kifutópálya már interkontinentális járatok fogadásához szükséges. A másik ellenérv az utasforgalom drasztikus csökkenése, ugyanis a becslések szerint – ha sikerül leküzdeni a világjárványt –, a 2019-es forgalmat 2025-ben érhetjük el újra. Így a kifutópálya bővítése gazdaságilag nem prioritás az uniónak, ami azt jelenti, hogy saját költségvetésből tudjuk finanszírozni a munkálatot.
Még tervezzük, és hamarosan hozzáfogunk három tűzoltó- és egy mentőautót befogadó kocsiszín megépítéséhez. Ami a költségeket illeti, a terminál bővítése mintegy 115 millió lejbe kerülne. A repülőgép-parkoló kialakítására 15 millió, az intervenciós járművek garázsára 10 millió lejt költenénk, a kifutópálya bővítése még 80 millió lej.
– Van-e valami üzleti stratégia az utasforgalom növelésére a járvány leküzdésével fokozatosan feloldott óvintézkedéseket követő időszakra?
– Nem csak azokkal a légitársaságokkal egyeztetünk folyamatosan, amelyekkel már együttműködünk. Ilyenek a WizzAir, a Tarom, a Blue Air, az Animawings és a Corendon, amelyek bármikor indíthatnak újabb menetrend szerinti járatokat. Jó üzletnek bizonyult az idénymunkásokat szállító bérjáratok közlekedtetése is. Az említett kilenc társasággal is szerződést kötöttünk. Ismerik a feltételeinket, szolgáltatásainkat. Azok a légitársaságok indítanak rendszeres járatot, amelyek hosszú gazdasági számítást követően meggyőződnek arról, hogy a régióban van fizetőképes kereslet és igény ezekre. A légi közlekedés szorosan összefügg a nagy infrastrukturális beruházásokkal. Az általános tapasztalat azt igazolja, hogy a repülőterek mintegy 100 km-es körzetet szolgálnak ki. Nagyjából azokat a településeket, ahonnan legtöbb két órán belül el lehet érni a légikikötőbe. Ha elkészül az észak-erdélyi autópálya és a Torda – Szászsebes közötti szakasz befejezetlen része, akkor potenciálisan Déváig terjedhetne az ügyfélkörünk. És a Jászvásár irányába létesítendő autópálya is mind a teher-, mind az utasrészleg forgalmát növelné. Természetesen gondoltunk a turisztikai forgalom növelésére is. A megyei tanács égisze alatt működő Visit Maros Egyesület tavaly kidolgozott olyan turisztikai szolgáltatási programcsomagokat, amelyek egy- vagy többnapi, egyhetes üdülést kínálnak. Ezeknek a kiindulópontjuk a repülőtér. Továbbá azzal is tisztában vagyunk, hogy a járatok iránti érdeklődést jelentősen megnövelné az, ha a környéken valamelyik multinacionális cég gyártelepet építene. Reméljük, hogy az elkövetkezendő négy évben sikerül ezen a téren is vonzóvá tennünk a megyénket. Jó jel, hogy az újraindult londoni és memmingeni járatra nagy volt az érdeklődés, a budapesti is telt házas szokott lenni. Hangsúlyozom, hogy 95%-ban a légitársaságtól függ a járatindítás. Amennyiben jelzik, hogy szeretnék közlekedtetni gépeiket, és van szabad kapacitás erre, aláírjuk a szerződést, és gyakorlatilag egyik napról a másikra már meghirdethetik a jegyvásárlási lehetőséget. Mi nem ülünk karba tett kézzel, hiszen, amint elmondtam, fél évszázadra előre van tennivalónk.