A Székelyudvarhelyi Székely Dal-egylet Férfikórusa a város legrégibb dalárdája. Tevékenysége szerves része Székelyudvarhely város és a környék, a Székelyföld művelődési életének, valamint Erdély magyar kórusmozgalmának.
A Székelyudvarhelyi Székely Dal - egylet Férfikórusa a város legrégibb dalárdája . Tevékenysége szerves része Székelyudvarhely város és a környék , a Székelyföld m ű vel ő dési életének , valamint Erdély magyar kórusmozgalmának . A dalárda a város népének évszázados dalm ű veltségét ő rzi . Ma a kórus ott van a többi feln ő tt és ifjúsági kórussal az erdélyi magyar karéneklés élvo - nalában . Az általános történelmi légkör ( kiegyezés ) teremtette meg a lehet ő ségét a dalegylet létrejöttének 1868 tavaszán . 1873 - ban már az els ő 42 dalárda között jegyezték . 1874 - ben a kolozsvári dalosünnepélyen a kórust besorolták a közös éneklésbe , ahol Erkel Ferenc vezényelte Pet ő fi–Hubert Csatadalát . Ebben az évben vettek részt a budapesti dalversenyen is . 1892 - ben megnyerték a Nemzeti Zenede ezüst - arany babérkoszorúját . 1894 - ben az Adriai - tenger partján , Fiuméban ( ma : Rijeka ) a 32 versenyz ő kórus közül nyerték meg az els ő díjat . 1912 - ben a budapesti Dalverseny ezüstserlegét hozták haza .
Az els ő világégés idején hallgattak a múzsák , hallgatott a kórus is . De 1925 - ben Marosvásárhelyr ő l már ezüstserleggel tértek haza . 1928 - ban Segesváron dicséretben részesítették az együttest . 1935 - ben ezüstkoszorúval díjazták teljesítményüket . Ezekben az években alakult meg a kórus véd ő szárnyai alatt a fúvószenekar és a színjátszó csoport . Méltán ünnepelték meg a 70 . évfordulót .
A második világháború alatt ismét hallgatott a dalos egyesület . A háború után habár az egyleteket , polgári társaságokat megszüntették , javaikat elvették , államosították , ám más terek között , de megtalálták az útját a nemzettudat , a nyelv , az örökség , a szokások , énekeink megtartásának . A 40–50 év alatt felhasználták a m ű kedvel ő ket a kollektivizálásban , az ateista , egyházellenes és népellenes kampányban , propagandában . Ez végül a 80 - as években a ‘Megéneklünk Románia , országot átfogó , minden kulturális ágazatot felölel ő és megmozgató fesztiválja’ lett . Ezekr ő l is több ízben tért vissza a dalegylet gy ő ztesen ( Nagybánya , Kolozsvár , Marosvásárhely ). Jelenleg 32–35 tagja van , többségükben középkorú és id ő sebb férfiak . Székhelye a m ű vel ő dési ház . Elnöke Varga István .
A karvezet ő Kovács ezt mondja : – A kórus eredményessége hosszú és kitartó munkának köszönhet ő. Magam tíz - tizenegy éve vezetem a férfikart , olyan kórust vettem át , amelynek kebelében kötelességemnek éreztem , hogy olyan m ű veket tanítsak be , amelyek a ma - gyarság magasztos , nagyszer ű ünnepeihez ill ő k . Az , hogy egyöntet ű en szépen szól a dalkar , a hagyomány és a kitartó munka ( a heti két próba ) eredménye és gyümölcse . A férfikar mindig is emblematikus tényez ő je volt a székelyudvarhelyi m ű vel ő dési életnek .
Varga kóruselnök : – Ebben a csaknem százötven éves kórusban dalolni dics ő ség . El ő deink is megtisztelve érezték magukat , ha a Dalegyletben szerepelhettek . Nemzedékek során adták tovább egymásnak az éneklés gyönyör ű ségét , a Barabások , a Bodrogiak , sok - sok nevet sorolhatnék , apák , fiak , unokák sorát . Mostanság egyre nehezebb szívesen éneklo férfiakat találni . Vegyes kórus mindenütt van , férfikórus egyre kevesebb . Erdély területén a miénkhez hasonló csupán két - három olyan magyar kórust tudunk , köztük a sepsiszékit és a gyergyóit , amelyek még ő rzik és sugározzák az egykoriak markáns hagyományát , a nemzeti er ő vel megszólaló szólamok férfias üzenetét .
