Nektármadárfélék családja

Vörösmellű nektármadár (Chalcomitra senegalensis)

Szenegáltól Fokföldig a szavannákon és kertekben élő madár. A tollazata bársonyos barnásfekete, a szárnyain bronzos fény csillog. Homloka és álla élénk érceszöld színben szikrázik. A torokpajzsa valóságos ékítmény, a hasa felől nézve erőteljes kárminvörös, de ha derékszögből nézzük, akkor előtűnik finom harántcsíkossága, amely égszínkék színű, fényű. 

A csőre hosszabb, mint a feje; mégis előfordul, hogy a virágokat a tövükön szúrja meg. Nemcsak a nektárt kedveli, hanem a rovarokat is. Ezeket a levegőben repülve fogja meg. Fészkét a tojó építi magas fákra, a körte alakú építmény lefelé csüng a magasan feszülő ágról.

Kékszalagos nektármadár (Cinnyris chalybeus)

Fokföldtől északra Tanzániáig, Kongóig gyakori a 12 cm-es kékszalagos nektármadár. Fokvárosi homokdűnék alacsony bokrain is fészkel. Ott a téli esős évszakban költ, amikor a legtöbb növény virágzik. A fiókákat nagyrészt a tojó gondozza. Kirepülésük után is a fiókákkal együtt alszik a fészekben. A hím fényeszöld tollazatú, a begyörve kék színben ragyog, a melle közepe fényes narancsvörös, szélein citromsárga.

Kékmellű nektármadár (Cinnyris superbus)

A 16 cm hosszú madár Nyugat-Afrikában él, erőteljes alkatú. A hasa mély sötétvörös; a tollazatának többi része élénk érces fényben csillog, hátoldala bronzoszöld, a feje teteje kékeszöld, torka és melle a ráeső fény szöge szerint acélkéktől bíborszínűig változik.

Lép-nektármadár (Cinnyris osea)

Szíriában és Izraelben végez hasznos munkát. Ő az egyetlen beporzója a Laranthus acaciae fagyöngyféle virágainak. A növénynek és a madárnak is az elterjedési területe észak felé kanyarodik. Különben a madár Arábia délnyugati részén a Csád-tóig a száraz fennsíkokon él. Nagyrészt fekete, a hátoldala kékeszöld, farcsíkja, homloka és torka kéktől ibolyaszínig terjedő fényű; a mellének oldalain narancsvörös tollpamatot visel.

 

Összeállította: Márton Béla