Naprablás a Színház téren

Hetven esztendő ünnepe az Ariel színházban

A bábos csodavilág közepévé vált a hét végén Marosvásárhely. A 70 éves Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház jubileumi rendezvénysorozatára neves magyarországi és hazai társulatok hozták el előadásaikat, és a gazdag kínálatban a pár éves nézőktől az óvodásokon, kisiskolásokon át a tizenéves nézőkig, valamint a szülő és nagyszülő korosztályig mindenki találhatott kedvére való látnivalót.

Szombat délben a pécsi Bóbita Bábszínház színvonalas és újszerű előadása, a Ludas Matyi után dobszóra vonult az Ariel épületétől a Színház térig a magyarországi TeatRum Trapptop gólyalábas művészeit kísérő menet. „Kicsi vagyok én” – hallhattuk a sok lábnyival a tömeg fölé magasodó bábszínészektől, a replikát pedig a szülőkkel érkező aprónép énekelte: „majd megnövök én”.

A téren aztán pillanatok alatt „kinőtt” a jelképes májusfa, amelynek „ágait” a nagyérdemű legkisebb tagjai fogták és vitték körbe. A Nap és a Hold elrablása című nonverbális produkcióban a fény és a sötétség erői csaptak össze, és – mint tapasztaltuk – a kezdeti lírai jelenetektől a gólyalábakon vívott három csatán át a szerencsés végkifejletig minden mozzanat lekötötte a jelenlevőket. Az izgalmas „muzsikás mese” után a társulat így köszönt el publikumától: „nektek és magunknak szívből azt kívánjuk, a játékban emberségünk megtaláljuk”. 

Harminc év a „virgácsokban”

A produkció után még hosszú percekig fotózkodtak az egybegyűltek a hatalmas falábakon egyensúlyozó művészekkel. Miután a tömeg szétszéledt, Rumi László társulatvezetőt kérdezgettük a magasban megélt játék titkairól. 

 – Ez egy extrém sport, aki elkezdi és megszereti, nem bírja abbahagyni – szögezte le a bábszínész, rendező, aki a kecskeméti Ciróka Bábszínháznál kezdte pályafutását, és 1988-ban egy fesztiválon német artistáktól irigyelte meg az utcaszínháznak ezt a formáját.

– Harminc év van a „virgácsaimban” – jegyezte meg a nyári hőségben előadott közel egyórás produkció után is humoránál levő művész, aki arra is felhívta a figyelmünket, hogy a gólyalábas játék megváltozott mozgást igényel, és természetesen kockázatos, de a társulat minden mozdulatot úgy begyakorol, hogy az se a művészekre, se a közönségre ne legyen veszélyes. 

A TeatRum Trapptop régóta alakult, a jelenlegi felállásban három éve működik. A társulat tagjai közül Erdei Gergőt, alias Jimmyt és Mákszem Lenkét láthatta a marosvásárhelyi közönség, Kiss Tamás pantomimművész nem volt jelen. Előadásaiknak rendszerint négy-öt szereplője van, a produkciókat zenészek teszik nép- és dzsesszzenével teljesebbé. A társulatvezetőt arra is megkértük, foglalja össze a Marosvásárhelyre hozott előadás lényegét.

 – A produkció elején látható két szereplő felépít egy szerethető világot. Csillagjelképek tűnnek fel, a májusfa az univerzumot jelképezi, amelynek a tetején megjelenik a nap és a hold. Aztán egy külső erőtől megbomlik a rend. Ez egy olyan ősmítosz, ami a legtöbb nép kultú-rájában megtalálható. Mindenkiben benne van az ősi félelem, hogy mi lesz, ha elvész a nap, az életadó forrás, és mindenki különbözőképpen nyugtatja meg magát, hogy akad egy hérosz, aki megmenti a helyzetet. 

A TeatRum Trapptop társulatvezetője azt is elárulta, hogy az előadásaiknak 90 százaléka interaktív, lehetőséget kínál arra, hogy a gyermekek játékos kedve megnyilvánuljon. Ez A Nap és a Hold elrablása marosvásárhelyi bemutatóján sem maradt el, a kezdeti megilletődöttség után ugyanis feloldódtak, és készségesen beszálltak a különleges játékba az égitestek visszaszerzéséért szurkoló apróságok.

A főtéri produkció után az Ariel színházban peregtek tovább a programok. A szombati kínálatban még egy vendégjáték, a győri Vaskakas Bábszínház előadása, a La Fontaine-mesék szerepelt.

Bábok őrizte emlékezet

A jubileumi ünnepen a játék öröme mellett a múltidézésnek is fontos szerep jutott. A rendezvénysorozat kiemelt mozzanata a szombat esti kiállítás-megnyitó volt, amellyel az Ariel színház két néhai képzőművész bábtervezője, Haller József és Lukácsy Ildikó emléke előtt tisztelgett. 

Hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekbeli munkavázlatok, rajzok és az elmúlt évtizedben „született” bábok meséltek a két alkotó személyiségéről, művészi szemléletéről a bábszínház előterében és első emeletén. A tárlat méltatása előtt Gavril Cadariu, az Ariel színház igazgatója Antal Pál alakját idézte fel. Az egykori bábszínház-alapító rendezőt Horváth Ödön szobrász, bábkészítő domborművön örökítette meg, melynek leleplezésére szintén szombat este került sor. Ezt követően Nagy Miklós Kund művészeti író Haller Józsefhez fűződő személyes emlékeit felidézve szólt a kiállítás jelentőségéről. Beszélt a négy évtized alatt az Ariel több mint száz előadásának bábjait megtervező képzőművész munkamódszeréről, arról, hogy az első három vázlatot mindig eldobta, és csak a negyediknél kezdett azon gondolkozni, hogy ez az út járható-e, a papírra került rajz továbbfejleszthető-e.

 – Haller József arra is vigyázott, hogy a báb könnyen mozgatható legyen, és mindent ki tudjon fejezni a színpadon. Azt mondta, nem baj, ha sutának tűnik, hiszen annál többet lehet vele elmondani – hallhattuk a méltatótól. 

 – Lukácsy Ildikó, aki mindössze 14 évig volt az Ariel színház tervezője, nem vázlatokat tárt a kollégák elé, hanem olyan képeket, amelyekből külön kiállítást lehetne szervezni. Munkáiban nincs meg az a parodisztikus, groteszk jelleg, ami Haller József alkotói világát jellemezte, a realista stílus mellett viszont a bábok arckifejezése, a részletek kidolgozottsága érzékeny lélekre, líraiságra vall – mondta Nagy Miklós Kund, majd a többsíkú, bábszínpadot idéző kiállítótérre is kitért, ami ennek a különleges világnak a titokzatosságát érzékelteti.

Beszéde végén a méltató elárulta, hogy Haller József egy könyvben szerette volna összefoglalni mindazt, amit bábtervezőként megvalósított. A nagy munka az elkövetkező nemzedékekre marad. Ezzel a kiállítás kurátora, Ungvári Zrínyi Kata művészettörténész is egyetértett, aki szerint a közszemlére bocsátott munkák egy olyan fontos nyersanyagnak számítanak, ami feldolgozásra vár.

 – Amikor az ember egy ismert, de a saját világától távol eső világgal találkozik, a saját rendszereit, szűrőit használja – jegyezte meg a művészettörténész. Ungvári Zrínyi Ildikóra a Haller család által rendelkezésre bocsátott művészi hagyaték első látásra képzőművészeti impresszióként hatott, ezt követően fedezte fel benne a színész és a tárgy szövetségét, amely képes megváltoztatni a nézők valóságérzékelését. Ugyanakkor a művészettörténész a rábízott anyagban elmerülve arra is ráébredt, hogy mennyire érzékenyen tudja leképezni a bábszínház mint műfaj a társadalmi valóságot. 

 – Lenyűgöző volt számomra a két tervező személyiség kibontakozása – jegyezte meg Ungvári Zrínyi Kata, aki Lukácsy Ildikó kapcsán a fantáziadús részletekben megnyilvánuló érzékeny lélek leképezéseiről, Haller József művészetét illetően a határtalan kreativitásról szólt.

Múltban járó, jövőbe tartó hétmérföldes csizma 

A tárlatnyitó után az Ariel színház udvarán folytatódott az ünnep. Gavril Cadariu Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese köszöntőlevelére hívta fel a figyelmet, amelyet Szélyes Andrea bábművész, jelmeztervező olvasott fel.

„Herskovits Antal Pál az elmúlt hetven esztendőből közel hatvan éven át a társulat élén állt, így ez az ünnep az ő emléke előtti tisztelgés is. (...) Nagy írók, zeneszerzők, színészek, bábtervezők adták névjegyüket az idők során az Ariel Színházhoz, tartalmas nevelést kínálva. (...) ezzel a hét nappal annak a hét évtizednek állítunk méltó emléket, amely idáig elvezetett. Egyfajta hétmérföldes csizma ez, amely bejárja az elmúlt hét évtizedet, és kilép azon a kapun, ami a következő hét évtizedre néz” – hangzott el a jubileumi rendezvénysorozatot támogató Bethlen Gábor Alap képviselőjének üzenete. 

A továbbiakban a meghívott társulatok, elsőként a győri Vaskakas Bábszínház köszöntötte a 70 éves Arielt, majd a házigazdák családias hangulatú díszvacsorára invitáltak valamennyi résztvevőt. Az ünnep ezzel természetesen nem ért véget. Vasárnap és hétfőn a zalaegerszegi Griff Bábszínház és az Ariel színház ajándékozta meg színvonalas előadásokkal publikumát, ma a budapesti Kolibri Színház, szerdán az egri Harlekin Bábszínház lép közönség elé. A teljes program június 7-i Műsorkalauzunkban és az Ariel színház Facebook-oldalán is megtekinthető.