József Attilát és a híres idézetet egy ortodox pópa kijelentése juttatta eszembe, akit egy közösségi portál idézett, és azt állította, hogy akik sokat dolgoznak, bűnösebbek a lustáknál.
Ne légy szeles./ Bár a munkádon más keres/ dolgozni csak pontosan, szépen,/ ahogy a csillag megy az égen,/ úgy érdemes – írta 1936-ban József Attila. A költői üzenet második részét sokszor idézik megszívlelendő, követésre érdemes gondolatként.
József Attilát és a híres idézetet egy ortodox pópa kijelentése juttatta eszembe, akit egy közösségi portál idézett, és azt állította, hogy akik sokat dolgoznak, bűnösebbek a lustáknál. „Nagy bűn a lustaság! De van a lustaságnál nagyobb bűn is, amit munkamániának neveznek. Ha bűnnek nevezik a restséget, sokkal nagyobb bűn az, ha valaki megszállottan dolgozik, és ezáltal tönkreteszi az egészségét, a munkát isteníti, bűnösebb, mint az, aki a lustaságot választja.” És ebben a stílusban fejtegeti az érveit, míg végül arra a következtetésre jut, hogy „a pokolban sokkal több munkamániás van, mint ahány lusta ember”.
Nos, talán így már érthető, hogy miért van annyi szociális segélyből elő Romániában. Azt hittük, hogy közönséges lustaságról van szó – egyszer valaki, akire rákérdeztem, miért adta fel a munkahelyét, azt válaszolta: neki többet ne csörögjön az óra – , holott csupán nem akarják veszélyeztetni a lelki üdvösségüket. Ennek tükrében nagyobb megértést kellene tanúsítania a folyamatosan kritizáló sajtónak például a parlamenti képviselők iránt. Sokuk csak azért szundikál vagy éppen az orrát piszkálja a gyűlésteremben, mert attól tart, ha sokat dolgozik, elkárhozik.
Érdekesnek tartunk egy közvélemény-kutatást is, ahol a kérdésre, hogy miért kell dolgozni, számos dühös, a munkát ostorozó válasz hangzott el, amelyeket nem lehet és nem is áll szándékunkban idézni. Kettőt azonban idéznénk. Az egyik: „Mert valakinek dolgoznia kell, hogy legyen kenyér, amit megeszel, áram, amivel tudsz netezni, ruha, amit fel tudsz venni, utak, amin tudsz közlekedni, hogy amikor beteg vagy, legyen aki meggyógyítson, hogy ha külföldre akarsz menni, legyenek papírjaid hozzá. És még sorolhatnám a kismillió munkát, amit te nem látsz, viszont napi szinten téged szolgálnak”. Egy másik azt mondta: „Nem muszáj, lehet hajléktalanszállón lakni, kéregetni, ingyenkonyhán enni, a kukából ruházkodni, ez máris magasabb életszínvonal, mint egy 1930-as évekbeli munkásé”.
Tanulságos válaszok. De végül is miről beszélünk? Hiszen, bár a politikai szólamokban, főleg választási kampányok idején napirenden van a nevelés, oktatás témája, a valóság valahol a béka ülepe alatt van. Sőt, időnként maguk a politikusok azok, akik iskolakerülésre biztatnak. Például a volt államfő, aki egy tanévkezdéskor arról beszélt, hogy sohasem tanult, lógott az iskolából, és mégis államelnök lett. Ilyen „példaképekre” van szükségük a gyerekeknek.
Ismerve a többségi lakosság vallásosságát, akik számára a pópa szava szent, nem kell csodálkozni azon, hogy sokan, akiknek lenne erejük és lehetőségük a munkára, inkább a szociális segélyt választják. Elvégre senki sem szeretne a pokolba jutni!
Tanulságul Farkas Zoltán magyarországi mesteredzőt, a Magyar Olimpiai Bizottság egykori tagját idézhetnénk, aki az idei nyári olimpia idején jelentette ki: az aranyérmeket nem lehet megvenni, ezekért keményen meg kell dolgozni! Ám rájöttünk, semmi értelme. Az emberek úgyis a pópára hallgatnak, és nem kockáztatják munkával a lelki üdvösségüket.
